Eger városának egyik legismertebb jelképe a Dobó István tér közepén álló szobor, amely méltó emléket állít az 1552-es várvédelem legendás hősének, Dobó Istvánnak. Bár a turisták százezrei csodálják meg évente, kevesen ismerik a szobor létrejöttének hosszú és küzdelmes történetét, amely több évtizedes összefogás eredménye.
A szobor felállításának gondolata már 1882-ben megszületett, amikor Balogh János főhadnagy javaslatot tett egy emlékoszlop létrehozására. A város vezetése támogatta az ötletet, és bizottságot is alakítottak az ügy előmozdítására. Az elképzelés azonban hosszú időre háttérbe szorult, részben anyagi nehézségek, részben más városi prioritások miatt. Bár az 1890-es években többször is felmerült a szobor ügye, a megvalósítás ekkor még váratott magára.
Az áttörés 1901-ben következett be, amikor Dr. Kösztler József kezdeményezésére új lendületet kapott a szoborállítás ügye. A város közgyűlése lelkes támogatásáról biztosította a tervet, és jelentős összeget is megszavazott a megvalósításra. Az ügy mellé állt Gárdonyi Géza is, akinek az Egri csillagok című műve már korábban is hozzájárult Dobó hősi alakjának országos ismertségéhez. Felhívásai és írásai nagyban segítették az adománygyűjtést.
A szükséges anyagi források előteremtése azonban nem volt egyszerű. Gyűjtések, ünnepségek és felhívások révén lassan gyarapodott a szoboralap. Az ügy jelentőségét hangsúlyozta, hogy nemcsak az egriek, hanem az egész ország kötelességének érezték a hős emlékének megörökítését. Végül az összegyűlt pénzt az érsek támogatása egészítette ki.
A szobor elkészítésével a neves szobrászművészt, Stróbl Alajost bízták meg, aki már számos jelentős alkotással bizonyította tehetségét. Munkája során egy háromalakos kompozíciót alkotott: középen Dobó István áll karddal a kezében, mellette hű vitéze, Mekcsey, valamint egy egri nő alakja jelenik meg, aki kővel készül védeni a várat. A szobor erőt, elszántságot és hazaszeretetet sugároz.
Hosszas előkészületek után 1907. augusztus 18-án került sor a szobor ünnepélyes felavatására. Az esemény hatalmas tömeget vonzott, és méltó keretet adott a hős előtti tisztelgésnek. A leleplezés pillanata felemelő élményt jelentett a jelenlévők számára, és a szobor azóta is Eger egyik legfontosabb jelképe.
A Dobó-szobor nemcsak egy műalkotás, hanem a közösségi összefogás példája is. Megalkotása azt bizonyítja, hogy kitartással és közös akarattal még a legnagyobb célok is megvalósíthatók. Több mint egy évszázada hirdeti az egri hősök bátorságát, és emlékeztet arra, hogy a múlt dicsősége a jelen értékeinek is alapja.
Az összeállítás a dobószob oldal nyomán készült.