A felső várudvart északról keretező palota a vár egyetlen, még ma is álló, középkori eredetű épülete, és egyben Eger legrégibb építménye is. A középkorban Eger püspökeinek, később a várkapitányoknak volt a lakóhelye.
A legújabb régészeti kutatások valószínűsítik, hogy a jelenlegi palotaépület helyén a 13. század második felében már állott egy, a mainál keskenyebb, az akkori északi várfal belső oldalához csatlakozó palota, melyet a 14. században észak felé is kibővítettek. Ekkor az épület keleti részének földszintjén kialakított nagyméretű reprezentatív teremhez egy hypocaustum (légfűtéses fűtési rendszer) készült.
A palota Eger reneszánsz püspökei idején vált pompás reprezentatív épületté. Késő gótikus stílusban történő átépítése Beckensloer János püspöksége (1468–1474) idején történt meg. Ekkor a palotát kelet és nyugat felé is kibővítették. A bővítés mellett az udvarra néző déli homlokzat elé kétszintes boltozott loggia épült. Az árkádíves földszinti folyosó eredetileg 19 boltszakaszból állhatott, ezek közül ma 14 helyreállított boltszakasz látható, a többi, a palota keleti részével együtt, sajnos elpusztult. Az átépítés során, a földszinten a korábbi félköríves ajtónyílások mindegyikét és a korábbi ablakok egy részét befalazták, melyek ma rekonstruált állapotukban láthatóak a folyosó hátfalán. Az alsó szint nyugati pincéjében rendezték be a tömlöcöt, erről kapta nevét később a szomszédos Tömlöc bástya, ahová a tömlöc ajtaja nyílott.
Az emeleti részen reprezentatív termek sorakoztak, amelyeket a Bakócz-kódexben és Estei Hippolit püspök modenai számadáskönyveiben „az úr házai”, „a palota” elnevezésekkel illettek és a minden bizonnyal gazdagon berendezett helyigések a püspöki rezidencia fényét emelték. A palota emeletéről a díszkertbe egy zsindelytetővel borított falépcső vezetett le, amelyet a 15–16. század fordulóján keletkezett források is említenek.
Az 1552-es ostromban a palota súlyosan megsérült. Ezután, 1553–1554-ben földszinti termeinek egy részét földdel töltötték meg, és az emelet udvari homlokzati falának megmaradt csonkjának felhasználásával pedig egy, a réginél keskenyebb, reneszánsz épületet készítettek, ami a várparancsnok háza lett. A következő évtizedekben ezt az épületet a várfalra kiülő termekkel bővítették ki.
A vár 1596-os elfoglalása után a törökök itt rendezték be az egri vilajetet irányító beglerbég palotáját, aki egy kicsiny fürdőt és egy dzsámit is kialakított benne. A török kiűzése után ismét a várparancsnokok szállása lett. 1694-ben a palota keleti része összeomlott, de akkor még újjáépítették, viszont amikor a 18. század közepén ezt a részt egy tűzvész rongálta meg, már romosan maradt, és később le is bontották. 1783-ban újra egyházi tulajdonba került a vár, de a püspök ekkor már nem költözött vissza régi palotájába. Az épület emeletét magtárnak, a földszintjét börtönként használták. 1871-től ismét katonai célokat szolgált 1957-ig. Ezt követően került a Dobó István Vármúzeum kezelésébe, rekonstrukciója 1961-ben történt meg, emeletén az egri vár történetét bemutató állandó kiállítás kapott helyet.
Címlapfotó: Bartus János
Fejér Ingrid
A forrás eredeti helye: Dobó István Vármúzeum
Megjegyzés küldése