Eger tűzvédelmének története egészen a középkorig nyúlik vissza. Már 1508-ból találunk adatokat a kéményseprésről készült számvetésről, amely azt mutatja, hogy a város lakói nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a kémények tisztán tartásával megelőzzék a tüzek kialakulását. 1564-ben a várban egy tűzoltásra alkalmas „víz/puska” is szerepelt a leltárban.
A 18. századtól kezdve Egerben tűzrendészeti rendeleteket adtak ki. Ezek megtiltották a szalma- vagy nádfedeles házak építését, és csak a cserépfedést engedélyezték. A vízellátás is fontos volt: a pataktól távol lakók hordókban kötelesek voltak „kapitányvizet” tartani, ha nem volt kút a háznál. A céhek tagjait ekkor már kötelezték a tűzoltásban való részvételre is. 1725-ben a város „tűz-inspektort” választott, aki a kéményeket és tűzhelyeket ellenőrizte, később pedig tűzőröket és toronyőrt is alkalmaztak. Ennek ellenére nagy tűzvészek pusztítottak: 1800. augusztus 23-án több mint 150 ház égett le, 1827-ben pedig templomok, 87 ház és 47 borház vált a lángok martalékává.
A céhes tűzoltás azonban a növekvő városban már nem bizonyult elég hatékonynak. A modern tűzvédelem igénye vezetett ahhoz, hogy 1874. július 12-én megalakult az „Egri Önkéntes Tűzoltó-Egylet”. Létrejöttét egy nagy tűzvész is sürgette, amely a mai Dobó tér területén pusztított, amikor a város lakói tehetetlenül nézték a lángokat. Az egylet kezdeményezője Dr. Danilovich Pál városi főorvos volt. Az új szervezet kezdetben az Állami Sóházban működött, mintegy 150 fős létszámmal.
Egri önkéntes tűzoltó őrtanyája. Képeslap származása: Bródy Sándor Könyvtár
1881-ben új helyre kellett költözniük, majd ideiglenesen az Almagyar utcában kaptak helyet. A végleges elhelyezés 1884-ben történt meg, amikor a város átadta számukra a mai Tűzoltó téren lévő ingatlant. Ugyanebben az évben költöztek be a felújított malomépületbe. A laktanya később is folyamatosan fejlődött: 1891-ben szertár és istálló épült, amely három pár ló elhelyezését tette lehetővé. Ugyanebben az évben tekepályával is bővült az őrtanya kertje, amely közösségi térként is szolgált.
Az egri tűzoltóság egyre nagyobb szakmai elismerést szerzett. 1893-ban létrejött a Heves vármegyei tűzoltó-szövetség, 1902-ben pedig a Magyar Országos Tűzoltó-szövetség Egerben tartotta kongresszusát. 1904-től szaktanfolyam indult, amelyet 1913-ig mintegy 400 fő végzett el. A városban modern tűzjelző hálózat is kiépült, hat telefonos tűzjelző állomással, amelyek közvetlen kapcsolatban álltak a laktanyával és a toronyőrrel.
Az 1920-as évekre a felszerelés elavulttá vált, ezért 1926-ban a város elhatározta a laktanya korszerűsítését. 1927-ben vasbeton mászótornyot, műhelyeket és istállókat építettek, ami jelentős fejlesztést jelentett. A második világháború idején tovább erősítették az állományt és a felszerelést: 1943-ban új gépjárműfecskendő és vontatóautók érkeztek. Külföldi események is hatottak a tűzoltóság életére: lengyel tűzoltók menekültek Egerbe 1939-ben, és részt vettek a város védelmében.
Régi tűzoltóság: Tűzoltó Múzeum épülete.
A háború végén, 1944-ben a felszerelés egy részét elszállították, majd 1945 után az intézmény állami tűzoltósággá alakult. A tűzoltók 1956-ig mentőszolgálatot is elláttak. 1981-ben a tűzoltóság elköltözött régi helyéről a Vincellériskola utcába.
Az egykori laktanyában 1999-ben, az egri tűzoltóság 125. évfordulóján megnyílt a Tűzoltó Múzeum, amely 2012-ben felújítva, modern kiállítással várta a látogatókat. Az intézmény ma is interaktív módon mutatja be a tűzoltás történetét és technikai fejlődését, miközben játszóház és programok is várják a gyerekeket.
Eger tűzoltóságának története jól mutatja, hogyan fejlődött a közösségi védekezés a középkori kezdeményektől a modern, szervezett és technikailag fejlett tűzoltóságig, amely ma is fontos szerepet tölt be a város életében.
Az összefoglaló eredti helye, forrása. tüzoltó
Megjegyzés küldése