1687. december 17-én a törökök végleg kivonultak Egerből, lezárva ezzel a város 91 évig tartó megszállását. A hosszú ideig tartó uralom mély nyomokat hagyott a település életében: nem maradt fenn bizonyíték arra, hogy magyar lakosság jelentős számban élt volna itt, és a magyar oktatásnak sem találták nyomát. Ebben a helyzetben különösen nagy jelentősége volt annak, hogy már másnap, december 18-án megjelentek a jezsuiták, akik a kamarai biztos engedélyével telepedtek le a mai Gárdonyi gimnázium környékén. Akkoriban ezen a területen egy kis mecset és tizennégy török lakóház állt.
Kezdetben mindössze két jezsuita, Podl Kelemen és Bellusi Ferencz tartózkodott a városban. Feladatuk rendkívül nehéz volt: a környékről betelepülő lakosság, valamint a helyben maradt emberek alig ismerték a katolikus vallást, így valódi hittérítő munkát kellett végezniük. A jezsuiták emellett fontosnak tartották a gyermekek oktatását is, ám erre kezdetben nem jutott elegendő idejük és erőforrásuk. Ezért a templommá alakított mecset kántorára, Balogh Andrásra bízták a tanítást.
A helyzeten jelentősen javított Fenessy György püspök, aki 1688-ban látogatott el először Egerbe, hogy megszervezze a plébániát. Nagy reményeket fűzött a jezsuiták munkájához, ezért még szűkös anyagi lehetőségei ellenére is támogatta őket. Évente háromszáz császári tallért, negyven köböl bort és húsz kiló búzát biztosított három jezsuita ellátására. Ez a támogatás lett az egri gimnázium alapja.
1689-ben újabb jezsuita, Chrastel János érkezett a városba, aki Balogh András tanítványai közül tizenötöt kiválasztott, és megkezdte velük a gimnáziumi szintű oktatást. Így ő lett az első gimnáziumi tanár és igazgató Egerben. Az oktatás fokozatosan fejlődött: a következő években újabb diákokat vettek fel, és a tanulók egyre magasabb osztályokba léptek. 1691–92-től további tanárok – Szilágyi István és Viczen János – csatlakoztak, akik Chrastel vezetése alatt tanítottak.
A tanítás kezdetben szerény körülmények között zajlott, a mecset melletti átalakított török házakban. Ennek ellenére az iskola gyors fejlődésnek indult. 1692-ben már nyilvános tanévzárót is tartottak, ahol beszédek és szavalatok hangzottak el, és amelyen maga Fenessy püspök is részt vett.
Összességében elmondható, hogy a török uralom után Egerben nemcsak a vallási élet, hanem az oktatás is újjászületett. A jezsuiták kitartó munkája, valamint a püspök támogatása lehetővé tette, hogy rövid időn belül megszülessen egy működő iskolarendszer. Ez az alapozás később meghatározó szerepet játszott a város kulturális és szellemi fejlődésében.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: jezsuita
Megjegyzés küldése