0

Knézich Károly utca  nagy múltú egri utca. Az I. sz. kórháztól kiindulva halad az Eger patak Tűzoltóhídjáig. A régi káptalani városrészben fekszik.

Nevezték Káptalan-utcának, Széles utcának és Mecset utcának is. A 17. században itt volt a káptalani kúria, itt sorakozott a kanonoki házak jó része is, többnyire a nyugati oldalon. Erdődy püspök idejében, 1727-ben fejeződött be a középkori templom barokk székesegyházzá építése, és addig a még itt lakó kanonokok átköltöztek a székesegyház közelébe (így alakult ki a mai Kossuth utca).

1929-ben a Klebelsberg térről kiszorult dinnye és káposztaárusok ebben az utcában ütötték fel a sátraikat. Naponként 50-80 falusi szekér állomásozott az utcában. A káposztaszezon idején rothadó hegyek tornyosultak a gyalogjárók mentén, dinnyeéréskor pedig a dinnyeőstermelők tanyáztak az utcában addig, amíg csak el nem fogyott a kocsin levő áru.

A közegészségügyi és idegenforgalmi szempontból tarthatatlan állapotnak Trak Géza polgármester vetett véget. Rendeletben tiltotta meg a dinnye kocsiról való árusítását, valamint ősszel a káposzta nagyban való árusítását, s azt csakis a Czifra téren engedélyezte meg.

Az 1899. október 6-i megemlékezésre készülve, Eger város képviselőtestületének közgyűlése a Mecset utcát a vértanútábornokról, Knézich Károlyról nevezte el, kielégítve ezzel a város lakosságának régi óhaját.

Knézich Károly életrajza

Knezič Károly (1808-1849)

Látnivalók

Minaret (Mináré)
Knézich Károly u. 1. szám előtt

A török építészetnek Magyarország területén egyik legkiválóbb alkotása. A tizennégyszög alaprajzú, negyven méter magas novaji kőből faragott torony kovácsoltvas körerkélyére 97 csigalépcsőfok vezet fel.

1829-ben Pyrker érsek fedette be egy bádogkupolával, amelyre ugyanekkor helyezték el a félholdra állított keresztet.

1895-ben a nyári zivatarok alkalmával a villám megrongálta a csonkamecsetet, amely sürgős restaurálásra szorult. A Műemlékek Országos Bizottságának másodépítésze Stehló Ottó készítette el a restaurálásra szoruló minaret tervét. A helyi sajtó a következő képen mutatta be a tervet: „A restaurálandó minaret tetejét a koszorútól kezdve mind lebontják, s újonnan, de ugyanazon kövekből építik fel. A minaret tetőzete azonban a terv szerint egészen elütő lesz a mostanitól, amennyiben 6 méter magasságú, góth stílű kőkupolát fognak a mostani egyszerű födél helyett építeni, s ezen kupolára jön majd az aranyozott gömb a félholddal s felette a kereszttel. Az Országos Bizottság terve szerint tehát a minaret igen díszes és impozáns fog lenni.”

Az 1897. évi helyreállítás költségei 4656 koronát emésztettek fel.

1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség a minárén kisebb állagmegóvási munkákat végzett.

A mináré építéstörténetéhez tartozik, hogy az Eger feladása után visszamaradt törökök között volt egy „toronyőr vagy hodzsa”, aki a keresztségben a Pap Dávid nevet vette fel. Az öreg hodzsát látnoki és jóstehetsége miatt nagy tiszteletben tartották az egri törökök. Papp Dávid 102 éves korában halt meg Egerben.

Eger, 1956. július 24. Eger látképe a várból. 
MTI Fotó: Seidner Zoltán

A térré kiszélesedő Knézich (akkori Széles) utcában magányosan álló egykori „Széles úti vagy Khetkuda-dzsámi” remekbe faragott mináréja azt sejteti velünk, hogy az 1841-ben (városrendezés miatt) lebontott kupolás dzsámija – amely kelet-nyugati irányban szorosan összeépült vele – egyike lehetett legpompásabb török emlékeinknek a XVII. században.

KNÉZICH KÁROLY U. 1. SZ.
Markhot Ferenc Kórház (Irgalmas kórház, gyógyszertár, kolostor és templom)

Erdődy Gábor püspök 1726. október 8-án kelt alapító levelében közölte, hogy kórházat kíván létesíteni. Ebből a célból telepítette be Egerbe az istenes Szent János által alapított betegápoló irgalmas rendet. 1727. március 20-án rakták le a kórház alapkövét, 1728. december 27-én nyitották meg szerény tízágyas kórházukat, amelynek már a kezdetektől volt gyógyszertára is. Templomul a Minaret tövében álló átalakított török mecsetet használták.

1730-ban megkezdték a nyugati, majd 1746-ban az északi szárny építését is. A régi rendház 1748-ra épült ki teljesen, az egész U alakú épülettömb a Knézich utcára nézett.

1754-ben nyerte el végső arculatát, amely 1841-ig nem változott.

1769-ben, Eszterházy püspök kiadott rendelkezése alapján, ebben a kórházban kezdték meg a magyar rendszeres orvosképzést. Markhot Ferenc megyei tisztiorvos javaslatára 1769. november 25-én, az egyetem keretén belül nyílt meg a Scola Medicinalis, az Első Magyar Orvosi Iskola, megelőzve a nagyszombati, illetve a budai egyetemet is.

Mindössze 3 évig működött, mert közben megalakult a Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetem orvosi fakultása. Bécs nem engedélyezte egy főiskolai szintű orvosképző működését a vele szemben álló egri püspök irányítása alatt. Így sorvadt el az Eger egyetemével kapcsolatban tervezett, már megindult orvosi kar is.

1841-ben a mecsetet lebontották, és az épületet lezáró kápolna 1844-ben készült el.

1907-1909 között az épületet megnagyobbították, ekkor épült meg az egyemeletes Markhot utcai épület. 1944. október 28-án bombatalálat érte a patakparti szárnyat. Márkus Béla tervei szerint 1954-57 között az épületet felújították és részben újjáépítették.

Az 1960-as években kezdődött nagymértékű fejlesztések érdekében az irgalmas rendi kórháztól északi irányban fekvő kisebb-nagyobb telkeket kisajátították. (Tüzép telephely, faipari üzem, jó néhány lakás.)

1975-ben újabb bővítésre került sor, ekkor sajátították ki többek között a Knézich-házat is.

November 10-én rakták le a 410 ágyas új kórház alapkövét.

Az intézmény 1989-ben vette fel Markhot Ferenc nevét, s ekkor került az emblémába a gránátalma, amely hirdeti az irgalmas rendi eredetet. (Az Istenes Szent Jánosról elnevezett Irgalmas Rend jelképe a gránátalma és kereszt. A gránátalma és kereszt együttes szimbóluma az irgalmasságot és az áldozatot jelképezi. A kipattanó gyümölcs arra emlékeztet, hogy szeretetünket kiárasszuk, míg a kereszt arra, hogy áldozat nélkül nincs irgalmasság.)

Knézich-ház (1975-ben lebontották)

A ház 1775-1792 között Bosnyák Imréné tulajdona volt, lakója Lédig Ferenc kőfaragó. 1805 körül Szilágyi István megyei levéltáros, 1811-14 között nemes Benkő Ignác orvos volt a ház tulajdonosa. 1815 körül a házat bővítették. 1844-től Knézich is itt lakott.

Knézich Károly honvédtábornok 1844. június 3-án feleségül vette Kapitány Mihály egri városi szenátor lányát. 1846-1848 júliusa között Egerben szolgált, s e házban lakott. Ebben a házban volt egyébként a 18. század harmadik negyedében a rácok iskolája, akiknek nagy pártfogója volt a ház tulajdonosa, Szerháti Rózsa Pál gazdag, rác kereskedő.

1899. október 21-én Eger város képviselőtestülete Jankovics Dezső polgármester elnöklete alatt elhatározta, hogy Knézich Károly volt honvéd tábornok emlékére azt a házat ahol lakott, emléktáblával jelölik meg, amely emlékeztet Knézich Károly Egerben töltött éveire.

Az épületet 1975-ben lebontották a kórház bővítése miatt. A Knézich Károly-emléktáblát 1983-ban áthelyezték a Káptalani kúria kapubejáratának falára, amely a kórház építése során kettétört.

A volt Káptalani kúria bejárata (volt Káptalani kúria, Heves megyei Bútoripari Vállalat)

A Káptalani kúriát a kórház bővítésekor lebontották.

A városi adóösszeírásokban 1721-től mint káptalani udvarház szerepelt. 1785-1834 között a „Káptalan Curiája”. A gazdasági udvar egyik épületének homlokzatán befalazott káptalani címeres, feliratos 1587-ből származó kőtáblát 1923-ban Szmrecsányi Miklós kibontatta, és az általa berendezett akkori líceumi lapidáriumban állíttatta fel.

Csak a szépen faragott kő kapukeretét őrizték meg, amely egykor a káptalani kúria bejárata volt.

A kapuépítmény íves timpanonjában, kartusban a főkáptalan részben festett sasos kőcímere látható, alatta a kosáríves záródású kapunyílás, 1765-ös felirattal. Kétoldalt egyenes záródású gyalogkapuk. A bal oldali gyalogkapu mellett látható a Knézich emléktábla.

KNÉZICH KÁROLY 8. SZ.
Egri Kulturális és Művészeti Központ Bartakovics Béla Közösségi Háza (Legényegylet)

Magyarországon hetedikként alakult meg az Egri Legényegylet, – de mint tisztán magyar egylet – első az országban. 1860. szeptember 8-án volt a Legényegylet zászlószentelése. Ideiglenesen a Dobó utca egyik házában kezdték meg működésüket. Bartakovics Béla érsek a kezdetektől támogatta az egylet létrehozását. Az ünnepélyes zászlószentelésen rövid beszédében a következőket mondta: „Sokszor akartatok már kedvemet keresni, de sohasem találtatok úgy, mint ezek a fiúk most. Hát adok nekik négyezer forintot. Vegyetek nekik egy házat, hadd legyen nekik egy állandó Legényegylet… ”

A Káptalan-sori akkori Aranyszolga vendéglő épületét szemelték ki. Ez az épület a káptalan tulajdona volt, amelyet még 1776. január 19-én vette meg 300 frt-ért Pillik Ignáctól, s ott volt azután hosszú ideig az Aranyszolga nevű kocsma, illetve vendéglő. Ennek az ára azonban 7000 forint volt. Szerencsére Eger másik jótevője, a főkáptalan volt az épület gazdája, így aztán megkaphatták az épületet fele áron. A belső átalakítást követően 1861. október 1-én foglalhatta el állandó székházát a legényegylet.

Az ünnepélyes megnyitót követően a korabeli sajtó a nagy mecénást a következő képen méltatta: „És jött a »szelíd galamb«, Bartakovics, a főkáptalan testületben és egyenkint! Bőkezűségök eredményeként alig egy év mulva beköltözhetett az ifjú egyesület az „Aranyszolgá”-hoz címzett egykori vendéglő épületébe, amelyet most tett oly díszessé és naggyá a főpapi bőkezűség s melyben bizonyára sokáig lesz jelszó az »Isten áldd meg a tisztes ipart!«”

Az átalakítást követő évtizedekben a szükségleteknek megfelelően időnként renoválásokra került sor.

A székház bővítésének a gondolata már 1886-ban felmerült, végül a század elején dr. Nagy János alelnök valósította meg a tervet.

A Legényegylet 50 éves jubileumára (1910. szeptember 8-ra) az épületet átépítették, egy emelettel bővítették. A földszinten kapott helyet a tanonc-otthon 25 ággyal, konyhával, az emeleten 3 szobát és egy hatalmas termet alakítottak ki. Az új épületet ünnepélyes keretek között Szmrecsányi Lajos püspök szentelte fel.

Az 1920-as évek végén a székház szűknek bizonyult a megnövekedett tagság, a város polgárainak kielégítésére, ezért az 1927. április 7-i 69. közgyűlés az épület nagyszabású, tanoncinternátussal egybekötött kibővítéséről döntött. Az addigi otthonra új emeletet húztak. Az egri Nagy Testvérek készítették a tervezést és a kivitelezést is. Az építkezés 1929 áprilisában kezdődött el és december 30-ra be is fejeződött. A Katolikus Legényegylet gyönyörű kétemeletes székházát vitéz Subik Károly apátkanonok, a Legényegylet elnöke szentelte fel. Avató beszédében a következőket mondta: „Két ünnep közé esik az új épület felépítésének története. A húsvéti ünnepek alatt tettük le az első kapavágást, most pedig a karácsonyi ünnepek fénykörében gyűltünk össze, hogy az Úristen áldását reá kikönyörögjük. Ez a két határünnep mintegy jelképezi azt, hogy ezt az épületet hittel és hitből építettük fel”.

A székház nagyszabású felavatására 1930. szeptember 7-én került sor, a Legényegylet alapításának 70. évfordulóján.

1935-ben a vezetőség megvette a székház melletti épületet. Ezt lebontották, majd helyén kerthelyiséget létesítettek, amely söröző és tánchely céljait szolgálta.

1942-43 telén átmeneti jelleggel hadirokkant üdülővé alakították.

Az államosítás után az ingatlant 1953-ban a Városi Tanács tataroztatta és felújíttatta, majd 1983-1985 között a Heves Megyei Tanács korszerűsíttette, és ekkor kapta meg a mai belső kialakítását. Az elmúlt évtizedekben számos intézmény működött az épületben. A Művelődési Minisztérium 1963-ban engedélyezte a Heves Megyei Művelődési Ház létrehozását. Neve később Heves Megyei Művelődési Központra változott. 2005-ben felvette Bartakovics Béla egri érsek nevét.

Az épületben 2008. január 1-e óta az Egri Kulturális és Művészeti Központ Bartakovics Béla Közösségi Házaként működik. Itt működik az 1993-ban újjáalakult Kolping is, amely az épület korábbi birtokosa volt. (Ezt emléktábla is hirdeti az épület falán.) Az épület ma a város kulturális életének egyik centruma.

KNÉZICH KÁROLY U. 30. SZ.
Lakóház (Csank-Jetléry-Nánásy-ház)

Az utcavonalban álló L alaprajzú emeletes korabarokk lakóház, a kapukeretbe vésett évszám szerint 1707-ben épült. A késő középkorban valószínűleg káptalani vagy kanonoki ház volt.

Az épületet 1738-ban vásárolta meg Csank György városgazda, majd eladták Haidlperger Lipót serfőzőnek, aki átépítette. 1799-től 1805-ig Jetléry József püspöki számtartó tulajdonába került. Később a Gál, Szabó, Nánásy nemesi családok kezén volt 1903-ig, majd 1940-től Csanádi István és neje a tulajdonosok. A felújítás során az első emeleti könyöklőpántos szalagkeretes ablakok közé két szoborfülkét építettek. Az épület jelenleg is lakóház.

forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu

Megjegyzés küldése

 
Top