A vaskori erődítmény és település maradványait a Bükk északnyugati peremén, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében fedezték fel a régészek. Minden jel arra utal, hogy minimum 3000 éves emlékekről van szó.A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a helyszín először a korai vaskorban, időszámításunk előtt 1000-1200 környékén népesült be. Annak, hogy a vár magaslaton épült, kulcsfontosságú szerepe volt a védekezésben, hiszen a helyiek stratégiai előnyt élvezhettek egy esetleges támadás esetén a nagyszerű kilátás miatt.
Fotó: ELTE BTK Régészettudományi Intézet
Az i. e. 7. században a várat a pontuszi sztyeppéről, vagyis a mai Ukrajna és Dél-Oroszország területéről származó szkíta harcosok lerombolták. Erre az elszenesedett épületek mellett több száz bronz nyílhegy szolgál bizonyítékul.
A vastárgyak magas koncentrációja arra utal, hogy Dédestapolcsány-Verebce egy időben jelentős vasfeldolgozó központnak számított.
2024 szeptemberében az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport a szkíták által elpusztított építmények további nyomaira bukkant – ezekben a lakóházakban különböző háztartási tárgyakat is találtak.
2020 óta a területen folytatott ásatások során a régészek több száz vas-, bronz- és aranytárgyat – ékszereket, szerszámokat, tőröket és sarlókat – tártak fel.
A legjelentősebb felfedezés egy több mint hatvan bronz- és vastárgyból, díszes ékszerekből és egy lószerszám darabjaiból álló leletegyüttes.
A tárgyak nagy része délkelet-európai kultúrákból, különösen a Balkán térségéből származik, így a friss ásatás alapos betekintést nyújt a korabeli kereskedelembe és a kulturális kölcsönhatásokba.
Megjegyzés küldése