Eger városának történetében évszázadokon át kiemelkedő szerepet játszott a szőlőművelés, amely nemcsak a megélhetés alapja, hanem a közösségi élet egyik meghatározó eleme is volt. Ennek a világnak fontos alakja volt Szent Donát, akit az egri szőlők patrónusaként tiszteltek. Ünnepe, amelyet július második vasárnapján tartottak, egykor az egyik legjelentősebb vallási és közösségi eseménynek számított a városban.
A hagyomány szerint a székesegyházból induló körmenet kora reggel indult el a Ciglédi dombtető felé, ahol Szent Donát szobra állt. A szobrot Erdődy Gábor állíttatta 1716. július 12-én, és célja az volt, hogy védelmet kérjenek a szőlők számára a gyakori természeti csapások ellen. A korabeli feljegyzések szerint a szentet a villámcsapás, jégeső és vihar elleni oltalmazóként tisztelték, így különösen fontos szerepet töltött be egy olyan vidéken, ahol a szőlőtermesztés alapvetően függött az időjárástól.
Az ünnep nemcsak vallási, hanem társadalmi esemény is volt. Részt vettek rajta a város vezetői, a céhek tagjai, a szőlőművesek, sőt gyakran a környező falvak lakói is. A szobor környékét már napokkal korábban rendbe tették, sátrat állítottak, és alkalmi oltárt készítettek fenyőgallyakkal díszítve. Amikor a zászlókkal és énekszóval érkező tömeg megérkezett, közösen hallgatták végig a misét és a prédikációt, majd imádkoztak Szent Donáthoz, hogy óvja meg szőlőiket, földjeiket és otthonaikat.
A 18. század közepétől a körmenetet zenekar is kísérte: sípok, trombiták és dobok hangja tette még ünnepélyesebbé az eseményt. A muzsikusokat a város főbírája áldomással jutalmazta, ami jól mutatja, mennyire fontos közösségi ünnep volt ez a nap.
A hiedelmek szerint nem véletlenül állították a szobrot éppen a Ciglédi dombra. Egyrészt ez a terület a püspökség tulajdonában állt, másrészt itt húzódott egy jégesőre különösen hajlamos zóna. A helyiek úgy tartották, hogy a szomszédos települések harangozása a viharfelhőket Eger felé tereli, ezért a városban is harangoztak, hogy ellensúlyozzák ezt. Szent Donát tisztelete így nemcsak vallási, hanem a természeti jelenségekhez kapcsolódó népi hiedelmekkel is összefonódott.
A szent tisztelete más formában is megjelent a városban. Több harangot is az ő nevében szenteltek fel, hogy erősítsék védelmező szerepét. A Minorita templom 1834-ben készült Donát-harangja ma is hallható, amelyen a római katonaként ábrázolt szent domborműve látható. A Ciglédi domb közelében található a „Donát-kereszt” is, amelynek elődje már a 18. század végén állt, majd 1888-ban újították fel.
A szentről nevezték el a Dónát temető kápolnáját is, amelynek létrejötte a helyi lakosság kezdeményezésére valósult meg. A kápolna egyik mellékoltárán Szent Donát püspök látható egy szőlőtőkével, amely a szőlőműveléshez való szoros kapcsolatát jelképezi. A festmény Sajóssy Alajos műhelyéből származik.
Szent Donát kultusza tehát mélyen beágyazódott Eger vallási és mindennapi életébe. Az ünnep nemcsak a hitről szólt, hanem a közösség összetartozását és a természet erőivel szembeni közös küzdelmet is kifejezte. Bár napjainkra ezek a hagyományok háttérbe szorultak, emlékük tovább él a város földrajzi neveiben, épületeiben és kulturális örökségében. Talán eljön még az idő, amikor a szent szobrát méltó módon helyreállítják, és újra emlékeztet majd arra a korszakra, amikor Szent Donát az egri szőlőművesek életének egyik legfontosabb oltalmazója volt.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: szentdonát
Megjegyzés küldése