Az Egri Dohánygyár több mint egy évszázadon át meghatározó szerepet töltött be Eger gazdasági és társadalmi életében. A 19. század végén még kézzel sodorták a szivarokat, később már korszerű gépsorokon évente több milliárd cigaretta előállítására volt lehetőség. Az üzem nemcsak munkahelyet biztosított generációknak, hanem saját bölcsődével, egészségügyi ellátással, kulturális programokkal és üdülőkkel is rendelkezett. Az egykori gyár helyén ma az Agria Park működik, de az épületek és a fennmaradt emlékek ma is őrzik Eger ipartörténetének egyik legjelentősebb fejezetét.
A filoxéravész után új munkahelyekre volt szükség
Az Egri Dohánygyár létrejötte szorosan összekapcsolódott a város 19. század végi gazdasági nehézségeivel. Az 1880-as években pusztító filoxéravész jelentős károkat okozott az egri szőlőültetvényekben, sok család elveszítette korábbi megélhetését. A város vezetése ezért olyan ipari üzem létrehozását szorgalmazta, amely nagyobb létszámú munkaerőt, különösen nőket tud foglalkoztatni.
Grónay Sándor polgármester és Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő közbenjárása is hozzájárult ahhoz, hogy Egerben állami dohánygyár létesüljön. A dohányfeldolgozás 1894 májusában, a mai Klapka utcában található egykori Korona Vendéglő helyiségeiben kezdődött meg. Az első évben mintegy kétmillió szivar készült, 1895-ben pedig már 5,2 millió darabot állítottak elő.
A gyorsan növekvő termelés miatt hamarosan nagyobb telephelyre volt szükség. A város 1895-ben területet biztosított az új gyár számára, amely 1896-ban kezdte meg működését a később ismert helyszínen. Az épületegyüttes kialakítása a következő években folytatódott.
Amikor még minden szivar kézzel készült
A gyár első évtizedeiben a szivarkészítés teljes egészében kézi munkával történt. A korabeli ismertető szerint a gyár korai időszakában mintegy 1666 dolgozó évente 38 millió szivart készített. A termelés jelentős részét nők végezték, akiknek nagy kézügyességre, pontosságra és kitartásra volt szükségük.
A munkakörülmények kezdetben meglehetősen szigorúak voltak. A hosszú munkaidő, a pontos munkakezdés és a teljesítménykövetelmények komoly terhet jelentettek. A századfordulón gyermekek is dolgoztak az üzemben: egy 1899-es kimutatás 91 gyermekmunkást említ, akik közül kilencen még tizenkét évesek sem voltak.
A dohánygyár ugyanakkor sok egri család számára jelentett biztos keresetet. Nem volt ritka, hogy több generáció is ugyanabban az üzemben dolgozott, így a gyár története számos család életével összefonódott.
A szivargyártástól a modern cigarettagyártásig
A 20. század első évtizedeiben a fogyasztási szokások változásával egyre nagyobb szerepet kapott a cigaretta. Az Egri Dohánygyárban az 1920-as és 1930-as években kezdődött meg a gyártás fokozatos gépesítése, amely a következő évtizedekben jelentősen átalakította az üzem működését.
Az igazi technológiai fordulat az 1960-as években következett be. A korszerű gépsorok bevezetésével nagymértékben növekedett a termelékenység, miközben a gyártási folyamatok egyre összetettebbé váltak. A gyár későbbi ismertetője már évi 6,3 milliárd cigaretta és mintegy 15 millió szivar előállítására alkalmas kapacitásról számolt be. A cigarettákhoz szükséges filtereket is az üzemben gyártották.
A termékválaszték folyamatosan bővült. A korabeli adatok szerint közel húszféle cigaretta és hét szivarfajta készült Egerben. A gyár nemzetközi együttműködések keretében olyan ismert márkákat is előállított, mint a Marlboro, az L&M, a Memphis International és a Milde Sorte. Az Austria Tabakwerke és a Philip Morris vállalatokkal kialakított kapcsolatok a technológiai fejlesztésekben és a szakemberek képzésében is szerepet játszottak.
Bölcsőde, színházterem és üdülők a gyár dolgozóinak
Az Egri Dohánygyár nemcsak termelőüzemként, hanem jelentős közösségi intézményként is működött. A dolgozók számára olyan szolgáltatásokat biztosított, amelyek a mindennapi élet számos területén segítséget jelentettek.
A gyár saját bölcsődével rendelkezett, amelyet a korabeli ismertető a város egyik legkorszerűbb gyermekintézményeként mutatott be. Ez különösen fontos volt, hiszen a dohánygyárban hagyományosan sok nő dolgozott. Az üzemben színházterem is működött, ahol előadásokat és hangversenyeket rendeztek, emellett két üdülőház, saját konyha és szakorvosi felügyelettel működő járóbeteg-ellátás állt a munkavállalók rendelkezésére.
Nagy hangsúlyt helyeztek a szakmai oktatásra is. A gyár saját szakmunkásképzéssel rendelkezett, valamint betanító és továbbképző tanfolyamokat szervezett. A korszerű gépek üzemeltetéséhez egyre több jól képzett szakemberre volt szükség, így a műszaki fejlődéssel párhuzamosan a dolgozók felkészítése is fontos feladattá vált.
A gyár életében a közösségi rendezvények, az üzemi ünnepségek és a kulturális programok is jelentős szerepet kaptak. Sok egykori munkavállaló számára a dohánygyár nem pusztán munkahelyet, hanem évtizedeken át meghatározó közösséget jelentett.
Különleges emlékek a gyár múltjából
Az Egri Dohánygyár történetének számos érdekes részletét őrzik a fennmaradt dokumentumok és visszaemlékezések. Már a gyár létrehozásának előkészítésekor több száz nő jelentkezett munkára, ami jól érzékelteti, milyen nagy szükség volt a rendszeres kereseti lehetőségre.
A gyár első évtizedeiben a szivarkészítés mestersége szinte teljes egészében a dolgozók kézügyességén alapult. A későbbi korszakban viszont már korszerű gépek, nemzetközi gyártási technológiák és szigorú minőségellenőrzési rendszerek határozták meg a termelést.
A gyár történetének különleges emlékei közé tartoznak a régi cigaretta- és szivarcímkék is. A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltárában az 1894 és 1944 közötti időszakból fennmaradt címkegyűjtemény nemcsak az egykori termékekről, hanem a korabeli grafikai és reklámkultúráról is értékes képet ad.
Az egykori gyárhoz kapcsolódó építészeti és művészeti emlékek közül figyelemre méltó a Zsolnay-mázas díszkút, valamint a megőrzött ipari épületrészek. Ezek ma is emlékeztetnek arra, hogy a terület egykor Eger egyik legjelentősebb üzemi központja volt.
A bezárás egy korszak végét jelentette
A rendszerváltás után a magyar dohányipar jelentős átalakuláson ment keresztül. Az Egri Dohánygyár a Philip Morris érdekeltségébe került, és a nemzetközi vállalati rendszer részeként működött tovább. A korszerűsítések ellenére a tulajdonos 2004-ben döntött az egri termelés megszüntetéséről. A bezárás több száz dolgozót érintett, a leépítés folyamata 2005-ig tartott.
Az üzem megszűnésével Eger egyik legrégebbi ipari munkahelye tűnt el. Az egykori gyárterület azonban nem maradt kihasználatlanul: az épületek egy részének megőrzésével és átalakításával létrejött az Agria Park, amely 2008-ban nyitotta meg kapuit.
A korábbi termelőüzem helyén ma kereskedelmi és szolgáltatóközpont működik. A megmaradt építészeti részletek, a víztorony, a díszkút és a gyártörténeti emlékek azonban továbbra is őrzik a terület ipari múltját.
Az Egri Dohánygyár története egyben Eger gazdasági és társadalmi átalakulásának története is. A filoxéravész utáni munkahelyteremtéstől a kézi szivarkészítésen és a modern nagyüzemi termelésen át egészen a 21. századi városfejlesztésig hosszú utat járt be. Az egykori gyár ma már csak emlékeiben él tovább, de több generáció munkája, a fennmaradt épületek és a régi dokumentumok révén továbbra is Eger történelmének fontos része marad.
Források
Minden, ami Eger – kapcsolódó tartalmak
Több mint egy évszázad Eger szívében – az Egri Dohánygyár története az alapítástól a bezárásig
Amikor egész Eger dohányillatú volt – 1988-ban Kiváló Vállalat lett az Egri Dohánygyár
Füst helyett jövőkép – Mi lett volna, ha ma is működne az Egri Dohánygyár?
Történeti és egyéb források
Heves megyei korabeli ismertető – Egri Dohánygyár, 17. oldal, a mellékelt digitalizált kiadvány.
Borítókép: Az Egri Dohánygyár egykori főbejárata és épülete. Korabeli ismertető, 17. oldal.