A Tisza, illetve a Tisza-tó jobb partján fekszik, a Hevesi-sík délkeleti részén, Füzesabonytól 25 kilométerre délkeletre, Tiszafüredtől 9 kilométerre északnyugatra.
A közvetlenül szomszédos települések: észak felől Egerlövő és Borsodivánka, északkelet felől Négyes, Tiszavalk és Tiszabábolna, kelet felől Tiszafüred, délnyugat felől Újlőrincfalva, északnyugat felől pedig Egerfarmos. Nyugat felől a legközelebbi település Mezőtárkány, de közigazgatási területeik – egy nagyobb, közéjük ékelődő és Besenyőtelekhez tartozó területrész miatt – nem érintkeznek egymással.
fotó: Tisza-tó kör
Közigazgatásilag hozzá tartozik a központjától közel 8 kilométerre nyugatra fekvő, kastélyáról ismert, védett területek által övezett Kétútköz külterületi településrész.
A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet 15, többé-kevésbé különálló, természetvédelmi oltalom alatt álló területrésze közül három is, részben vagy teljes egészében Poroszló határai között terül el.
Története
Őskor, ókor
Jelentős útvonalak csomópontja ez a tájegység, mert a „kezdetek” óta ez az egyik legalkalmasabb átkelőhely a Tiszán. Ennél fogva az őskortól lakott terület. A kő- és rézkorból is kerültek elő leletek Rábolyon, illetve Aponháton. Az előbbi területen szarmata kori (Kr. u. II-IV. század) emlékeket is találtak.
Középkor
A mai falu első említése Anonymusnál található: „Árpád vezér és övéi megindulván az Egur [Eger patak] vizéig jövének [...] s táboruk az Ustoros [Ostoros] vizétől Purozlou váráig terjedt.” Az Árpád-kori királyi földvár helye ma is kivehető. A X. századtól kezdődően fejedelmi-királyi udvarhely volt itt, amelyet szolgáltató falvak (Lövő, Orosz, Magyarad, Tarján, Ráboly, Szőlős, Halász, Sej, Hídvég, Hegenülése) rendszere vett körül. Első ismert birtokosai a Sártiván-Vecse nemzetségből kerültek ki. A XIII. században már számottevő település volt, mert egy oklevél bencés monostort, egy másik ispotályt, egy harmadik pedig plébániatemplomot is említ itt. 1231-ben a nádor részt vett egy poroszlói gyűlésen, 1248-ban pedig IV. Béla király Lambert egri püspöknek adta a poroszlói vámrészt.
1253-ban mint királyi földbirtok és egyházi hely szerepel, továbbá sótároló, vám-és révhely. Jelentős számú lakossága miatt önálló plébániája volt. A Sártiván-Vecséktől 1299-ben került Rátót nembeli Domokos tárnokmesterhez, majd kapott itt birtokot Miklós pécsi püspök, a Hanczkófiak, Zsadányiak, Rozgonyiak, Egerszalókyak, Poroszlóyak és az egri káptalan.
A falu történetének legjelentősebb eseményei IV. Béla és fia, a későbbi V. István polgárháborújához kapcsolódnak. 1262. december 5-ére István, aki itt nevezte először magát „ifjabb királynak”, öt vármegye nemességét és a kun előkelőket ide hívta össze egy gyűlésre (a magyar történelemben először kérte ki egy uralkodó a nemesség véleményét!),[3] ahol esküvel megerősítette és kiegészítette az apjával korábban kötött pozsonyi béke pontjait. Az ellenségeskedés kiújulása után, 1265 elején pedig István Poroszlónál kelt át a Tiszán, összevonta seregeit, és megindult apja ellen, akinek hadait Isaszegnél le is győzte. Poroszló monostora ekkoriban hiteleshely volt: több Árpád-házi király, valamint Károly Róbert, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás adott itt ki oklevelet. A település 1460-ban már mezőváros, amely tiszai révdíjat és vámot szedett, valamint sókamarája volt, és keresztülment rajta a Budát Erdéllyel összekötő főút, a "via magna".
Újkor
Az 1546-os adóösszeírás egy részét Báthory-birtokként említi, de a Károlyiak is kapnak itt földeket. 1549-ben 15 adóköteles, 21 elszegényedett, két elpusztult, egy újratelepült jobbágytelket ölelt fel. A törökök állandóan zaklatták a település lakóit. Veli hatvani bég az 1553-54. évi portyázása során teljesen elpusztította a várost. Ezekben az években Poroszlón is birtokos volt Bornemissza Gergely egri várkapitány, aki azonban (a korábbi szakirodalommal ellentétben) nem itt, hanem Pásztó környékén esett török fogságba.
A később újratelepült város lakosságának életét vallási ellentétek nehezítették. Az apátság már megszűnt, de templomát a népes református egyházközség használta. A hivatalosan török uralom alatt álló település háromfelé is adózott. Az itteni Báthory-birtokok a 17. században a Losonczyak, majd a Homonnay Drugethek kezébe kerültek. 1672-ben a felvidéki Léva kapitánya (Barkóczy) dúlta fel, majd Strasoldo császári zsoldosvezér is pusztította. Az ezt követő, 1676-os újratelepülés után a lakosság halászattal, majd állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott. 1680-ban Thököly táborozott Poroszlón. A törököt kiűző 1686-87-es harcok során ismét elnéptelenedett Poroszló, majd 1689-ben újratelepült. A lakosság a vármegyétől kétévi adómentességet kapott, 1695-ben pedig postaállomás is létesült. 1696-ban már 104 családnevet írtak össze az immár nemesek (pl. a Gachalok) által is lakott faluban, de ezek közül egy sem egyezik meg a 150 évvel korábbiakkal.
bővebben az összeállítás eredeti helyén olvashatsz: Poroszló (település) – Wikipédia
Megjegyzés küldése