Az ónodi vár rekonstrukciója. Kép forrása
350 éve, 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc. A jeles évforduló alkalmából a fejedelem életútját, illetve az ahhoz kapcsolódó épületeket, városokat járjuk be. A fejedelem regénybe illő életútjának bemutatását természetesen a borsi szülőkastéllyal indítottuk, majd következett Munkács vára, ahol a mindössze kilenc éves Rákóczi végigélt egy hosszúra nyúlt császári ostromot. Munkács elfoglalása után Rákóczi gyámja, I. Lipót császár a csehországi Neuhaus jezsuita gimnáziumába íratta be, majd a jövendő fejedelem Prágában folytatta tanulmányait. Esküvőjét nem máshol, mint a kölni dómban tartották 1696-ban. A friss házasok a Felvidékre, Nagysáros kastélyába költöztek. Rákóczi itt felvette a kapcsolatot felesége rokonával, XIV. Lajossal, vagyis a Napkirállyal. A felkelés szervezése kudarcba fulladt, a Habsburg-titkosszolgálat az összes levelet látta, így 1701. április 18-án letartóztatták Rákóczit és Bécsújhely várába szállították, ahol nagyapja, Zrínyi Péter is raboskodott kivégzése előtt. A későbbi fejedelem életében újabb regénybe illő fordulat következett, ugyanis sikeresen megszökött a várbörtönből és a Felvidéken keresztül Lengyelországba szökött. Végül kalandos menekülés-bujdosás után nem volt mit tenni, a Breznai nyilatkozat kiadásával megindult a Rákóczi-szabadságharc, melynek első országgyűlését Szécsényben tartották. Két évvel később, ahogy mostanában mondani szokták, már eszkalálódott a helyzet: Ónodon kimondták a Habsburg-ház trónfosztását!
Ónod vára és városa 1639-ben. Kép forrása
Az ónodi országgyűlés politikai előzménye a Nagyszombat városában holland és angol közvetítéssel zajló béketárgyalások kudarca volt. Nem sikerült megegyezni az Aranybulla 1687-ben eltörölt ellenállási jogának visszaállításáról, valamint Rákóczi erdélyi fejedelmi címének elismeréséről, ezért a fejedelem 1707 májusára újabb országgyűlést hívott össze, két évvel Szécsény után. A helyszín a Sajó mezeje volt Ónod mezőváros és Köröm között (utóbbi lakói máig sérelmezik az ónodi országgyűlés elnevezést), ami egyszerre volt közel a Felvidékhez és Erdélyhez is. A két település közvetlen közelében van a muhi csatamező, de ennek a 18. század elején nem tulajdonítottak semmilyen szimbolikus jelentőséget.
A Sajó völgyét örző vár mai állapota. Kép forrása
A Sajó-Hernád völgyét, illetve a Budáról Kassára és Krakkóba vezető utat örző vár jelentősége a török hódoltság idején nőtt meg: a környéken birtokos Perényi-család a 17. század elején Alessandro Vedani olasz hadmérnök tervei szerint korszerű, négy olaszbástyás végvárrá építette át az addigra már meglehetősen elavult középkori várat. Ez különösen kifizetődőnek bizonyult, a vár tulajdonképpen sikeresen óvta a környéket a török támadásától, noha 1561-ben és 1582-ben is megostromolták az oszmánok. Fél évszázados csend után 1639. október 10-én váratlanul rajtaütöttek Ónodon, felgyújtották a várat és kiszabadították az ott őrzött török foglyokat. De megszállni nem tudták, Lórántffy Zsuzsanna (Rákóczi Ferenc dédnagyanyja) gyorsan helyre tudta állíttatni a fontos erősséget. A vár a kuruc felkelések során súlyosan megsérült, végül 1688-ban a kurucokkal szövetséges (!) krími tatárok felgyújtották. Az 1707-es országgyűlés idején már szóba sem került, hogy a várat használják, akár csak arra, hogy ott bárkit elszállásoljanak, a mezőn Szécsényhez hasonlóan sátortábor épült.
17. századi török sátor Fraknó várában. Kép forrása
Az országgyűlést 1707. május elejére hirdették meg, de a Sajó áradása miatt egy hónapot várni kellett, így május 31-én nyitották meg az eseményt. A követeknek számos praktikus dologban kellett határozniuk: szabályozták az új rézpénz értékét, új hadiszabályzatot fogadtak el, gondoskodtak a hadirokkantakról és az elesett katonák családjairól, új adókat vetettek ki. Majd június 13-án szavaztak a szenátus által titokban előkészített rendeletről: kimondták, hogy "eb ura fakó, József nekünk nem királyunk", vagyis megtörtént a Habsburg-ház trónfosztása. A ma már nehezen értelmezhető mondat tulajdonképpen egy dacos, akkoriban durva káromkodás, ami nagyjából azt jelenti, hogy „Ennek a hitvány a kutyának a gazdája is csak egy korcs”. A neves eseményt a magyar nemzeti festészetben is többször megörökítették, főként az 1860-as években - mikor a magyarság és a Habsburgok viszonya ismét problémás volt.
Orlai Petrich Soma: az ónodi országgyűlés, 1860. Kép forrása
Az országgyűlésnek helyet adó mező Ónod és Köröm között terült el. Utóbbi falu lakói máig kissé sérelmezik, hogy neves eseményt nem róluk nevezték el. A település legjelentősebb építészeti emléke a közeli Sajólád pálos kolostorának fogadója. A kolostor már állt Rákóczi idején, igaz a 18. században, a Szatmári béke utáni nagy fellendülés idején újjáépítették. Ekkor épült maga a fogadó is, aminek különösen gazdagon formált tömege, oromzata olyan, mintha épp Bécsből helyezték volna át a Sajó mellé (az épületet jelenleg épp felújítják).
Köröm, a sajóládi pálos kolostor fogadója 2024-ben. Kép forrása
Az ónodi országgyűlés 1707. június 22-én véget ért, az ott hozott határozatok már teljesen elmérgesítették a Habsburgok és Rákóczi viszonyát (ne feledjük, hogy Rákóczi a császár keresztfia és gyámfia volt egyben). A szabadságharc folytatódott, az ónodi vár sorsa viszont igazából már akkor sem érdekelt senkit. Falait a környékbeliek kőbányának használták és folyamatosan pusztult, a 19. században több árvíz is tönkretette a falakat. Csak 1985-ben került sor a részleges régészeti feltárásra és helyreállításra, ekkor épült a délkeleti bástyát lefedő, jellegzetes "lebegő" védőtető. A felújításra a közelmúltban több terv is készült, ezek általában tömegrekonstrukciós elképzelések, vagyis, hogy az épület tömegét állítanák vissza, de kortárs módon, összetéveszthetetlenül elkülönítve az eredeti épületrészeket a kiegészítésektől.
Folytatjuk!
Az ónodi vár tömegrekonstrukciós helyreállításának látványterve a DAW Studiótól. Kép forrása
Forrás: - Architextura blog
Megjegyzés küldése