1788-ban Ispotály utca volt a neve, mégpedig „post Nrum 260 Herner Fer. házától ispitályig fel a parton kerekesen ad Nrum 322”. 1802-ben Ispotály köz a neve az irgalmasok itt húzódó telkéről, klastromáról és kórházáról.
Később Irgalom, majd Irgalmas utcának is nevezték. A kórházat hívták Irgalmas kórháznak, illetve Irgalmas szerzet néven is említik.
Az utca a betegeket ápoló, 1727 óta Egerben is működő irgalmas rendről, „irgalmas barátokról” kapta a nevét. 1908-ban „az Irgalmas utcában emelt új kórház szükségessé tette az utca rendezését.” Később az itt gyógyító és tanító orvosprofesszorról Markhot Ferenc utcának nevezték el.
MARKHOT FERENC U. 2. SZ.
A 18. század első harmadában barokk stílusban épült. Jelenleg Kálvin-ház néven ismert, a város protestáns kulturális életének központja, ahhoz kapcsolódó intézményeinek székháza.
Herner Ferenc, a püspök serfőzője, majd a város főbírája (1752-1763 között) 1725-ben szerezte meg a telket és néhány éven belül földszintes házat építtetett rá Giovanni Battista Carlone építésszel. Még a század közepe előtt emelettel bővítették, ezt az erkélyen olvasható 1743-as évszám jelzi.
Az épület jellege: az utca és a patak vonalára épített, csatlakozó beépítésű, U alaprajzú, egyemeletes lakóház, ferdén levágott sarkokkal, a sarkok emeletén kihasasodó zárt erkéllyel. A tornyot a 19. század második felében építették, valószínűleg 1862 után. A földszinten boltozatos, az emeleten síkfödémes helyiségek találhatók.
Soós Imre közlése szerint „Herner Ferenc, Erdődy püspök serfőzője 1725-ben tűnik fel először ezen telek birtokosaként. 1773 körül halt meg.” Herner özvegyét, Pirkner Jozefát feleségül vette Schvarcz Márton kereskedő, így a ház 1773-1793 között Schvarcz Márton tulajdona volt. Az özvegy Pirkner Jozefa 1793-ban eladta a házat Demetrovics István görög kereskedőnek, ami 1809-ig Demetrovics tulajdonában volt. Azután két birtokosa is lett az épületnek.
Demetrovics kereskedő is egy özvegy nőt vett feleségül, aki Diemandi István – szintén görög kereskedő – özvegye, Zsifkó Anna volt. Az asszony első házasságából három gyermek született Diemandi Ignác, György és Mária nevűek. A mostohaapa, azaz Demetrovics lett a gyermekek gyámja. Az özvegy – Zsifkó Anna - és gyermekek vagyonának kezelését is átvette. A hatalmas vagyon 34 000 Ft-ot tett ki. 1802-ben csődbe jutott Demetrovics, ezért a legidősebb fiú, Diemandi Ignác a vagyonuk megmentése érdekében pert indított Demetrovics ellen, hogy kimenthesse a hozományukat. A pert 1808-ban meg is nyerte.
Az értékesebb emeleti részt Diemandi kapta követelése kielégítéséül. A Herner-háznak tehát 1808-tól két birtokosa lett. Az emeleti résznek 1808-1841 között Diemandi Ignác, 1842-1851 között nemes Csoma Zsigmond és örökösei, majd a református egyház volt a tulajdonosa. A földszinti résznek Demetrovics István, 1829-1835 között Szél György, 1835-től 1851-ig Puhala József molnár, ezt követően Binét Sámuel és Zsigmond.
A ház földszintje lábazatos és plasztikus vakolatcsíkozással tagolt. A patakra négy, a Markhot Ferenc utcára három szalagkeretes ablak. Az emeleten falsávokból alakított tükrökben szalagkeretes ablakok, mellvédmezőikben szalagműves medallionok, törtvonalú timpanonos szemöldök párkányaikban plasztikus legyezős, kagylóidomú stukkódíszek. A ház délnyugati sarkán – ez nézett a püspöki serfőzdére – előredomborodó zárt sarokerkély két ablakkal. Az északnyugati sarokerkély felé épített tornyocska – a református imaház tornya – félkörívesen zárulnak, párnás, majd csúcsban végződő sisakkal, kolontyos cseréptetővel.
A földszinten keresztboltozatos szobák fiókos boltozatokkal, az emeleten részben síkmennyezetes szobák találhatók.
A török kiűzése után a város korábban virágzó protestáns közössége nem szerveződött újjá, a püspöki székvárosba szinte csak katolikusok települtek be. A protestáns közösség a környező falvakban buzgólkodó lelkipásztorok térítő munkájának eredményeként 1862-re erősödött meg annyira anyagilag, hogy megvehesse az akkor még Herner-háznak nevezett épületet. 1866-tól itt tartották istentiszteleteiket – bár saját lelkészük még nem volt – külön a leányoknak, az asszonyoknak, illetve a férfiaknak szervezett összejöveteleiket. Az épületet egyre több kulturális célra hasznosították, így például a nőegylet kezdeményezésére elemi iskolát nyitottak, énekkart szerveztek, diák színjátszó kört alakítottak és rendszeresen neves előadókat hívtak meg.
Miután 1930-ban felépült a református templom, a parókiát pedig egy örökölt belvárosi ingatlanba költöztették, a Herner-ház egyértelműen protestáns kulturális központtá vált.
Az épületet 1946-ban államosították és lakóházzá alakították. A református egyházközség csak egy 40 m²-es lakrészt bérelhetett, abban alakították meg a protestáns értelmiségieket összefogó Egri Károli Egyesületet és az egri cserkészcsapatot.
A házat a rendszerváltás és az egyházak kárpótlásáról rendelkező törvény elfogadása után hét éves pereskedéssel, 1997-ben szerezték vissza a reformátusok. A lakókat kiköltöztették, az épületet felújították, egyebek közt egy 120 fő befogadására alkalmas termet alakítottak ki.
Jelenleg itt működik a térség egyetlen református egyházi könyvesboltja.
További intézmények működtek az épületben, mint például az egri Református Lelkészi Hivatal; az Egervölgyi Református Egyházmegye esperesi hivatala; a Magyarországi Református Egyház tudományos testülete, a Doktorok Kollégiumának főtitkári hivatala; az Egyházi Közművelődési Egyesület; az egri Golgota Keresztény Gyülekezet (az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség tagja); Egri Belvárosi Keresztyén Testvérgyülekeze; Kálvin-Ház Alapítvány.
A Markhot Ferenc utca, valamint a Knézich Károly utca sarkán található a 4846 helyrajzi számon a Megyei Kórház, volt irgalmasrendi kórház, gyógyszertár, templom és kolostor. Saroktelken álló, négyzetes udvart körülfogó, egyemeletes, sátortetős kolostor és templom együttese.
Az alapítólevél 1726. október 8-án kelt. Eszerint Erdődy Gábor egri püspök az Istenes Szent János rend tagjait, vagyis az irgalmas testvéreket a szegények, valamint a betegek iránt való buzgolkodásukra való tekintettel szerette volna Egerben letelepíteni. Ezért a püspök 1726. október 6-án Falterer Makárius akkori tartományfőnöknek és Mayr Mátyás pozsonyi perjelnek átadta az egri káptalan beleegyezésével a Szent Józsefről elnevezett templomot, helyesebben török mosseát, valamint az ennek tőszomszédságában fekvő Beneki-féle elhagyott ház belső telkét. Ehhez adott még 30 000 Ft-nyi tőkeösszeget az ápolandó betegek támogatására.
Az építész, Giovanni Battista Carlone 1727 és 1728 folyamán állandóan dolgozik az épületen. A kőfaragó munkákat Otenntaller Pál és Forst Simon végzik. 1729-ben Stephanides János végezte a festői munkálatokat, az ácsmunkákat pedig Jencs Márton egri ácsmester. Egy ismeretlen szobrász cirádákat farag, amelyek a betegek ágyára kerültek, s elkészítette a mai udvar helyén létesített temető keresztjét is. A lakatosmunkákat Hoffer és Schwainczner szállítják.
Az alapítványok lehetővé tették, hogy az irgalmasok 1728. december 27-én új klastromukba költözzenek. Ekkor még csak a klastrom déli szárnya épült fel a patikával. A többi három szárny kiépítése, hogy közben négyszögletű udvart képezzenek, sokáig elhúzódott. A klastrom mögötti telket a patakig temetőkertként használták és 1729. január 12-én meg is áldották.
1730. március 25-én kezdték meg a nyugati szárny építését. Ebben a részben kapott helyet a konyha és az első refektórium, a kolostor ebédlője is. 1735-ben kezdték a déli szárny folyosójának díszítését. Ince trinitárius festő 7 félkörös képet festett a gyógyszertár boltfiókjaiba, majd 1738-ban újabb 12 kép készült el a folyosókra, melyeket más kisebb képek is díszítettek. 1746-ban kezdenek az északi szárny építésébe. Az építéshez segélyt kérnek és kapnak a Kamarától.
A kórház, pontosabban a kolostor bejáratának, illetve homlokzatának művészi kialakítására 1753-ban került sor. Homlokzatán három fülkébe állított szobor volt. Balról Gábriel, jobbról Mihály arkangyalok. A kapu felett Istenes Szent János, az irgalmas rend alapítója, amint egy beteget tart a karjában.
A szerzetesi ebédlő faburkolatait 1751-ben készítették el. Androvics Miklós kanonok – a kispréposti palota építtetője – 1753-ban festékeket és egyéb hozzávalókat vásárolt a rend számára, így Huetter János Lukács szerzetes fráter hozzákezdhetett a lambériák tábláinak festéséhez.
Az első nagyszabású alkotást 1751-ben festette Georg Tobenz bécsi festő, mely Androvics kanonok ajándékából került a refektórium északi záró falának ívmezejébe. A Tobenz-kép előtt elhelyezett órát egy Rhein nevű egri órás készítette 1777-ben. Huetter János Lukács a szemben lévő fal ívmezejét a nagycsütörtöki lábmosás jelenetével díszítette.
A faburkolatokkal egy időben készítették el a kolostor asztalosműhelyében a hét ebédlőasztalt is. Molcz asztalosmester 1769-ben a püspöki anyagraktárból deszkákat kap, hogy az irgalmas rend kórházának tantermébe az orvoshallgatók részére padokat készítsen, ugyanezen terembe ekkor egy „közönséges kerek kályha” állítását is kifizette a püspökség.
Fischer érsek 1819-ben az irgalmas rendház javítására 500 Ft-ot adományozott. Pyrker érsek 1829-1830 között megjavíttatja a török mecset fedelét bádoggal.
1841-ben lebontják a düledező és szűk dzsámit, és az U alakú kolostor, illetve kórházépület két szárnya közé beékelik az új kápolnát. 1842 tavaszán kezdik az alapozást és október végén a kis tornyocskán már megszólal a harang. 1843. október 29-én áldották meg a templomot.
A kórházat II. József 1783-ben meglátogatta, majd 1852-ben I. Ferenc József vette szemügyre a templomot, patikát és refektóriumot. 1909-ben a kórház új, kétemeletes szárnnyal bővült.
A kolostor-kórház
A Markhot Ferenc utcára néző déli homlokzaton tíz könyöklőpárkányos, szalagkeretes ablak, a földszint és az emelet között egyszerű övpárkány. Balról a harmadik ablak helyén volt a gyógyszertár bejárata, amely azonban később keletkezett. Eredetileg itt csupán lépcső volt kis pihenővel, s a gyógyszereket csak az ablakon adták ki a szerzetes patikusok.
A nyugati szárny – az Eger-patakra néző oldal – homlokzatán 14 könyöklőpárkányos és kőkeretes ablak és egy ajtó, ami a kertre nyílt. Az 1842-ben épített keleti szárnnyal négyzetes kolostorudvart alakítottak ki oly módon, hogy a déli és északi szárnyépület közé rizalitszerűen beépítették a kápolnát.
A homlokzaton középmagas faragott kőlábazat. Erről emelkedik két oldalon a széles párkányos falpillér. Az osztópárkány a bal oldali homlokzatszakasz közepén, az egykori bejárat felett ívesen emelkedik, melyet leveles díszekkel koronáz meg Erdődy Gábor püspök eredeti helyén hagyott, kőből faragott cartouche-ban elhelyezett címere. A három kétszárnyú bejárat a barokk-kori folyosóra, illetve innen a templomba nyílik. A templom homlokzatát a lábazatról induló nagy falkeret tagolja, egyben a főpárkányt is tartja. Az egyenes záródású templomkapu felett az építtető Pyrker János László érsek címere. Két oldalán félkörívben záródó egy-egy nagy templomablak. A középtengelyben lépcsős kőattika, közepén Istenes Szent János, két szélén Gábriel és Mihály arkangyalok szobrai.
A templomkapun kazettás tölgyfaszárnyak. Az épület belsejét a 18. századra jellemző kolostorboltozatos folyosók jellemzik, valamint a helyiségek nagy része fiókos keresztboltozatokkal épült.
A refektórium
Hatalmas fiókos dongaboltozatokkal fedett hossznégyszögű tér. Keleti oldalán három magasan álló ablak és egy kétszárnyú ajtó áll, ami a folyosóra nyílik. Az udvarra néző oldalon hasonló ablakok. Az északi zárófal nyugati sarkában kijárati ajtó a konyha felé nyílik, az ellenkező oldalon pedig egy álajtó van, mely faliszekrényként funkcionált. A déli falon Barkóczy Ferenc püspök plasztikusan faragott címere ékesítette a falat.
A faburkolatot 1751-ben készítették el. Huetter János Lukács 1753-ban festette meg a bejáratnál elhelyezett képet, mely a haldokló Istenes Szent János képét ábrázolja. Ő festette még a kolostor ebédlőjébe a „Csodálatos kenyérszaporítás”, a „Jézus betegeket gyógyít”, a „Péter a vízen jár” és a „Krisztus a háborgó tengeren” című képeket. A déli fal ívmezejébe festett képe a „Nagycsütörtöki lábmosást” ábrázolja, ez a kép 1758-1760 között készült.
Georg Tobenz 1751-ben az „Utolsó vacsora” képet festette az északi zárfal ívmezejébe. Az 1750-ben készült hét asztal közül hatot jelenleg az egri múzeum őriz, egy pedig ma is az előadóteremmé alakított helyiségben található.
A gyógyszertár
Keresztboltozatos hossznégyszögű helyiség. Az 1750. évi berendezésből semmi sem maradt meg, kivéve Erdődy püspök kicsiny, tondó alakú arcképe, amelyet a 19. század elején készült bútorzat timpanonjában helyeztek el. Itt voltak azok az ablaktáblák is, melyeket Huetter 1756-ban festett, s amelyek talán azonosak az emeleten a nyugati szárny néhány szobájában lévő és remetéket ábrázoló táblákkal.
A bútorzata diófából készült, melyeket aranyozott pilaszterek tagolnak és timpanonok díszítenek, a mérleg karjai felett Aesculapius és Hygieia aranyozott szobrocskái. Itt őrzik az egykori berendezésből a plasztikus, kereszttel díszített gránátalmát, az irgalmas rend jelképét és a szőlőindával körülfont mozsarat.
A templom
1840-ben épült klasszicista stílusban. A templom a főhomlokzat középtengelyében a kolostor déli és északi szárnya között rizalitszerűen kiemelkedik. Homlokzatát kettős pilaszterek tagolják, középső tengelye fölött attikamellvéd húzódik Istenes Szent János, Szent Mihály és Gábriel arkangyal szobraival. A tető közepén huszártorony. A templom bejárata fölött az építtető címere. Csehsüveg boltozatos belső tére van, a bejárat felőli oldalon karzattal. Falképei 1935–1936 között készültek, berendezése a 18-19. századból való.
A kórus a templom egész szélességében szegmentíves vonalban épített mellvéddel domborodik előre. A kóruson egy beépített háromrészes orgonaház épült 1842-ben. A kóruson lévő festmények részben az egykori rendház folyosóiról származnak.
A sekrestyéből a rendházba vezető kétszárnyas tölgyfa kapu barokk vasalással a 18. századból való. A főoltár egyszerű klasszicista jelleget képvisel. A főoltárkép aranyozott keretben a Szentháromságot ábrázolja, feltehetően Zirckler János műve a 18. század második feléből. A püspöki trón a szentélyben jobbra található két ülőkével a két oldalán. Faragott, kárpitozott bükkfából készült ívelt lábakkal, neobarokk stílusban 1845-1850 között. A padok tölgyfából készültek a 18. század végén.
A Markhot utcában található a Lenkey János Általános Iskola, ahova Kodály Zoltán is ellátogatott 1965. október 22-én.
forrás: beszeloutcanevek.ejtf.hu
Megjegyzés küldése