A mai Markhot Ferenc utcában álló Kálvin-házat 1799-ben építette Hemer Ferenc, az egri püspök serfőzője. Az épület később, 1866-ban került az egri református egyházközség tulajdonába. Ekkor az emeleti két nagytermet egyesítették, és itt tartották az istentiszteleteket, ami hosszú ideig a közösség vallási életének központját jelentette. Azonban már a 19. század során egyre sürgetőbbé vált egy önálló templom építésének igénye.
A templomépítés ügye komoly akadályokba ütközött. 1908-ban Tóth István lelkész segítséget kért Heves vármegyétől, és bár a következő évben már telekkel is rendelkeztek, az építkezéshez szükséges anyagi forrásokat nem sikerült előteremteni. Az évekig tartó bizonytalanság végül oda vezetett, hogy 1927-ben a város a templom számára kijelölt telket más célra, egy államrendőrségi palota építésére foglalta le. Ez komoly felháborodást váltott ki az egyházközség körében, hiszen döntésüket a közösség megkérdezése nélkül hozták meg.
A további telekjavaslatok – például a Foglár téren vagy a Gólya utcában – szintén meghiúsultak különböző városrendezési és műszaki okok miatt. A közösség azonban nem adta fel. 1929-ben Tóth István lelkész már sürgetően fogalmazott: a hívek akarata és az imaház szűkössége azonnali megoldást követel. Végül sikerült megvásárolni a Deák Ferenc utca 50. szám alatti ingatlant 23 500 pengőért.
Az új templom terveit Ray Rezső Vilmos budapesti műépítész készítette el, és az építési engedélyt Eger városa még ugyanabban az évben megadta. A templom a telek közepére épült, kétoldalt árkádos folyosókkal, amelyek tűzfal szerepet is betöltöttek. Az épület alatt pince kapott helyet, ahol korszerű léghűtéses fűtőrendszert alakítottak ki. A templomtér 24 méter hosszú, 11,5 méter széles és 9,3 méter magas lett, és mintegy 600 fő befogadására volt alkalmas.
forrás: Református templom, Eger
Az építkezés sikeréhez jelentős támogatást nyújtott több kiemelkedő személyiség, köztük Lipcsey Péter főgondnok, aki személyes kapcsolatait is mozgósította. Így sikerült megnyerni többek között Fledry Lőrinc főispán és gróf Klebelsberg Kunó miniszter támogatását is, utóbbi 80 000 pengővel segítette az építkezést. Ez különösen fontos volt, hiszen a közösség korábbi hadikölcsön-befektetése az infláció miatt teljesen elértéktelenedett.
A templom végül 1930-ra készült el, és december 7-én ünnepélyes keretek között adták át. A neobarokk stílusú épület nemcsak a reformátusok, hanem az evangélikusok támogatásával is megvalósult, sőt egy unitárius család is a gyülekezethez tartozott ekkoriban. Az avatáson számos egyházi és világi méltóság vett részt, és az esemény méltó módon tükrözte a közösség összefogását.
A templom belső tere egyszerű, mégis művészi kialakítású. Mennyezetét fabordázat díszíti, falába pedig három aranyláncot építettek be, amelyek a református, evangélikus és unitárius testvériséget jelképezik. Az orgonát Rieger Ottó készítette, amely 22 regiszterrel rendelkezik.
A templom tornyában két harang található, amelyeket 1930-ban öntött Baktai Egry Ferenc Kisgejőcön. A nagyharang 831 kg tömegű és 117 cm átmérőjű, rajta bibliai idézet: „Hallgassatok rám” (Ézsaiás 55:2). A kisebb harang 432 kg, 80 cm átmérőjű, és a következő idézet olvasható rajta: „Örüljetek az örülőkkel – sírjatok a sírókkal” (Róma 12:15). Mindkét harang ma már elektromos meghajtással működik.
A Kálvin-ház sorsa a 20. század közepén újabb fordulatot vett. 1946-ban az egyházközséget megfosztották az épülettől, amely bérházzá alakult, és az eredeti tulajdonos csupán egy kisebb helyiséget használhatott benne. A rendszerváltást követően azonban hosszú pereskedés után az egyház visszaszerezte az épületet, amely ma ismét közösségi és kulturális központként működik.
Az egri református templom és a Kálvin-ház története jól példázza, hogy a hit, az összefogás és a kitartás milyen maradandó értékeket képes teremteni. Ez a történet nemcsak egy épület létrejöttéről szól, hanem egy közösség erejéről és identitásáról is.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: .reformát
Megjegyzés küldése