Az Eger történelmi belvárosa mindig is különleges jelentőséggel bírt, hiszen múltjának emlékei ma is meghatározzák arculatát. Egy, az 1970-es évek elején született elképzelés – egy lépcsős sétány kialakítása az autóbusz-állomás felé – nem csupán egy új közlekedési útvonal létrehozását célozta, hanem a város múltjának tiszteletben tartását is. Ez a terv jól példázza, miként fonódhat össze a jelen fejlesztési igénye a történelmi örökséggel.
A tervezett sétány a Foglár utca középső részéről indult volna, majd a Petőfi Sándor Kollégiumtól délre haladva vezette volna el az embereket az autóbusz-állomáshoz vagy a közelben kialakított parkhoz. Azonban ez a terület nem akármilyen hely: Eger védett, műemléki belvárosának része, ahol minden változtatásnak illeszkednie kell a történelmi környezethez.
A múlt feltárása során kiderül, hogy ezen a vidéken egykor a középkori városfal húzódott, amely a török idők után is viszonylag jó állapotban fennmaradt. A fal a mai Városfal utca vonalán haladt, majd dél felé a Hatvani kapuhoz vezetett, amely a város egyik legfontosabb bejárata volt. A közelben állt a Szent Mihály plébániatemplom, amelyhez szorosan kapcsolódott a környék vallási élete.
Érdekesség, hogy Eger első plébániája is ezen a területen, a Foglár utcában működött. Ezt egy régi, ma már romos állapotban lévő befalazott kapu pillérei, valamint egy 1753-as telekösszeírás is bizonyítja. A plébánia elhelyezkedése meghatározta a közlekedési útvonalakat is: a hívek számára fontos volt, hogy a templomot minél rövidebb úton elérjék. Ezért alakult ki egy gyalogút, amely a városfal mentén vezetett a templomhoz. Ezt az útvonalat egy 18. századi térkép, Hazael Hugó munkája is pontosan ábrázolja.
A feljáró út kialakulása valószínűleg összefügg a mai Petőfi Sándor Kollégium elődjének megépítésével. A 18. században Kiss János püspök építtetett itt lakóházat, amely később az idős papok otthonává vált. Az épület bővítése során annak déli fala határozhatta meg a gyalogút végleges nyomvonalát.
A környék azonban jelentős változásokon ment keresztül, amikor Eszterházy Károly püspök elrendelte a városfal egy szakaszának lebontását, és a püspöki kerteket kibővítették. Ez a változás megszüntette a régi gyalogút eredeti formáját, bár egy ideig még részben használatban maradt. Egy későbbi térkép tanúsága szerint ezen az útvonalon keresztül lehetett eljutni a vásártérre, mivel a Foglár utca felső szakasza ekkor még nem létezett.
Végül a sétány teljes megszűnésére 1852-ben került sor, amikor az egykori papi otthon helyén diákotthon létesült, és megépült a Foglár utca mai, egyenes folytatása. Ezzel egy korszak végleg lezárult, és a régi út eltűnt a mindennapi használatból.
A 20. századi sétányterv tehát nem egy teljesen új gondolat volt, hanem egy régi útvonal emlékének felélesztése. Ez a kezdeményezés jól mutatja, hogy a város fejlődése nem feltétlenül jelenti a múlt eltörlését. Éppen ellenkezőleg: a történelmi hagyományok figyelembevételével olyan megoldások születhetnek, amelyek hidat képeznek múlt és jelen között.
Az összefoglaló eredeti helye, forrása: lépcsők
Megjegyzés küldése