Milyen ember volt Dobó István Eger várának hős kapitánya azon kívül ahogy az "Egri csillagokban" Gárdonyi Géza leírta.
Dobó István volt talán még a legszerencsésebb, rá tartalmas élet várt azt követően, hogy az ostrom után, 1553-ban leköszönt a várkapitányi címről. Először erdélyi vajda lett, aztán 10 hónapig védte Szamosújvárt, de végül fel kellett adnia, és bár szabad elvonulást ígértek neki, fogságba esett.
Eger Dobó István szobor, forrás: https://egerhirek.hu/2014/07/25/ujra-regi-helyen-a-dobo-szobor/kozelet/egerhirek
1557-ben megszökött, 1558 pedig már Léva várában találta. Ismét báró lett belőle, sőt, Bars megye főispánja, a következő évtizedben pedig az ország egyik legnagyobb földbirtokosa – bár ebből az időből számos, a Gárdonyi alapján megismert Dobótól idegen tulajdonságról is maradt fent bizonyíték.
A korabeli feljegyzések szerint Dobó fukar, sőt pénzéhes ember volt, simán kigolyózta a szomszédait, ha a saját érdeke úgy kívánta, és sokszor a vámhelyek megkerülésével szállította az áruit. Amúgy a ma elterjedt utaztatásos áfacsalás egy igen korai módját használta: a Lengyel Királysággal szomszédos területeit kihasználva szállított, nem pedig ott, ahol a szabályok előírták.
1568-ban újra letartóztatták Pozsonyban, de, hiszik vagy nem, innen is megszökött, aztán 1569-ben, ismét Pozsonyban ismét letartóztatták, ekkor épp felségárulás vádjával és megfosztották ispáni rangjától. Élete utolsó éveit tulajdonképpen börtönben töltötte, 1572-ben kiszabadult ugyan, de hamarosan, 70 évesen meghalt. Az akkori Ruszkán temették el, a települést ma már Dobóruszkának (pontosabban szlovákul Ruskának) hívják.
Pintér István facebook bejegyzése nyomán
Megjegyzés küldése