Eger belvárosában ma is áll egy különleges műemlék: a karcsú, égbe nyúló minaret, amely nemcsak szépségével, hanem nevének történetével is felkelti az érdeklődést. Sokan „csonkamecset”-ként emlegetik, és e furcsa elnevezés mögött egy izgalmas, évszázadokon átívelő történet húzódik meg, amelyet Hevesy Sándor 1970 januárjában írt le.
A történet a török hódoltság idejére vezet vissza. Az 1552-es hősies várvédelem után negyvennégy évvel, árulás következtében, a törökök elfoglalták Egert. A várost hamarosan egy pasalik központjává tették, és megkezdődtek a keleties jellegű építkezések. Számos mecset és dzsámi jött létre, gyakran korábbi keresztény templomok átalakításával. Ezek mellé magas minareteket emeltek, amelyek az iszlám vallási élet fontos elemei voltak.
Az egyik legjelentősebb ilyen épület a Széles utcai Kethuda mecset volt, amely a mai Knézich Károly utca déli végén állt. Eredetileg középkori kápolnaként, feltehetően a tatárjárás után épült Szent Katalin tiszteletére. A 17. század elején alakították át mecsetté, ekkor épülhetett hozzá a ma is álló minaret is. Az átalakítás során valószínűleg kupolát emeltek, és az épület szerkezetét is módosították.
A minaret azonban nem maradt sértetlen az idők során. Eredetileg egy kúpos, vörösrézzel fedett fasüveg zárta le, amely ismeretlen időben elpusztult. A torony így hosszú időn keresztül tető nélkül, „csonkán” állt. A népnyelv innen eredezteti a „csonkamecset” elnevezést, amely valójában nem magára a mecsetre, hanem a hiányos tetejű minaretre utal.
1687-ben a törökök kivonultak a városból, és hamarosan megkezdődött a keresztény élet újjászervezése. A volt mecseteket templomokká alakították át. A Kethuda mecsetet már 1688-ban Szent József tiszteletére szentelték fel. Később fontos szerepet is betöltött: 1713 és 1717 között ideiglenes székesegyházként szolgált. 1727 után az irgalmas rend kápolnája lett.
A minaret azonban továbbra is tető nélkül állt több mint egy évszázadon át. Egy 19. század eleji rajz is megörökítette ezt az állapotot, valamint a mellette álló, akkor már romos mecsetépületet. Az 1830-as években végül egy harang alakú bádogtetőt kapott a torony, amely bár nem volt stílusos, megmentette az építményt az enyészettől.
A régi mecset épülete azonban nem kerülte el a pusztulást: 1841-ben lebontották, mivel az irgalmasok új templomot építettek, és a régi épület feleslegessé vált. A minaret viszont továbbra is fennmaradt.
A 19. század végén újabb megpróbáltatás érte: 1895-ben villámcsapás rongálta meg. Ekkor a Műemlékek Országos Bizottsága döntött a teljes helyreállításáról, amelynek köszönhetően a minaret ma is megcsodálható.
Összességében a „csonkamecset” elnevezés nem más, mint egy történelmi állapot emléke: a tető nélküli, „csonka” minaret látványa maradt fenn a nép emlékezetében. Ez az egyszerű név így vált egy gazdag múltú műemlék egyik legérdekesebb sajátosságává.
Forrás: Hevesy Sándor: írása, 1970. január, csonkamecset
Megjegyzés küldése