Május tizedike a Madarak és Fák Napja. Egy nap, amikor észrevesszük azt, ami máskor magától értetődő. A fák jelenlétét, a madarak mozgását, a természet csendes munkáját.
Ezek az élőlények nem kérnek figyelmet, mégis tőlük függ a levegő, amit belélegzünk, a ritmus, ami körülvesz minket, a világ, melyben élni lehet. A madarak éneke egyre halkabb. A fák száma fogyatkozik. A gyerekek egyre ritkábban találkoznak valódi természeti élményekkel. Ezzel nemcsak fizikai környezet tűnik el, hanem valami lényeges a belső világunkból is.
A fák és a madarak nélkül a világ kevesebb
A madarak szabadsága, a fák állandósága olyan alapélmények, amiket nem lehet pótolni. Egyik a mozgást, másik a megtartást képviseli. Két különböző létezési forma, mégis ugyanazt szolgálják. 1902-ben Herman Ottó már úgy gondolta, szükség van egy napra, amikor ezek a hangok előtérbe kerülhetnek. Több mint száz évvel később ez a gondolat nem vesztett érvényéből. Talán ma még sürgetőbb, mint valaha.
A városi zaj, a túlhasználat, az erdőirtás mind azt jelzi, hogy háttérbe szorult az, amihez alapvetően tartozunk. Egyre többen nőnek fel úgy, hogy nincsenek közvetlen emlékeik arról, milyen érzés megfigyelni egy madarat vagy megérinteni egy fatörzset. Ez nemcsak környezeti, hanem nevelési kérdés is.
Számomra a természet gyerekként a szabadságot jelentette. Mozgást, csendet, kíváncsiságot. Fára mászni, lesni a madarakat, futni egy erdei ösvényen. Ezek az élmények alakították azt az értékrendet, amely ma is meghatároz. Ma, anyaként, szeretném ezt a tapasztalatot továbbadni. Nem elméletként, hanem lehetőségként. A természethez való viszony ugyanis nem tanulható meg hallomásból. Csak abból, amit együtt átélünk.
- Négy kis levelű hársfát ültettek a Balassi Bálint Általános Iskola udvarán. Az árnyékot adó fiatal fákat a környezeti nevelés és a természetvédelem jegyében helyezték el a földben, illetve a program a madarak és fák napjához kapcsolódott.
tveger.hu videó
Amikor madáretetőt készítünk, amikor megállunk egy lombkorona alatt, vagy nemet mondunk a felesleges pazarlásra, példát mutatunk. A természet tisztelete nem tantárgy, hanem viszonyulás. Ez az örökség nem törvényektől vagy dátumoktól függ. Ez belül kezdődik, és továbbadódik.
Sokan úgy gondolják, a környezetvédelem mások dolga. Civil szervezeteké, kutatóké, elkötelezett aktivistáké. Pedig valójában mindannyiunk felelőssége. Része a családpolitikának is. Mert mit jelent jövőt építeni, ha közben kivágjuk az erdőket? Milyen ország az, ahol egy gyerek nem tapasztalja meg, milyen egy madárdal vagy egy fa árnyéka?
bővebben az összeállítás, forrás eredeti helyén olvashatsz:
Megjegyzés küldése