A városba érkező utast — az egykori Hatvani kapu térsége fölötti magaslaton — valamely sohasem kész, mindig épülő, majd ismét pusztuló építmény különös látványa fogadta: az egri ,, Rossz templom "
Neve Eger népének ajkán született, hangzása csúfondáros, de jellemző az épületre. A név az építmény sorsát, állapotát, szerepét, szerencsétlen történetét is tükrözi.
Az Országos Műemléki Felügyelőség 1958-ban megtiltotta a műemléki templom lebontását, és ugyanakkor előkészületeket tett annak helyreállítására. A tetőzet és a templombelső helyreállítása 1961-ig befejeződött. A Felügyelőség az egri „Rossztemplom" helyreállításával Magyarország egyik nemzetközi viszonylatban is számottevő — s úgyszólván teljesen ismeretlen — barokk belső terét mentette meg a végső pusztulástól. Az épület új, korszerű — társadalmunk számára hasznos — szerepet kapott.
A templom mellett még a közelmúltban is ott állott a hajdani kolostor, Eger népnyelvén a ,,Rossztemplom-kaszárnya". Nagy kár, hogy ezt a városképileg és művészettörténetileg is jelentős együttest megbontották és az egykori kolostorépület háborús sérülésektől sokat szenvedett falait feláldozták a bontócsákány pusztításának.
A hajdan szerves egységet alkotó építményt a trinitárius rend 1784-ben bekövetkezett feloszlatása óta a hivatalos iratok „Extrinitarium Conventus Agriensis" vagy „Extrinitariorum Claustri" néven emlegetik. Viszont a rend közvetlen spanyol eredetére, öltözékére a szintén egykorú „Weiss-spaniger" elnevezés utal. A szerzetesek ugyanis nagy vörös és kék kereszttel megjelölt fehér csuhát viseltek.
A fogolyszabadítással, azaz rabváltással foglalkozó szerzetesrend középkori eredetű, és szoros kapcsolatban állott a kereszteshadjáratokat kísérő emberbaráti tevékenységgel.
ERDŐDY GÁBOR PÜSPÖK (1715—1744) telepítette le Egerben, hihetőleg 1717-ben, a fehér öltözetű trinitárius barátokat, akiknek „fő kötelességek a rabságba esett kereszténységnek kiváltásában állott” Telepedési helyükként a temető és a Szentháromság-kápolna környékét jelölte ki, és ettől az időtől kezdve hívták sokáig a szomszédban elterülő vásárteret „az fejér Barátok pásttyának”, valamint a mostani Arany János utcát „Fehér barátok sorának”.
A rendház melletti templom építési idejét ma még nem tudjuk pontosan. A stílusjegyekből ítélve a munkálatok az 1740-es években történhettek. Mindenesetre a kivitelezés hosszabb ideig is eltarthatott, hiszen a templom egyike legnagyobb tömegű hasonló épületeinknek.
A volt templom minden részletében igazi barokk alkotás, amely jól kifejezi kora stílustörekvéseit. Különös értéke az impozáns belső tér, amely szépségben a mai, berendezésektől megfosztott állapotában is alig marad el a legkiválóbb egri barokk templom, a volt minorita templom interiőrjétől. A belső falak valamikor is festve lehettek, legalábbis a számos mészréteg alól itt-ott színezés nyomai tűnnek elő.
Az épület városképileg nagyszerűen van elhelyezve a Telekessy utca tengelyében, és tömegével uralja a környéket.
Mint ahogyan a templom pontos építési idejét sem ismerjük, úgy bizonytalan a kiváló alkotás tervezője is. Csak gyaníthatjuk, hogy az akkor Egerben élő, észak-olaszországi származású építész-család, a Carlone-familia egyik tagja — talán Keresztély János? — vett részt a tervezésben, akinek az egyik hiteles alkotása, az eredetileg ugyancsak tornyok nélkül elképzelt debreceni Szent Anna templom, nagymértékben emlékeztet az itteni trinitáriusok egykori templomára.
A templomot nem sokáig használták egyházi célokra. II. József, a „Kalapos király”, elsők között oszlatta fel a trinitáriusok rendjét. Így került sor arra, hogy az 1782-ben bezárt templom berendezését is 1786. július 15-én a mai Telekessy utca 1. számú ház helyén állott kincstári sóhivatalban nyilvános „kótyá-vetyére” bocsátották.
A templom ezután már csak egyszer, és akkor is rövid ideig töltött be egyházi funkciót: 1831—1836 között, a Hild-féle székesegyház építése idején használták kisegítő templomként. Egyébként üresen állhatott, mert a későbbi feljegyzések szerint csak az 1878. évi nagy egri árvíz után vették igénybe, mint katonai raktárát.
A volt kolostor ezzel szemben már az 1780-as évektől katonai célokat szolgált, így Grové László, Eger történetírója is 1828-ban így emlékezik meg a trinitáriusok egykori rendházáról: „ most klastromjokban Császári Királyi sütőház és lerakodó vagyon, a katonaság részére.”
Az épületek — mind az egykori rendház, mind a templom — 1944-ben, a háború napjaiban leégtek. Ettől kezdve pusztulás volt a sorsuk, míg 1958-ban a nagymértékben romossá vált kolostort le nem bontották, hogy helyén modern iskola épüljön —, a még menthető templom tetőzetét pedig 1959-ben az Országos Műemléki Felügyelőség állíttatta helyre.
Az egykori templom felhasználását illetően eleinte az volt az elgondolás, hogy országos „vasmúzeumot” rendeznek be benne. Ez az elképzelés azonban nem valósult még a Művelődésügyi Minisztérium pénzfedezetének hiánya miatt. Most olyan irányban folyik a tervezés, hogy az épületben — a Gárdonyi Géza Színház rövidesen meginduló átalakítása idején — kamara- színházat működtetünk, később pedig itt hangversenyeket, gyűléseket, kisebb sporteseményeket lehetne tartani, és ezen a helyen alakulna ki Eger második nagy mozija.
Megjegyzés: Manapság különböző kiállításoknak ad helyet!
Hevesy Sándor tollából 1960-ban
forrás: Pedro Lobo, Egri történetek a múltból és a jelenből
Megjegyzés küldése