A várost az utókor által nagy előnévvel is felruházott első Konstantin római császár 330. május 11-én, vagyis 1695 évvel ezelőtt alapította birodalmának olyan, Rómából nézve távoli, akár még peremvidéknek is nevezhető szegletén, ahol a görögök több száz évvel korábban már létrehoztak egy Büzantion nevű települést.
Konstantin császár városa ekkor lépett fel a világtörténelem színpadára, hogy aztán több mint ezer éven keresztül a hit és a keresztény kultúra keleti bástyája legyen, nem utolsósorban pedig a világ legnagyobb városának büszke címét is magáénak tudhassa.
Mindent meg is tett ezért Nagy Konstantin. Hatalmas építkezésekbe fogott, amit utódai folytattak, hogy a Keletirómai Birodalom fővárosa méltó módon hirdesse Konstantinápoly nagyságát.
Constantin látomása Raffaello Sanzio In hoc signo vinces című festményén (Forrás: Wikipédia)Az építkezések lendületére jellemző, hogy amikor Nagy Konstantin a császári fővárosául Róma helyett Büzantiont választotta, a város kerülete még mindössze nyolc kilométer hosszúságú volt, néhány évvel később pedig már meghaladta a háromszorosát. Gyarapodásához nemcsak az járult hozzá, hogy birodalmi központ volt, de az is, hogy a Kelet és Nyugat közti kereskedelem egyik nagyon fontos csomópontján helyezkedett el.
Az Hagia Szophiában látható mozaikképen II. János és Eirene császárné, vagyis Szent László Piroska nevű leánya tiszteleg a kis Jézust tartó Madonna előtt (Forrás: Wikipédia)A Nagy Konstantin nevével fémjelzett birodalom ezer évvel élte túl a nyugati császárságot.
Kelet és nyugat nemcsak a gazdagodásából, de a pusztulásából is kivette a részét. Leginkább ugyanis egyrészt a 14. századra felemelkedő anatóliai Oszmán Birodalom, másrészt pedig a negyedik keresztes hadjáratra induló keresztesek okolhatók Konstantinápoly 572 évvel ezelőtti bukásáért.
Hagia SzophiaAzzal indult minden, hogy III. Ince pápa 1199. december 31-én keresztes hadjáratot hirdetett a Szentföldre. A had 1202 késő tavaszán indult Bázelből. A katonák Veronán át érkeztek Velencébe, hogy onnan tengeri úton haladjanak tovább a Szentföldre. A terv szerint a továbbutazáshoz szükséges hajókat a velenceiek biztosították volna, de a keresztesek a szerződésben megállapodott 85 000 kölni ezüstmárkának csak a felével rendelkeztek.
Enrico Dandolo dózse erre azt mondta, hogy ha elfoglalják Imrétől, a magyarok királyától Zára városát, és azt átadják Velencének, akkor cserébe a város flottája mindenkit elvisz a Szentföldre, és még csak fizetni sem kell az útért. A had október elején indult el Velencéből, s november végére már a kereskedőváros szárnyas oroszlánnal díszített lobogója lengett a zárai kikötő felett.
Konstantinápoly ostroma egy miniatúránEzen a sikeren felbuzdult a császári trónra kacsingató Alexiosz Angelosz. Zárába utazott, és szerződést kötött a keresztesekkel, hogy ha a fegyverük erejével Konstantinápolyban trónra emelik, akkor ezért 200 000 kölni ezüstmárkát fizet. Ezzel a segítséggel lett IV. Alexiosz névvel a birodalom császára 1203. augusztus 1-jén. Csakhogy nagyon hamar kiderült, hogy esze ágában sincs fizetni. Konstantinápoly latin katolikus és görög ortodox vallású lakosságát azonban élesen megosztotta Alexiosz trónra kerülése. A rögvest kirobbant zavargásokat a császár erős kézzel kívánta elfojtani, ez azonban oda vezetett, hogy mind a két felekezet ellene fordult. Hadvezére pedig letartóztatta és a saját palotája udvarán kivégeztette, majd V. Alexiosz névvel császárrá kiáltotta ki magát.
A még mindig velencei befolyás alatt álló keresztes had ekkor döntötte el, hogy elfoglalja és kifosztja Konstantinápolyt. Túl nagy volt a kísértés.
Nemcsak a birodalmi székvárost, de az Aranyszarv-öböl túlfelén lévő Galata városát is ostrom alá vették. Egy hónapig tartott a harc. Amikor bevették a város falait, azon nyomban megkezdődtek a rablások és fosztogatások. A keresztesek őrjöngve romboltak, gyilkoltak. Még Isten házát sem kímélték. Az oltárokat összetörték, csakhogy az arany- és márványtárgyakat megszerezzék. Több ezer embert öltek meg, és nemcsak a nőket és leányokat, de az apácákat is megerőszakolták. Még a császárok sírjait is kifosztották.
Lovagi torna (Fotó: MTI/Bodnár Boglárka)Velence sokat nyert mindebből, hiszen a rabolt kincsek java a lagunák városába hajózott át. Nagyjából egymillió ezüst márka volt a pénzben mérhető zsákmány, amit a rablók szétosztottak egymás között.
Ennél azonban sokkal nagyobb veszteség származott abból, hogy az ország darabjaira hullott. A romjain létrehozott Latin Császárság ugyanis már csak árnyéka volt a korábbi birodalomnak. Még akkor is így van, ha II. András magyar király második felesége a latin császár lánya volt, a frigyükből született Jolánta pedig később Aragónia királynéja lett.
Az egykori birodalom helyén létrejött még néhány kisebb országocska is, mint például a Thesszalonikéi Királyság, a naxoszi hercegség vagy a Trapezunti Császárság és az Epiruszi Despotátus. Legjelentősebb közülük a Nikaiai Császárság volt. Amúgy a kisázsiai ország uralkodójának, Theodórosznak a lányát, Laszkarisz Máriát II. András magyar király fia, a második honalapítóként is emlegetett IV. Béla királyunk vette el.
Közben pedig a régióban folyamatosan erősödött oszmán vad népe.
Paolo Veronese: II. Mohamed (Forrás: Wikimedia)Így jutunk el Konstantinápoly elestéig, vagyis az utolsó Konstantinig, akit egyébként a várost elfoglaló II. Mohamed szultán apja, II. Murád szultán tett császárrá egy éppen aktuális trónviszály alkalmával. Ez azt is mutatja, hogy valójában milyen gyenge is volt Konstantinápoly, hiszen egy ereje teljében lévő birodalomnak nem az ellenségei választják ki az uralkodót.
Az utolsó Konstantin császár tudta, hogy eljött a vég, és II. Mohamed szultán el akarja foglalni az első Konstantin császár által létrehozott várost. Nyugatról hiába kért segítséget, nem kapott, pedig 1452-ben még a katolikus és ortodox egyházak egyesülését is kimondta.
Az ostromhoz nem csak az kellett, hogy a szultáni had tízszer erősebb legyen, mint a védők serege. A szultánnak a székely származású Orbán mester tudására is szüksége volt. A brassói származású ágyúöntő egyébként először Konstantin császárnak ajánlotta fel szolgálatait, csakhogy az sokallotta a munkadíjat. Orbán ekkor átment a másik táborba, ahol a szultán nemcsak hogy örömmel fogadta, de a császártól kért pénz négyszeresét ajánlotta.
Orbán ágyúja, amelyet Bazilika névre kereszteltek, a feljegyzések szerint 9 méter hosszú volt. A cső átmérője nagyjából egyméteres, és féltonnás kőlövedéket tudott egy kilométer távolságra kilőni.
Orbán mester egyébként nemcsak ezt az ágyút építette meg, hanem még többet is, ráadásképp pedig a török tüzérséget is betanította. Ez azért lényeges, mert majd ezek az ágyúk fogják Nándorfehérvárat is rombolni.
Hunyadi János, Magyarország kormányzója latin és német nyelven kommentált rézmetszetének másolata egy könyvben (Fotó: MTI/Reprodukció)A várfalakon belül mindenki Hunyadi felmentő seregében reménykedett, csakhogy a magyar hadak Várnánál 1440-ben, Rigómezőnél pedig 1448-ban vereséget szenvedtek a töröktől, ezért komolyabb támadó hadjáratra 1453-ban hazánknak nem volt ereje.
A fiatal és roppant agilis II. Mohamed birodalmat álmodott magának, melynek fővárosát Konstantinápolyban látta. Az ostrom előtt még egy erődöt is építtetett a Boszporusz északi bejáratánál, ezért aztán a Fekete-tenger partján lévő genovai városok nem segíthettek. Az új várat Bogazkesennek nevezték, jelentése: keskeny, szorosvágó.
A pápa végül építtetett a velenceiekkel öt gályát, amelyeket el is küldött Konstantinápolyba. Néhány genovai és velencei hajó is segítségül sietett, a védők hétezres seregéből így nagyjából kétezer volt keresztény zsoldos. Az ostrom elején a szultán felszólította Konstantint, hogy a békés elvonulás fejében adja át a várost, a császár azonban visszautasította.
Orbán mester ágyúja (Forrás: Wikipédia)A város falait 53 napon keresztül törték és rombolták Orbán mester ágyúi.
A védők május 28-án, vagyis a mindent eldöntő török roham előtti estén a falakon litániát tartottak, a Hagia Sophiában pedig bemutatták az utolsó keresztény szentmisét. A császár a Szent Romanosz-kapunál töltötte az éjszakát. Másnap hajnalban indult meg a végső roham. Az ostromlók áttörték a kapukat, az öldöklő küzdelemben a császár is és Giustiniani hadvezér is hősi halált halt. A török hadak elfoglalták az egész várost és hatalmas vérengzést rendeztek. Több tízezer embert öltek meg.
Konstantinápoly eleste elsősorban szimbolikus okokból volt hatalmas csapás a keresztény világ számára – nekünk, magyaroknak azonban azt is jelentette, hogy a török had következő áldozata Buda lesz.
A Mátyás-szoborcsoport Kolozsváron, a Főtéren (Fotó: MTI/Kiss Gábor)Csakhogy oda az út a magyar vitézségen és előbb Hunyadi Jánoson, halála után pedig fián, a legnagyobb magyar királyaink egyikeként tisztelt Mátyáson vezetett keresztül. 1526-ban azonban a magyar kézből is kihullott a kard, és Buda Konstantinápoly sorsára jutott.
Kiemelt kép: Az oszmán hadsereg menetelése Konstantinápoly felé Fausto Zonaro olasz festő ábrázolásában. A festményen feltűnik Orbán ágyúja is
forrás: MTI
Megjegyzés küldése