Jeruzsálemben, a szent városban található a kereszténység legszentebb temploma, a Jézus Krisztus keresztre feszítésének és sírjának helyét is magába foglaló Szent Sír-templom, amelyet csak nyugaton hívnak így, mert az ortodoxiában a Feltámadás templomának nevezik. A jeruzsálemi óváros keresztény negyedében található Golgota-hegyi templomot amúgy hat felekezet tulajdonolja, jelesül a római katolikusok, a görögkeletiek, az örmény ortodoxok, a szír keresztények, az etióp keresztények és a koptok.
Isten impozáns hajlékát Nagy Konstantin császár emeltette a Megváltó keresztre feszítésének, eltemetésének és feltámadásának helyeként azonosított területre.
A templomot 1690 évvel ezelőtt, 335. szeptember 13-án szentelték fel. Először a perzsák pusztították el, 614-ben ugyanis elfoglalták Jeruzsálemet, a templomot pedig felégették és kifosztották. A Szentföld akkor a Keletrómai Birodalom fennhatósága alá tartozott, így hát Hérakleiosz császár parancsára újjáépítették. Másodjára 1009-ben a kairói muszlim kalifa romboltatta le, de IX. Konstantin bizánci császár 1042-ben újra felépítette. A jeruzsálemi keresztes királyság 1099-es megalakulása után bővítették és átalakították, majd 1142-ben felszentelték a nagyjából a mainak megfelelő építményt. Jeruzsálem végül 1187-ben hosszú időre muszlim uralom alá került, lévén hogy a szent várost elfoglalta Szaladin szulán hadserege. A muszlim uralkodó a templom harangjait összetörette, de a város keresztény szent helyeit megőrizte. Persze nem ingyen: a Szent Sír-templomot hatalmas váltságdíj fejében, 40 ezer aranyért a szír keresztényeknek „adományozta”.

A templom feletti ellenőrzés jogáért azóta is komoly viták dúlnak. Az 1852-es Status Quo egyezményben, amely III. Oszmán szultán 1757-es rendeletéből ered, az egyes szent helyeket, így a Szent Sír-templomot is megosztották a különféle felekezetek között. A megállapodás nemcsak a térbeli, hanem az istentiszteletek, imádságok, körmenetek időbeli megosztására is vonatkozik. Ez alól egyedül a szentély bejárata jelenti a kivételt, amelynek az őrzéséért és a kulcsokért 1192 óta két muszlim család felel. Mind a mai napig a Joudeh család egyik tagja viszi el naponta kétszer a kulcsot a Nusseibeh családhoz, melynek tagjai reggel nyitják, este pedig zárják a kaput.
A statusquo-rendelet értelmében, ha valamely helyszín felett több közösség gyakorolja a jogokat, akkor a legkisebb változtatáshoz is mindegyikük beleegyezése szükséges. Ez az előnyei ellenére számos hátrányt is tartalmaz. Erre jó példa, hogy egy hajdani renoválás után a templom homlokzatán, a bejárat felett, az egyik ablakpárkányhoz támasztva felejtődött egy létra. Írásban először 1757-ben említik a lajtorját, de a képe már egy 1728-as metszeten is látható. Most is ott van. VI. Pál pápa 1960-as látogatásakor szomorúan jegyezte meg, hogy a statusquo-egyezmény szimbólumának tartott létra a keresztények közötti megosztottságról is tanúskodik.

A templom padlózatának renoválását 2022-ben kezdték meg, a Szentföldi Ferences Kusztódia, a ferences rend legfontosabb missziójának irányításával. A történelem során először régész szakemberek is tanulmányozhatják a maradványokat, amelyeket a tervek szerint – dokumentálás után – majd visszatemetnek, hogy megőrizzék a megállapodásokkal rögzített helyzetet. A munkálatok során a régészek ősi kert nyomaira bukkantak a templom alatt, Jézus hagyomány szerinti temetkezési helyénél. Mintegy kétezer évvel ezelőtti olajfák és szőlőtőkék nyomait találták meg, ami megfelel János evangéliuma szavainak: „Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.”
Kiemelt kép: A Jézus feltételezett sírja fölé emelt edikula, azaz halotti emlékmű a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikában. A bazilikát és benne a szentélyt azon a helyen építették, ahol a keresztény tanítások szerint Jézus Krisztust kereszthalála után eltemették (Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan)
forrás: hirado.hu
Megjegyzés küldése