Eger városának történetében különleges helyet foglal el a harangöntés mestersége, amely a törökök kiűzése után szinte a semmiből született újjá. A 18. század közepén érkezett a városba Johel József, aki megalapozta az egri harangöntő dinasztiát. Munkásságával nemcsak egy mesterséget honosított meg, hanem egy több generáción átívelő hagyományt is elindított. Az ő nevéhez fűződnek az első ismert egri harangok, amelyek közül több a környék templomaiban kapott helyet.
Johel halála után a mesterség nem a gyermekei révén, hanem özvegye, Kristelli Rozália által öröklődött tovább. Új férje, Justel József vette át a műhely vezetését, és jelentős szerepet játszott Eger vallási és közösségi életében. Harangjai a város legfontosabb egyházi épületeiben szóltak, köztük a Főszékesegyházban és a szerzetesrendek templomaiban. Munkásságát a város is elismerte, és haláláig mintegy negyven harangot készített.
A dinasztia története különösen figyelemre méltó abból a szempontból, hogy az özvegyek többször is kulcsszerepet játszottak a műhely fennmaradásában. Kristelli Rozália férje halála után maga irányította a műhelyt, majd később fia, Justel János vette át a mesterséget. János nemcsak harangokat öntött, hanem aktívan részt vett a város tűzvédelmében is, például tűzoltóeszközök készítésével és javításával. Ez jól mutatja, hogy a harangöntők feladatai messze túlmutattak a templomi harangok készítésén.
A 19. században a dinasztia további mesterekkel bővült, akik gyakran külföldről érkeztek. Ilyen volt például Bernecker Mátyás, aki nemcsak harangöntőként, hanem nemzetőrként is szolgálta a várost az 1848-as szabadságharc idején. Munkái közül kiemelkedik a híres „Rákóczi” harang újraöntése. A mesterség továbbadásában itt is fontos szerepet játszott az özvegy, aki új mesterekkel biztosította a műhely működését.
A későbbi időszakban Korrentsch Márk és Hollederer József neve kapcsolódik az egri harangöntéshez. Bár a műhely még működött, a 19. század második felére a nagyipari termelés háttérbe szorította a helyi mestereket. Ennek ellenére az egri harangöntők munkái széles területen megtalálhatók, és ma is őrzik a mesterség hagyományait.
Összességében az egri harangöntő dinasztia története nemcsak egy mesterség fejlődését mutatja be, hanem egy közösség kitartását és alkalmazkodóképességét is. A családtagok és mesterek generációról generációra adták tovább tudásukat, miközben alkalmazkodtak a változó körülményekhez. Munkájuk nyomán ma is megszólaló harangok hirdetik Eger múltját és kulturális örökségét.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: harang