Azt talán kevesebben tudjuk, hogy a híres Egri szőlészetet az 1200-as években olasz és vallon telepesek honosították meg.
A legenda szerint 1552-ben a maroknyi magyar sereg részben azért bizonyult olyan ütőképesnek a harmincszoros túlerővel rendelkező török támadással szemben, mert a magyarok a Bika vérét itták, s ezzel elrettentették az amúgy alkoholt nem fogyasztható törököket.
A 16. században már javában készítettek bort Egerben, és később az érsekség számára befizetett adót, a dézsmát is lehetett borban megtéríteni az egyház számára.
Tekinthetjük úgy, hogy bor szinte mindig is volt Egerben, napjainkban pedig helyesebb úgy mondani, hogy kiváló bor található Egerben. A borkóstolás elsőszámú helye a Szépasszony-völgy, mely a belvárostól 10-15 percnyi sétára található, ahol barátság van és jókedv, egy valódi dolce vita.
Egri pincék
Magyarországnak egyetlen olyan települése sincs, ahol annyi föld alatti üreg és pince lenne, mint Egerben. Jó, ha tudjuk, hogy ezek a pincék nem egy időben és ugyanazzal a céllal keletkeztek. Voltak pincék, amelyeket a bor tárolására, voltak, amelyeket védelmi célokra vájtak ki, de érdemes tudni, hogy a barokk belváros épületei részben a föld alól kitermelt tufa kőből épültek fel.
Az Eger alatt elterülő pincerendszer közel 130 km hosszú, a város legszebb fekvésű és leghangulatosabb pincesora kétségkívül a Szépasszony-völgyi.
Szépasszony-völgy legendája
A Szépasszony-völgy nevének említésének első levéltári emléke 1843-ból származik. A Völgy nevének eredetéről több történet is született. Bakó Ferenc néprajzkutató szerint a „Szépasszony” az ősvallás egyik istenasszonya volt,
Vénuszhoz hasonló alak, a szerelem istennője, akinek áldozatokat mutattak be ezen a helyen. A földművesek egy híresen szép asszonyról beszéltek, aki itt árusított finom borokat az egyik pincében. Mások szerint egy úri villa kikapós szépasszonyáról kapta a Völgy a nevét.
"Bandázás" a 19. században
A Szépasszony-völgy területe az egri püspök tulajdona volt, így pincét vágni is csak a püspök engedélyével lehetett. 1774-től földesurak is kaphattak telket itt és vághattak pincét, amelynek az lett az eredménye, hogy 1781-ben már 32 borospince volt a Völgyben.
Hamar kialakult a pincetulajdonosok között az a jó szokás, hogy meglátogatták egymás pincéit, ízlelgették egymás borait, vagyis több napon át „bandáztak”. Ilyenkor az asszonynép nem mehetett le a pincébe, csak jóízű házikolbászt, friss kenyeret és szalonnát vihetett az urának, hogy őkelme tovább folytathassa a mulatozást.
A Völgy ma már több, mint 150 pincét számlál, hangulatát és az itt kapható borok minőségét dicsérte számtalan költő: Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály és Márai Sándor is.
Ha Egerben járunk, keressük fel a Szépasszony-völgyet, találjuk meg kedvenc borunkat, adjuk át magunkat a hely varázsának. Mert van itt valami egészen megfoghatatlan béke, báj és derű, ami táplálkozik a múltból, a szőlőtermelés- borkészítés művészetéből és a helyi emberek humorából.
Fotó: Beledi Márta
Forrás: visiteger.hu
Megjegyzés küldése