- június 4-én, Balatonszemesen tragikus körülmények között elhunyt Latinovits Zoltán, a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja, akit a közönség és a szakma egyaránt „Színészkirályként” emlegetett. Halálának körülményei máig viták tárgyát képezik, ám művészi öröksége fél évszázad múltán is elevenen él a magyar kultúrában.
Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én született Budapesten. Édesanyja, Gundel Katalin révén a híres Gundel család leszármazottja volt. Építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, ám tehetsége és szenvedélye végül a színház világába vezette. Pályáját a debreceni Csokonai Színházban kezdte, majd Miskolcon, később a Vígszínházban és Veszprémben vált a magyar színjátszás meghatározó alakjává.
Nem csupán kivételes színész volt, hanem gondolkodó művész is. Az igazság keresése, a művészi igényesség és a középszerűséggel szembeni kérlelhetetlen fellépés egész életét végigkísérte. Gondolatait a „Ködszurkáló” című önéletrajzi ihletésű kötetében fogalmazta meg, amely ma is fontos kordokumentum a magyar kulturális élet történetében.
Fotó: The Toth Family (1969)
Filmes pályafutása során több mint ötven alkotásban szerepelt. A magyar filmtörténet klasszikusai közé tartozik Jancsó Miklós „Szegénylegények” (1965) című filmje, Kovács András „Hideg napok” (1966) című drámája, valamint Huszárik Zoltán remekműve, a „Szindbád” (1971), amelyben Latinovits életének egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtotta. A Krúdy Gyula műve nyomán készült film a magyar filmművészet egyik csúcsteljesítménye, amelyben Latinovits egyszerre jelenítette meg az elmúlás fájdalmát, az élet szeretetét és a múlt iránti nosztalgiát.
Különleges helyet foglal el pályáján az „Isten hozta, őrnagy úr!” (1969) című film, amelyet Fábri Zoltán rendezett Örkény István „Tóték” című műve alapján. Az alkotás forgatási helyszíne a festői szépségű Heves megyei Szarvaskő volt, amely ma is büszkén őrzi a film emlékét. A Bükk kapujában fekvő kis település utcái, házai és a környező táj adták a történet hátterét. Latinovits az Őrnagy szerepében felejthetetlen alakítást nyújtott: egyszerre volt félelmetes, groteszk és tragikus figura. A film máig érvényes látlelet a hatalom természetéről, a kiszolgáltatottságról és az emberi méltóság megőrzésének nehézségeiről.
Latinovits nemcsak színpadon és filmen volt kivételes. Versmondóként Ady Endre, József Attila és Illyés Gyula költeményeinek egyik legnagyobb tolmácsolója lett. Hangja, előadásmódja és belső átélése generációk számára tette élővé a magyar költészetet.
Ötven évvel halála után Latinovits Zoltán alakja továbbra is a magyar művészet egyik legfényesebb csillaga. Munkássága azt üzeni, hogy a tehetség önmagában nem elég: bátorság, szenvedély és erkölcsi tartás is szükséges ahhoz, hogy valaki maradandót alkosson.
A Színészkirály távozott, de szerepei, versei és gondolatai ma is velünk élnek.
Források és további olvasnivaló:
- Nemzeti Filmintézet – Isten hozta, őrnagy úr!
- Nemzeti Filmintézet – Itt forgott: Isten hozta, őrnagy úr! (Szarvaskő)
- Szarvaskő – Isten hozta, őrnagy úr! forgatási helyszín
- Film.hu – Latinovits Zoltán nagy filmszerepei
- Latinovits Zoltán életrajzi adatai és pályájának főbb állomásai.
- Az „Isten hozta, őrnagy úr!” szarvaskői forgatására vonatkozó adatok.
- A „Szindbád” jelentősége Latinovits pályáján.
Megjegyzés küldése