Az istenmezei római katolikus plébániatemplom harangja szól.
Istenmezeje Heves vármegyében, a Mátra északi részén, a Tarna felső folyásánál hosszan elnyúló völgyben fekszik, Egertől 38 kilométerre. Első ismert írásos említése 1311-ből való. Istenmezeje és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt, az itt talált leletek szerint.
A legfontosabb régészeti szenzáció egy előkelő férfi sírja, akivel eltemették a rangját jelző bronzdiadém fejdíszét. A koronaszerű föveg a fején volt, míg a nyak körül kagylóból készült, szépen faragott és simára csiszolt, ujjnyi vastagságú gyöngyfüzér-szemek feküdtek. A faluszerkezet legrégebbi részei két tengely mellé rendeződtek: az egyik a Tarna, a másik a Pétervásárából északra vezető országút.
A templom a régi falun kívül, annak déli végén helyezkedett el a temetővel együtt. 1846-ban Holczer József plébános új templomot akart építtetni. Az alapkövet 1853. március 15-én tették le.
Az eredeti terveket Sallai János készítette, de végül az Egri Érsekség által támogatott Dudás József kőművesmester rajzai szerint épült fel az egyhajós templom. 1854. június 16-án szentelték fel, a Fájdalmas Anya tiszteletére. Homlokzatán, az egyenes záródású kapu fölött az alábbi felirat olvasható: HA’ ISTEN VELÜNK KI ELLENÜNK”, Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből. A lebontott régi templomhajó mögötti sziklabarlangba a Szent László-szobrot oltár gyanánt helyezte el Sallai János kőművespallér.
Az istenmezei római katolikus templom tornyában három harang szolgál.
A Médiaklikken elérhető, folyamatosan bővülő gyűjtemény révén a felhasználók nemcsak a harangok hangját, hanem történetüket is megismerhetik, kiegészítve a templomok, illetve a települések ismertetőivel – és persze hallhatják is őket minden délben a Kossuth Rádióban.
A kiemelt kép forrása: Wikipedia
Forrás: MTVA
Megjegyzés küldése