Az Eger városának múltjában számos különleges alak hagyott maradandó nyomot, ám közülük is kiemelkedik Kóczán Sándor, akit mindenki egyszerűen csak „Sándor bácsiként” emlegetett. Az ő neve összeforrt a vendégszeretet fogalmával, a jókedvvel, a kiváló ételekkel és azzal a régi világból hozott becsülettel, amely ma már ritkaságszámba megy.
1925-ben nyitotta meg a Vadászkürt éttermet, amely hamarosan a város egyik legkedveltebb találkozóhelyévé vált. Nem volt olyan egri ember, aki legalább egyszer ne fordult volna meg nála. Sándor bácsi nem csupán vendéglős volt, hanem igazi házigazda: melegszívű, tréfálkozó, olykor politizáló kedélye legalább annyira vonzotta a vendégeket, mint híres főztje. Gyakran felmerült a kérdés: vajon mi nevezetesebb Egerben – Sándor bácsi személyisége, vagy az általa készített ételek és italok?
1944. március 17. Étterem külső, Fotó. fortepan.hu
Konyhájának legendás fogásai közé tartozott a székelygulyás és a vesevelő, amelyek illatára még a betegek is életre kaptak. Hírnevét jól mutatja, hogy egyszer még repülőgépen is vittek az ételéből egy amerikai ínyenc számára – ez volt élete egyik legnagyobb büszkesége. Vendéglőjében mindig pezsgő élet folyt: rózsaszín sonkák, aranyszínű sörök és vidám társaságok töltötték meg a fehér asztalok körüli termeket.
Különösen nevezetes volt a Sándor-nap, március 21-e, amikor Sándor bácsi minden évben vendégül látta hűséges törzsvendégeit. Ilyenkor ő maga irányította a sürgő-forgó személyzetet, és szívből jövő szeretettel fogadta az ünneplő társaságot. Amikor az est végén elcsendesedett a ház, és kialudtak a lámpák, gyakran magára maradt emlékeivel, meghatottan gondolva vissza életére és az őt körülvevő szeretetre.
Életének nem minden pillanata volt azonban gondtalan. 1927-ben nagy veszteség érte: ellopták szeretett vadászkutyáját, amelyet nagy gonddal nevelt. A kutya különleges értéket képviselt számára, még akkor sem vált meg tőle, amikor hatalmas összeget kínáltak érte. Az eltűnés mélyen megrázta, és az eset a városban is nagy visszhangot keltett.
1944. március 17. Étterem belső, Fotó. fortepan.hu
Sándor bácsi nemcsak a tehetősebb vendégeket fogadta szívesen. A szegény vándorok, a pénztelen színészek is mindig számíthattak jóságára. Ez a fajta emberség tette őt igazán különlegessé, és ezért szerette őt kivétel nélkül mindenki. Nem véletlen, hogy mindenki „megbácsizta” – ez a megszólítás a tisztelet és a szeretet természetes kifejezése volt.
- március 13-án, 81 éves korában hunyt el. Halála nagy veszteséget jelentett Eger számára: egy korszak, egy különleges egyéniség távozott vele. Temetésén szomorú szívvel, cigánymuzsika kíséretében búcsúztatták, és sírja a hatvani temetőben azóta is az emlékezők helye.
Bár a régi világ már elmúlt, Kóczán Sándor emléke tovább él azok szívében, akik ismerték őt vagy hallottak róla. A Vadászkürt falai között, egy pohár sör mélyén talán még ma is felsejlik mosolygó arca – emlékeztetve mindenkit arra, hogy az igazi vendéglátás nemcsak mesterség, hanem szívből fakadó hivatás.
Az összeállítás eredeti helye, forrása. 9.vadászkürt
Megjegyzés küldése