Az Eger belvárosában álló egykori Állami Áruház története nem csupán egy épület históriája, hanem egy egész korszak lenyomata. A fennmaradt fényképek többsége az 1950-es évek első felében készült, és bár a képek hangulata sokszor szürke és egyszerű, mégis átjön rajtuk valami sajátos életérzés. Az a bizonyos „kicsit savanyú, de a miénk” hangulat, amely egyszerre idézi fel a hiánygazdaságot és az összetartozás élményét.
Az Állami Áruházak az államosítás időszakában, az 1940-es évek végén jöttek létre. Az ország minden nagyobb városában megjelentek, különböző neveken, de azonos funkcióval: tömegáruk biztosításával szolgálták a lakosságot. Eger sem maradt ki ebből a folyamatból, így jött létre az egri Állami Áruház is, amely a tömegkonfekcióra specializálódott. Ezek az áruházak egy országos hálózat részei voltak, amely 1967-től már Centrum Áruházak néven működött tovább.
Fotó, eredeti helye: Az egri Centrum-áruház – állami főépítész , AI
Az épület helyének története azonban jóval korábbra nyúlik vissza. Itt állt egykor Nyizsnyai Gusztáv zeneszerző és dalköltő (1829–1892) szülőháza. Később ebben az épületben kapott helyet a Hangya Szövetkezet, amely a két világháború közötti Magyarország egyik meghatározó gazdasági szervezete volt. A Hangya szövetkezetek szinte minden településen jelen voltak, és fontos szerepet játszottak a vidéki áruellátásban, a kisparaszti termelés fellendítésében, valamint a tejtermékek értékesítésében.
A régi épületet végül 1969-ben lebontották, és két évvel később, 1971-ben megkezdődött a Centrum Áruház építése. Az áruház az évtizedek során több nevet is viselt: az eredeti „Állami Áruház” után Centrum, majd később Skála néven működött tovább. Mindez jól tükrözi a gazdasági és társadalmi változásokat, amelyek Magyarországon végbementek a 20. század második felében.
Az épület 2010-ben részleges felújításon esett át, így ma már egy modernizált formában áll, miközben múltjának emlékei tovább élnek a falak között és a régi fényképeken. Ezek a képek nemcsak egy letűnt korszak tárgyi világát idézik meg, hanem azt az életérzést is, amelyet sokan nosztalgiával, mások inkább kritikával szemlélnek.
Vajon visszasírjuk ezt az időszakot? Valószínűleg nem. A hiányok, a korlátozott választék és a központilag irányított gazdaság nem sokak számára kívánatosak ma már. Mégis, a múlt egy darabja ez, amelyhez emlékek, történetek és egy sajátos hangulat kötődik. Talán nem a rendszert, hanem az emberi pillanatokat, a közösségi élményeket és a „miénk volt” érzést idézzük vissza időről időre.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: állami
Megjegyzés küldése