Az egykori Rókus-temető keleti végén, az almagyari domb délkeleti magaslatán áll ez az egyhajós, keletelt, háromkaréjos szentélyzáródású templomocska.
Az 1709-es pestisjárvány emlékére emeltette fogadalmi kápolnaként a város német polgársága 1712 és 1714 között. Eredeti berendezése és az oromfalas főhomlokzat szoborfülkéiben álló szobrok az 1950-es években részben megsemmisültek. Hogy, hogynem... Az oromzat fölött fából készült kis harangtorony.
A kápolna építője talán Pirner Mihály kőművesmester volt. A kosáríves záródású, tagozott kőkeretes bejáraton kétszárnyú kovácsoltvas kapu, déli homlokzatán két félköríves záródású ablak, a kápolna alatt kripta. Belseje keresztboltozatokkal fedett. Berendezése és a fogadalmi képek részben a XVIII. század második feléből származnak.
Előtte kőfeszület, szintén a XVIII. századból. Környezete, az egykori Rókus-temető (már) nincs használatban, de a sírkövek közül még jónéhány áll, és a hely temetői jellege jól látszik, noha a sírköveket lassan elhordják, ellopják.
videó: Szent István Televízió
A 17. század és az azt megelőző időszak legnagyobb csapása a pestis járvány volt Európában. A veszedelem időszakában az egri német polgárság által emelt Szent Rókusról nevezett kápolna, valamint az azt körülvevő temető egyedülálló.
A legenda szerint e helyen nyugszik jeltelen sírban a Mátra leghíresebb betyárja, Vidróczki Marci is. Filmünkben a kápolna és a temető kevésbé ismert történetét tárjuk a néző elé.
Megjegyzés küldése