Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós 1949. augusztus 2-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Gyulaházán. Középiskoláit a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban végezte. Miután Nyíregyházán megismerkedett a sportrepüléssel, úgy döntött, hogy pilóta lesz, 1967-től a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, majd 1970-től a szovjet Repülő Műszaki Főiskolán tanult. 1972-ben lett repülőtiszt, 1977-ben első osztályú vadászrepülő, a pápai repülőtéren szolgált.
A szocialista országok közös űrkutatási programja, az Interkozmosz keretében az 1970-es évek második felében vált lehetővé, hogy a szovjet Szojuz űrhajókon a tagországok egy-egy képviselője is feljusson a világűrbe. Magyarországra a tervek szerint ötödikként, 1979-ben került volna sor, a jelöltek kiválasztási folyamata 1977 tavaszán, a kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben kezdődött.
Űrhajósnak a már sokrétű szűrésen, kiképzésen átesett vadászrepülőgép-pilóták jelentkezhettek, a hét alkalmas minősítést kapott jelölt közül a magyar és szovjet repülőorvosi bizottság együttes ülésén négyet választott ki. A Moszkvában elvégzett további vizsgálatok után Farkas Bertalan és Magyari Béla utazhatott kiképzésre a Gagarin Űrhajós Kiképző Központba, népszerű nevén Csillagvárosba. A világűrbe induló jelöltről döntő szovjet hatóságok választása Farkas Bertalanra esett, akit szükség esetén Magyari Béla helyettesített volna, szovjet társaikkal együtt mindkettejüket kiképezték.
Farkas Bertalan az első magyar űrhajós 1980. április 1-jén (Fotó: Nemzeti Fotótár)
Az űrutazásra a tervezettnél egy évvel később került sor: Farkas Bertalan kutatóűrhajós és a szovjet Valerij Kubaszov parancsnok 1980. május 26-án indult útnak a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén a kazahsztáni Bajkonur űrközpontból, Magyarország ezzel a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. Az űrhajó másnap kapcsolódott össze a Szaljut-6 űrállomással, ahol az április 10-én a Szojuz-35-tel érkezett Leonyid Popov és Valerij Rjumin fogadta őket.
Az egyhetes űrrepülés során több, magyar kutatóintézetek által tervezett orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforráskutatási kísérletet is elvégeztek. Többek között vizsgálták, hogyan termelődik az emberi szervezetben kozmikus körülmények között az interferon fehérje, a Pille sugárdózis-mérővel az űrhajósokat érő sugárzást, a Balaton nevű műszerrel szellemi munkavégző képességüket figyelték meg. Farkas Bertalan hét napot, 20 órát és 45 percet töltött a kozmoszban, szovjet társával a Szojuz-35 fedélzetén 1980. június 3-án értek földet Kazahsztánban, ők voltak az elsők, akiknek a visszaérkezés alatt 45-50 g-s túlterhelést kellett elviselniük.
A sikeres űrrepülés után megkapta a Lenin-rendet és a Szovjetunió hőse kitüntetést, a Magyar Népköztársaság Hőse és a Magyar Népköztársaság Űrhajósa lett. Farkas Bertalan 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen közlekedésmérnöki diplomát szerzett, a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, mérnök ezredes lett, 1995-től dandártábornok, a honvédség repülőszemlélő-helyettese volt. 1996-ban légügyi attasé lett az Egyesült Államokban, 1997-ben nyugállományba vonult. Ezután a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara) kutatómérnökként katonai környezetvédelemmel foglalkozott, tanácsadóként dolgozott, s a HUNOR Magyar Űrhajós Program tanácsadója lett.
A Nemzetközi Űrhajós Szövetségnek megalakulása óta tagja, a Magyar Űrtevékenységet Támogató Egyesület elnöke. Számos kitüntetése között a Magyar Kultúra Lovagja elismerésben részesült (2019), Budapesten oktatási és módszertani központ viseli nevét, és egy kisbolygót is elneveztek róla. Megkapta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) díszdoktori címét, 2025-ben a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje (katonai tagozat) kitüntetést vehette át.
Megjegyzés küldése