1960 nyarán különleges látvány fogadta a Kál–Kápolna vasútállomásra érkezőket. A Hevesi Kossuth Termelőszövetkezet dolgozói egymás után emelték a frissen szedett, méretes görögdinnyéket a vasúti tehervagonokba, ahonnan a rakomány az ország számos pontjára indult tovább. A korszakban a vasút volt a mezőgazdasági áruszállítás egyik legfontosabb eszköze, a hevesi dinnye pedig már akkor is országos hírnévnek örvendett.
A ma már történelmi fénykép nem csupán egy rakodást örökít meg, hanem egy olyan korszakot is, amikor a termelőszövetkezetek munkája, a vasút és a mezőgazdaság szorosan összekapcsolódott.
Kál, 1960. augusztus 16.
Készítette: Bartal Ferenc
Tulajdonos: MTI/MTVA
A hevesi görögdinnye már több mint száz éve fogalom
Kevesen tudják, hogy a „hevesi dinnye” elnevezés eredetileg nem a vármegyére, hanem Heves városára utal. Már a 19–20. század fordulóján is az ország egyik legjobb görögdinnyéjeként emlegették. A korabeli leírások szerint később Kál, Csány és Hatvan gazdái is kiváló fajtákat termesztettek, így a térség az ország egyik legismertebb dinnyetermő vidékévé vált.
A homokos, gyorsan felmelegedő talaj, a sok napsütés és a gazdák tapasztalata együtt adta azt a minőséget, amely miatt a hevesi görögdinnyét messze földön keresték.
A vasút nélkül nem működött volna
Az 1950-es és 1960-as években a közúti áruszállítás még jóval kisebb szerepet játszott, mint napjainkban.
A nagyobb termelőszövetkezetek számára a Kál–Kápolna vasútállomás stratégiai jelentőségű volt. Innen indultak a tehervagonok Budapest, Miskolc, Debrecen és más nagyvárosok felé, ahol piacokon és zöldség-gyümölcs nagykereskedéseknél értékesítették a termést.
A rakodás komoly szervezést igényelt:
- a dinnyét hajnalban szedték,
- kézzel válogatták,
- méret szerint rendezték,
- óvatosan pakolták a vagonokba, hogy ne sérüljön,
- a vonatok gyakran még aznap útnak indultak.
Mit jelentett a Kossuth Termelőszövetkezet?
Az 1960-as évek elején Magyarország mezőgazdaságát már döntően termelőszövetkezetek működtették.
A Hevesi Kossuth Termelőszövetkezet a térség egyik jelentős gazdasága volt, ahol gabona, kukorica, zöldség és gyümölcs mellett nagy területen termesztettek görögdinnyét is. A nyári betakarítás idején szinte minden dolgozó részt vett a szedésben és a rakodásban.
A korabeli fényképek tanúsága szerint a munka kemény volt, ugyanakkor közösségi eseménynek is számított: sokszor egész brigádok dolgoztak együtt a vasútállomáson.
Érdekességek a hevesi dinnyéről
🍉 Egyetlen jól fejlett görögdinnye tömege már az 1960-as években is elérhette a 10–15 kilogrammot.
🍉 A régi magyar dinnyefajták közül több ma is megtalálható a térségben, bár napjainkban modern hibridek és oltott növények is elterjedtek.
🍉 A dinnyetermesztés hagyományai Kál környékén máig élnek. A település neve ma is összefonódik a kiváló minőségű görögdinnyével.
🍉 A régi időkben a legjobb dinnyéket gyakran szalmával bélelt vagonokban szállították, hogy minél kisebb legyen a sérülés veszélye.
🍉 A szüret idején sokszor már hajnal 4–5 órakor megkezdődött a munka, hogy a gyümölcs még a nagy meleg előtt a vasútállomásra kerüljön.
A hevesi dinnye ma
Bár a szállítás ma már szinte teljes egészében közúton történik, a hevesi és káli görögdinnye továbbra is keresett termék. A gazdák korszerű termesztési technológiákat alkalmaznak, csepegtető öntözéssel és modern fajtákkal dolgoznak, de a cél ugyanaz maradt: édes, zamatos, kiváló minőségű magyar görögdinnyét kínálni a vásárlóknak. Az idei szezonban is megjelentek a helyi termelők dinnyéi a piacokon, és a térség továbbra is fontos szereplője a hazai dinnyetermesztésnek.
Egyetlen fénykép, egy egész korszak
Az 1960-ban készült felvétel ma már jóval több egyszerű dokumentumnál. Emléket állít azoknak az embereknek, akik nyári hőségben dolgoztak a földeken, majd kézzel pakolták a termést a vasúti kocsikba. Munkájuknak köszönhetően a híres hevesi görögdinnye az ország legtávolabbi részeire is eljutott, és tovább öregbítette Heves vármegye mezőgazdaságának jó hírnevét.
Megjegyzés küldése