Tinódi Lantos Sebestyén a 16. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja volt, akit méltán tartunk a históriás énekek legjelentősebb képviselőjének. Születésének pontos ideje és helye nem ismert, de valószínűleg 1515 előtt látta meg a napvilágot egy Tinód nevű településen, Baranya vagy Fejér megyében. Parasztpolgár szülei nagy figyelmet fordítottak neveltetésére, így feltehetően Pécsett tanult latin iskolában, ahol zenei képzésben is részesült. Műveltségét versei is bizonyítják: ismerte például Vergilius műveit és korának kedvelt olvasmányait.
Nem tudjuk pontosan, miért választotta az énekmondói hivatást, de az bizonyos, hogy korának legjelentősebb ilyen szereplőjévé vált. Egy dunántúli főúr, Török Bálint szolgálatában állt előbb katonaként, majd íródeákként. „Buda vesztéséről és Török Bálint fogságáról” című művében részletesen beszámol arról, hogyan foglalta el I. Szulejmán Buda várát, és miként hurcolták el csellel Török Bálintot.
A 16. század közepén felerősödtek a törökellenes végvári harcok, és Tinódi lanttal a kezében járta az országot. Megénekelte a várak ostromát, a véres küzdelmeket, a katonák hősiességét és a vereségeket egyaránt. Nemcsak költő volt, hanem hiteles tudósító is: az eseményeket saját élményei és szemtanúk beszámolói alapján dolgozta fel, dallamait is maga komponálta. Egyik legfontosabb műve egy 21 éneket tartalmazó gyűjtemény, amely az 1541 és 1552 közötti eseményeket dolgozza fel. Ezt a művét „minden rendbéli tudós olvasó jámboroknak” és I. Ferdinánd királynak ajánlotta.
Előszavában hangsúlyozta hitelességét: nem írt le semmit sem adományért, sem barátságból, sem félelemből hamisan. Ez a törekvés teszi műveit különösen értékessé, hiszen történelmi dokumentumként is szolgálnak. Nem véletlen, hogy későbbi írók is merítettek belőlük: például Vörösmarty Mihály „Eger” című műve, Gárdonyi Géza „Egri csillagok” című regénye, valamint Arany János „Szondi két apródja” című balladája is Tinódi énekein alapul.
Az egri vár ostroma után, 1552 végén személyesen is járt Egerben, és beszámolói rendkívül pontosnak bizonyultak: állításai levéltári adatokkal is igazolhatók. 1553 augusztusában I. Ferdinánd nemesi rangra emelte. Tinódi rendkívül termékeny alkotó volt, mintegy 13 000 soros életművet hagyott hátra. 1553–54-ben Erdélyben is megfordult, majd művei 1554-ben Kolozsváron jelentek meg „Cronica” címmel.
Élete utolsó szakaszában még egyszer ellátogatott Egerbe, majd Nádasdy Tamás sárvári birtokára költözött. Itt töltötte utolsó hónapjait, és 1556. január 30-án itt hunyt el.
Tinódi Lantos Sebestyén nemcsak költő volt, hanem korának krónikása is. Művei egyszerre szolgálnak irodalmi alkotásként és történelmi forrásként, így jelentősége messze túlmutat saját korán: a magyar kulturális örökség egyik meghatározó alakja maradt.
Megjegyzés küldése