A Vörösmarty utcán túl eső részét nevezték Törökfő utcának is. A korábbi neve csak Rózsa utca volt, jelenlegi nevét 1923-ban Rózsa Károly polgármesterről kapta.
„Egerben az utcát, amelyben laktunk, Rózsa utcának hívták,…a város vége volt ez, és virágba fult, gömbös akác lombjába temetkezett…” (Bródy Sándor: Bálozó leány)
Rózsa Károly életrajza
Egerben született 1794-ben. 1838-ban az Egri Kaszinó alelnöke, 1841-től Eger város bírája lett, 1845-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye táblabírája.
Az 1830-as években már a reformokért küzdő nemesség is felkarolta Egerben a szabad királyi városi rang ügyét, a megyei ellenzék egyik vezéralakja, Csiky Sándor is síkra szállt a város jogaiért. Végül az 1848-as XXIV. törvénycikk értelmében a város addigi jogállásától függetlenül a rendezett tanácsú városok sorába került. Az 1848. június 9-i közgyűlésen Rózsa Károly személyében polgármestert állítottak a város élére, ezzel a közigazgatás véglegesen elvált az igazságszolgáltatástól, amelynek élére a főbíró került.
A 48-as forradalom alatt az egri és gyöngyösi nemzetőrök 1848. július 31-én indultak el Egerből. A város határában Lenkey Károly mondott „lelkes búcsú szózatot,” amit a város lakossága nevében Rózsa Károly polgármester és az egri nemzetőrség századosa fogadott illő szavakkal.
1849. május 25-én helyét a város élén a radikálisabb Schaffner János vette át. 1866-ban a Hevesmegyei Takarékpénztár választmányának egyik tagjává választották. 1869-ben a katolikus iskolaszék képviselője volt. Egerben hunyt el 1871. május 23-án.
Látnivalók
A Rózsa Károly utca és a Barkóczy utca sarkán álló Hanyisz-Mártonffy-ház a Barkóczy utca műemlékeinél szerepel. A 7/a. számú épületen látható Sárbogárdi Mészöly Géza őrnagy emléktáblája, akit 1919 májusában a Lenin-fiúk gyilkoltak meg Egerben. Életéről itt olvashat.