A szocializmus éveiben a déligyümölcs nem egyszerű élelmiszer volt, hanem ritka kincs. A banán, a narancs vagy a mandarin megjelenése a boltokban szinte eseményszámba ment, különösen vidéki városokban, így Egerben is. Az emberek gyakran már hajnalban sorba álltak a közértek előtt, mert tudták: mire dél lesz, a pultok kiürülnek. A gyerekek számára a narancs illata a karácsonyhoz kötődött, a banán pedig sok családban csak évente egyszer került az asztalra.
Egerben a hetvenes–nyolcvanas években a belvárosi ABC-k, csemegeboltok és közértek különleges hangulatot árasztottak. A Dobó tér környékén vagy a Széchenyi utcában gyakran hosszú sorok kígyóztak, amikor híre ment, hogy „megérkezett a narancs”. Az emberek egymásnak adták tovább az információt: melyik boltba jutott citrom, hol lehet banánt kapni, és mikor érkezik új szállítmány Budapestről. Sok egri család számára ezek a gyümölcsök a jólét és a ritka ünnepi pillanatok jelképei voltak.
A korszak sajátossága volt, hogy a déligyümölcsök ellátása kiszámíthatatlanul működött. Bár az állam próbálkozott citrusfélék hazai termesztésével, a magyar klíma miatt ezek a kísérletek kudarcot vallottak. A banán és a narancs így továbbra is importáru maradt, amelyből kevés jutott az ország boltjaiba.
Az egri üzletek világa ma már nosztalgikus emlék. A korabeli Domus áruház, az önkiszolgáló éttermek és a városi ABC-k a szocialista hétköznapok fontos helyszínei voltak. Az emberek nemcsak vásárolni jártak ide, hanem beszélgetni, híreket cserélni is. Egy-egy banánszállítmány érkezése szinte közösségi eseménnyé vált.
Az alábbi korabeli egri üzletfotó jól visszaadják azt a hangulatot, amelyben a „luxusgyümölcsök” különleges értéket jelentettek:
Megjegyzés küldése