A Tinódi Sebestyén tér az egri vár alatt húzódik meg, és különleges hangulatával a város egyik legszebb pontja. A tér nevét Tinódi Sebestyén históriás énekmondóról kapta, aki a magyar történelem eseményeit verseiben örökítette meg. Már ez a név is azt sugallja, hogy itt a múlt és a jelen szorosan összefonódik.
A tér közvetlen közelében emelkedik a híres Egri vár, amely a magyar történelem egyik legfontosabb jelképe. A vár látványa uralja a teret, mintha folyamatosan emlékeztetné az arra járókat az 1552-es hősies várvédelemre. A macskaköves utcák, a régi épületek és a nyugodt légkör mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember egy kicsit visszautazzon az időben.
A téren sétálva gyakran hallani turisták beszélgetését, fényképezőgépek kattogását, miközben a helyiek is szívesen időznek itt. Padok, árnyas fák és kisebb vendéglátóhelyek teszik barátságossá a környezetet. A tér nemcsak történelmi emlékhely, hanem élő közösségi tér is, ahol a múlt emlékei és a jelen mindennapjai találkoznak.
A Valide fürdő alaprajzi elrendezése, valamint a fűtés és vízellátás kérdése már az 1958-as és 1962-es feltárások során tisztázható volt. A kissé nyújtott téglalap alaprajzú fürdőépület hosszanti tengelyével észak-déli irányban helyezkedik el, keskenyebb homlokzatával a Dobó utcára nézett. Bejárat az északi oldalon lévő előcsarnok felől volt, míg a déli oldalon a fürdő működtetéséhez szükséges épületszárnyat találjuk.
A fürdő legdélebbi helyisége a fűtőkamra. Ez szépen faragott kváderkövekből épült, eredetileg téglával boltozott volt. A kemence tűztere is kőkváderekből épült, majdnem szabályos kör alaprajzú. Oldalfalát félkörben elhelyezkedő nyílások törték át, amelyeken keresztül a meleg és a fűtés során keletkező gázok a fűtőcsatornákba jutottak. A fűtőcsatornák az épület padlószintje alatt helyezkedtek el, de csak a fürdés céljait szolgáló helyiségek területén.
A tüzelőtér, illetve a kemence fölötti katlan – a felmelegítendő víz tárolására szolgáló kőboltozatú helyiség – elpusztult. Ehhez csatlakozott északi irányban maga a fürdő. Az épület centrumát képező fürdőhelyiség egy kilenc osztású, négyzet alaprajzú tér. A négyzet sarkaiban egy-egy kis kupolával fedett kamrát találunk. A kupolát a sarkoknál kőkonzolokon fekvő, téglából falazott szamárhátívek tartják.
A kamrák bejárata a kilenc osztású tér középpontja felé forduló lemetszett sarkon van. Az egyes kamrák falában ugyancsak szamárhátíves lezárású falifülkét találunk. A négy sarokkamra következtében kialakult egyenlőszárú kereszt középpontjában helyezkedett el a nyolcszögű ún. köldökkő. Ezt a középső teret is kupola zárta le, amelyen a helyiség megvilágítására szolgáló nyílások voltak. A fürdőhelyiség falikútjai alatt mosdómedencék álltak.
A fürdőépület utolsó, északi helyisége az előcsarnok. A négyzet alaprajzú, tágas teret szintén kupola zárta le. A fürdő maradványainak első felmérési vázlatát Rómer Flóris készítette el 1863-ban.
Egerben a hagyomány török eredetűnek tartja a házat, állítólag egy dervisiskola működött itt a török uralom alatt. A nyugati épület egyemeletes, a homlokzat emeleti középtengelyében Immaculata-falkép látható, a keleti szárny földszintes. Az emeletes épület egyik földszinti tere boltozott, a többi helyiség síkmennyezetes. A földszinten barokk vasrácsok találhatók. Korábbi, 1735-ben leégett ház helyén építtette Duka György rác kereskedő. 1843-ban vásárolta meg özv. Gallasy Istvánné, ettől kezdve a családé. 1939-ben Barcsay Amant Zoltán itt szerette volna megnyitni a látogatók előtt értékes magángyűjteményét.
Forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu
Megjegyzés küldése