A Mátrában járva mindig érzem a hegységnek azt a misztikus hangulatát, amit számomra a sötét andezitből rakott nyaralók, rég elhagyott épületek kölcsönöznek neki.
Így amikor a Természetjáró mátrai anyagainak frissítésébe kezdtünk, kifejezetten örültem, és lelkesen vágtam bele a munkába: kedden az első busszal indultam el Kékestető felé, hogy a Mátraháza, üdülők buszmegállóban, hotelek közelében pattanjak le a járműről, és vágjak neki a késő nyári erdőrengetegnek.
Azért is szeretek nagyon terepen anyagot gyűjteni, mert amikor feldolgozásukra kerül sor, belevethetem magam régi fotók, újságok és levéltári anyagok böngészésébe. Tudtátok például, hogy a napjainkban négy csillagos Ózon elődje egy MÁV-üdülő volt?
De sok egyéb turista-, és egyéb szálló is megnyitotta kapuit a két világháború között, elég csak a mátraházai Pagodára, az egykori Kékes Szállóra (ma szanatórium) vagy a galyatetői Nagyszállóra gondolnunk. Sajnos ezen épületek egy része ma elhagyatott, egykori pompájukkal csak a felkeresésükre induló urbexesek találkozhatnak.
Túrám elhagyatott épületek helyett a hegység ma is prosperáló részén indult: a négycsillagos Ózon és Lifestyle Hotelek mellett haladtam el, a Hanák Kolos-kilátó mellől pedig a Nagy-Lapát-tető rekultivált bányaterületén található kalandpark függőhídját és zipline-jait is lefotóztam.
A letűnt múlt nyomaival a Gyökeres-forrástól kezdtem találkozgatni: a Mátra első turistaútja mellett Nékám Ede gyöngyösi rendőrfőkapitány építtetett kis menedékházat – ennek alapjai, falmaradványai ma is kivehetőek.
Harántoló erdészeti úton folytattam utamat a Remete-bérc felé, miközben az Ózon hófehér épülete “szikrázott” a mélykék ég és a sötétzöld lombok között. A felettem magasodó szállodáról akaratlanul is A ragyogás jutott eszembe – de a déli lejtőkön meleg volt, úgyhogy a borzongás most elmaradt.
bővebben a facebook bejegyzésben olvashatsz ...
Fotók és szöveg: Falvi Péter / MTSZ
Megjegyzés küldése