A nyugalom szigete, az Alföld északi peremén várja látogatóit különleges növényfajokkal, hatalmas fáival, fahidas kis tavacskájával, madárcsicsergéssel és békabrekegéssel.
Egy friss tavaszi reggelen érkeztem meg Erdőtelekre, a kis hevesi település arborétumához, amelynek bejáratát a mára sajnos elég rossz állapotú Buttler-kastély mellett találjuk, ez volt ugyanis egykor a kastély kertje.
A Fő úton az M3-asra igyekvő autók zaja mellett is hallom a kertből kiszűrődő madárcsicsergést, és miközben várom, hogy kaput nyissanak nekem, a parkba csalogató virágok illata is megcsap.
Hétköznap mindenki csengetéssel tud csak bejutni az arborétumba, ráadásul én pont hétfőn, a szünnapon érkeztem, így úgy érezhettem magam, mint az a sok botanikus, aki kutató céllal látogatja meg ezt a kis paradicsomot. A kertben Zöllei Tamás arborétumvezető fogad, aki készséggel vezet körbe, és mutatja meg nekem a 6,5 hektáros kert néhány különlegességét.
Ritka kincsek az öregkertben
A sétát az öregkertben kezdjük, amely egy háromhektáros terület, és zömmel örökzöldek dominálnak benne, de megtalálhatóak itt lombhullató fák és cserjék is. A mindenféle fenyő mellett több sorozat van juharfákból, tölgyekből, hársakból, vadgesztenyékből, puszpángokból és a tiszafának is rengeteg faját találjuk meg. Van köztük például oszloposan növő, törpe és kúszó tiszafa is, és szinte mindenből láthatunk példányokat a kertben.
Az érdekesebbek közül elsőként az aprótűs tiszafánál állunk meg Tamással, amelyet nem sok helyen látni hazánkban. Itt egyből össze is tudjuk hasonlítani egy hagyományosabb, hosszabb tűlevelű példánnyal, amely mellette található, igaz, ez is egy különlegesebb tiszafafaj, hiszen ennek a termése sárga színű. Természetesen erről most én nem tudtam megbizonyosodni, de ha ti szeretnétek látni, akkor érdemes nyár végétől ellátogatni ide, és akkor már a nagymagvú tiszafa termését is megcsodálhatjátok, amely akkora, mint egy szilva.
Pár lépésre újabb érdekességet mutat Tamás, mégpedig egy porzós és egy termős páfrányfenyőt, azaz Ginko bilobát, amelyek egymás mellett magasodnak a fejünk fölé. Ez egy igazi ritkaságnak számít hazánkban, hiszen így együtt nem nagyon találhatóak meg. Köztereken és parkokban például kizárólag hímivarú egyedeket fogunk csak találni, amelyek nem hoznak termést, azok magas vajsav tartalma miatt ugyanis nem túl kellemes illatúak, pláne ha még rá is taposnak, így inkább elkerülik a termést hozó példányokat.
A páfrányfenyő nagyon szívós növény, hazánkban nincs kártevője és a viharoknak is jól ellenáll, viszont lassan növekszik, így az itt látható „fapár” már vagy 100 éves is meglehet, hiszen hatalmas példányokról van szó.
Szöveg és fotó:
Pálvölgyi Krisztina
bővebben az összefoglaló, forrás eredeti helyén olvashatsz: turistamagazin.hu
Megjegyzés küldése