Hazánk első modern elvek szerint épült, barokk stílusú börtöne az egri Vármegyeháza udvarán (ma a Sportmúzeum otthona). Kép forrása
Börtönépítészet: valószínűleg nem sokan gondolkodtak el azon, hogy létezik egyáltalán ilyen műfaja az építészetnek, pedig az igazságügyi, ezen belül a büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódó építészet végigkíséri a világtörténelmet és hazánk évszázadait, hűen tükrözve egy-egy kor társadalmi állapotát és felfogását (a cikkben a fogház, börtön és fegyház jogi kategóriái nem jelennek meg, általánosságban a "börtön" kifejezés szerepel a továbbiakban). Következzen egy viszonylag ismeretlen terület, Magyarország börtönépítészete - külföldi kitekintéssel!
Kassa, Miklós-börtön. Kép forrása
A meglehetősen megritkult és elpusztított magyar középkori épületállományon belül is kevés igazgatási épület, illetve börtön maradt meg. Ezek közé tartozik a Miklós-börtön Kassán, ami a pallosjoggal rendelkező, vagyis halálbüntetést is kiszabható szabad királyi város büntetés-végrehajtási épülete volt.
A két házból összenyitott épület funkciói jól elkülönülnek: bal oldalt, a rácsos ablakos épületrészben volt a tömlöc és a kínzókamra, míg jobb oldalt a meglehetősen kényelmes belső teret sejtető, nagy gótikus ablakokkal ellátott hóhérlak.
Az épület - bár tudható, hogy a középkor nem volt olyan sötét, mint ahogy a későbbi korok történetírói azt elterjesztették - egy, a maitól eltérő szemléletet tükröz: a piszkos, nyirkos, sötét tömlöc már önmagában része a büntetésnek, nem is szólva a kínzókamráról. A cellák melletti hóhérlak meg önmagában sokatmondó.
Az egri Vármegyeháza, ennek udvarán épült fel a címlapképen látható börtön. Kép forrása
A börtönviszonyok világszerte a 18. században kezdtek megváltozni, ebben hazánk lemaradás nélkül követte az élenjáró országokat. Ezen a téren érdekes módon a korszak uralkodónői hoztak jelentős változást: Mária Terézia 1776 március 22-i rendeletével eltörölte a kínvallatást, a szintén ekkor uralkodó Erzsébet orosz cárnő (aki nem volt épp egy gyengekezű politikus) a világon elsőként húsz évig érvényben maradó moratóriumot hirdetett a halálbüntetésre, ami eléggé ellentmond az Oroszországról élő sztereotípiáknak.
A korszak vezetői, akár vallási, akár felvilágosult emberbaráti megfontolásból, élénken foglalkoztak a börtönviszonyok javításával, az elítéltek erkölcsi nevelésével (szintén ekkor merült fel az elmebetegek életkörülményeinek javítása).
Így tett Eger befolyásos püspöke, egyben Heves Vármegye főispánja, gróf Barkóczi Ferenc is. Mikor megterveztette az ország egyik legszebb barokk épületét, a Vármegyeházát, nagy gondot fordított az ott elhelyezendő börtön megfelelő kialakítására is. Az elítéltek a sötét, piszkos tömlöcök helyett világos cellákat kaptak és - ami a püspök számára a legfontosabb volt - az összes ajtó a központi csarnokba nyílt, ami kápolnaként is működött, így a rabok részt vehettek (vagyis részt kellett venniük) a szentmiséken, amitől erkölcsi fejlődésüket remélte a felvilágosult egyházfi.
Persze tévedés lenne az hinni, hogy a börtönviszonyok javítása mögött valami naiv jóemberkedés volt: ekkor még mai szemmel nézve rendkívül szigorú büntetési tételek voltak érvényben, a korszakban épült esztergomi városházán az erkélyre kihelyezett pallost tartó kéz figyelmeztetett, hogy a város továbbra is rendelkezik és élni is szándékozik a halálbüntetés kiszabásának jogával:
bővebben az összeállítás eredeti helyén olvashatsz:
A tömlöctől a Csillagig: magyar börtönépítészet - Architextura blog
Megjegyzés küldése