Pásztorokból színészek lettek és pásztorokat játszottak.
Legyek bár pásztor vagy király, vezessen angyal vagy csillag, jöjjek a közelből vagy messze távolból: ott lenni, furulyázni, énekelni, imádni és imádkozni, csodálni, belefelejtkezni, végtelen lelki békével hazatérni. Találkozni Istennel.
Leginkább azért úgy, ahogyan a napkeleti bölcsek, akiknek felragyogott a betlehemi csillag.
Ma egy csodálatos hagyomány alapján szövünk álmokat arról, milyen lehetett az első Betlehem. És ezeket az álmokat, a hagyományt a második Betlehemnek köszönhetjük, a másodikat pedig Assisi Szent Ferencnek.
Réges rég megtanultam egy ifjú ciszteri szerzetestől, hogy Szent Ferenc nem olyan volt, mint a Napfivér, Holdnővérben. Ettől még ugyanúgy rajongok a filmért, a zenéjéért, de ettől még Szent Ferenc nagyon sokat szenvedett.
És közben rengeteget adott a világnak több mint 1200 évvel Jézus születése után, közülük az egyik a Betlehem-állítás hagyománya.
Barlang, jászol, szalma, szamár, ökör és pásztorok. Az itáliai Greccióban járunk 1223-ban, amikor a ferences rend alapítója a rend honlapja alapján egy barátját kérte meg arra, így elevenítsék fel a Megváltó születését, a szent éjszakát. A pásztorok pedig színészek lettek és pásztorokat játszottak. És a jászolba fektetett gyermek megelevenedett az egyik zarándok elmondása szerint. Isten ott volt velük a szegénységben, az éj homályában.
A betlehemállítás lényege az egykori események átélése, ami hozzásegíti az embereket, hogy saját szívükben is elkészítsék a jászolt, amelybe minden karácsonykor beleszülethet az isteni kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözést, vagyis eggyé lett velünk e szent éjszakán
– fogalmaz a lényegről a Magyar Kurír.
Assissi Ferenc pedig, akiből a világtörténelem egyik legnagyobb hatású szentje lett, bőséges alamizsna kiosztását rendelte el a szegényeknek, és dupla adag takarmányt a kisdedet körülvevő állatoknak.
A betlehem állításból egy szívünknek oly kedves hagyomány lett, ahogy a napkeleti bölcsekből Három király. És minthogy az óvilág három földrészéről érkeztek, nem csoda, ha az egyikük elefánton jön. Így jelenhet meg Afrika emblematikus állata a pécsi ferences templom betlehemében, amelyet több mint egy évszázada faragtak a rend tagjai, és életnagyságú figuráival pedig messze földön híressé vált.
A betlehem állításból közben verseny lett, sokan szeretnék birtokolni a legnagyobb és a legszebb címét, ami kiüresítheti azt a szent gondolatot, amely Ferenc lelkében megfogant. Ennek ilyen egyszerű a lényege a Magyar Kurír megfogalmazása alapján:
Felfedezte számunkra a karácsony igazi arcát.
Köszönet a berendezésért és díszítésért: Esztári Timinek, Kis Edinának és Federics Zolinak!
Felnémetért Lokálpatrióta Egyesület
az összeállítás forrása:
Megjegyzés küldése