Nincs is a Földnek olyan szeglete, ahol ne fordulnának kimagasló tisztelettel az anyák felé. Az irántuk érzett hála és szeretet az emberi együttélés alapja.
Devecsery László ezt a legtisztább emberi érzést így foglalta szavakba az Édesanyámnak című versében:
„Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok, hogy a gyermeked vagyok!”
A kép illusztráció (Fotó: Shutterstock)Ősi múltja van az édesanyák tiszteletének, Európában visszanyúlik egészen az ókori görögökig, akik érzéseiket Rheán, az istenek anyján keresztül fejezték ki. Nem véletlenül áldoztak Uranosz és Gaia leánya, Kronosz felesége, a női titán előtt, hiszen az ő gyermeke Hadész, Poszeidón és Zeusz, no meg Hesztia, Démétér és Héra, vagyis a föld, az ég, a tenger, a szelek – rajtuk keresztül pedig az emberiség.
Rhea az olimposzi istenek ősanyja.
Mítosza szerint Kronosz, a férje, attól félt, hogy a gyermekei majd letaszítják a trónról és megfosztják a hatalmától, ezért rögvest azután, hogy Rhea világra hozta az újszülöttjét, azt rögvest be is kapta. A gyermekek azonban apjuk hasában is istenek voltak, nem haltak meg, ott is éltek. Rhea a hatodik gyermekét már nem akarta odaadni Kronosznak, hanem cselt eszelt ki. Elbújt és Zeuszt titokban szülte meg Árkádiában, majd édesanyjával, Gaiával együtt Kréta szigetére vitték, ahol három nimfa, Melissza, Ida és Adraszteia gondjaira bízták.
A meliászoknak nevezett nimfák az isteni kecske, Amaltheia tejével és lépes mézzel táplálták a gyermek Zeuszt, a Kurészek, vagyis Kréta hegyi szellemei pedig éjjel-nappal őrizték a Dikté-hegy barlangját, ahová Kronosz elől bújtatták. Hogy a csel teljes legyen, Rhea egy követ rakott a pólyába és azt adta oda Kronosznak, aki azt annak rendje és módja szerint le is nyelte.
Zeusz amikor felnőtt, bosszút forralt és varázsital segítségével elkábította, majd meghányatta az apját. Így szabadultak ki a testvérei. Két bátyjával, Poszeidónnal és Hadészszel közösen legyőzték apjukat, és felosztották a világot. Zeuszé lett az égbolt, Poszeidóné a tenger, Hadészé pedig az alvilág.
A római mitológiában Rhea szerepét Ops vette át, akit már az újszülöttek segítő istenségeként is tiszteltek.
Juan-Simon Gutiérrez: A Szent Család a Szentlélekkel (Forrás: Wikipedia)Mi, magyarok nem a mítoszok istenségeinek szeszélyei és sajátos küzdelmei alapján kialakult kultusz mentén tiszteltük az édesanyákat, hanem a kereszténység egyik legszentebb titkán, Szűz Márián keresztül.
A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó Gyümölcsoltó Boldogasszony napján volt a hagyományok szerinti anyák napja.
Szűz Mária személyét ugyanis a keresztény egyházak századokon át egyaránt példaképként állították a női nem egésze elé. A magzatára igent mondó, gyermekét pedig féltő szeretettel felnevelő Gyümölcsoltó Boldogasszonyt ezért nemcsak az anyák napja, de a nőnap magyarországi előképének is lehet tekinteni.
De ahogy a nőnap, úgy a ma ismert anyák napja sem Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéből jött létre. Az ötlet Amerikából származik, mégpedig Bostonból, ahol első ízben 1872-ben ünnepelték meg az édesanyákat. A májusi dátum Philadelphiában, 1907-ben született.
Az ötletadó Anna M. Jarvis volt, aki a fehér szegfűt szerette volna az ünnep jelképévé tenni, lévén, hogy a fehér szín a tisztaságot és a hitet szimbolizálja. Ötletét felkarolta Woodrow Wilson amerikai elnök, aki 1914-ben május második vasárnapját hazájában hivatalos ünneppé nyilvánította.
Anna Marie Jarvis (Forrás: Wikipedia)Magyarországon az első világháború után, 1925-ben fogant meg e gondolat, mégpedig a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt révén, amely az anyák napját a magyar hagyományoknak megfelelően a Mária-tisztelettel kapcsolta össze. A legelső ünnepet a MÁV budapesti gépgyárban tartották, munkáscsaládok számára.
Azóta május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat verssel, virággal, dallal.
Például a nagyszalontai köszöntővel, amely Arany János népdalgyűjtéséből ismert:
„Serkenj fel, kegyes nép! Mosolyog az hajnal,
arany szárnytollakkal repdes, mint egy angyal.
Ingó-bingó zöld fűszál szépen felöltözik,
liliom rózsába meg is törölközik.
Amennyi fűszál van a tarka mezőben,
annyi áldás szálljon jó anyám fejére!”
A kiemelt kép illusztráció, Crianza ecológica - Belinda Yagüe
forrás: MTI
Megjegyzés küldése