Egykor malom működött itt, ma tökéletes célpontja egy könnyű erdei sétának, de remek pihenőhelye lehet egy komolyabb túrának is.
A víztükörre hajló fák, a gáton lecsobogó vízesés és a parkos környezet varázslatos összhangban forr össze a Tengerszem körül. Jósvafő neve a tóhoz közeli Jósva-forrásból ered - ez pedig szláv nyelven égerfákkal szegélyezett vízfolyást jelöl. Kezdetben tó nem volt itt, csak a mai ország területének legnagyobb vízhozamú forrására épített malom az 1840-es évektől, a Klein család jóvoltából. Később villanytelepet is felhúztak a vízfolyásra, mely 1917-től a falu házainak biztosított áramot.
A völgyzáró gát 1935-ben épült, ekkor létesült a Tengerszem tó és a turbina is, mely a barlangnak megtermelte a világításhoz nélkülözhetetlen elektromosságot. A megvalósítást Kessler Hubert, a Baradla-barlang akkori igazgatója, jelentős barlangász és karszthidrológus felügyelte - neki köszönhetjük sok egyéb mellett a Tengerszem Szállót és a mai nemzeti parki igazgatósági épületet is.
A mesterséges tavacska neve valójában félrevezető: tengerszemnek a magashegységekben, jég által vájt mederben felgyűlő állóvizeket szokás nevezni. Smaragdzöld színét a közeli források hűs, tiszta vizének köszönheti. A tó délkeleti csücskénél méretes stég nyúlik be a nyílt vízfelület fölé, és láthatunk egy kihasználatlan betonmedencét is. Ha a parton följebb sétálunk, kellemes parkba érkezünk. Balra fakad az ország legnagyobb vízhozamú, hideg vizű forrása, a Jósva. Másodpercenként 7-8000 liter vízzel gazdagítja a Jósva-patakot.
Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
Az összefoglaló, forrás eredeti helye:
Megjegyzés küldése