Ha ma valaki Eger piacára indul, természetesnek veszi, hogy a Katona István tér környékén találja meg a friss zöldségeket, gyümölcsöket és helyi termelőket. Pedig az egri piac története csaknem egy évezredet ölel fel, és ezalatt többször is helyet változtatott. Volt a várban, a mai Dobó téren, a Kossuth Lajos utcában, a Bem téren, sőt külön állatvásártér is működött a Baktai út mellett.
A piac története valójában Eger története is: minden korszak otthagyta rajta a nyomát.
A legelső piac még a várban működött
A 11. század elején, amikor Szent István király megalapította az egri püspökséget, a város még a várdomb köré szerveződött. A korabeli feljegyzések szerint a legelső piac a vár területén működött.
A főkapun belépve az úgynevezett várpiacra érkeztek az emberek. Az Almagyar felől vezető út egyenesen a várudvarba vezetett, ahol a kereskedők kínálták portékáikat.
Ez volt Eger első ismert piactere.
A tatárjárás után megszületett a mai főtér
A tatárjárás pusztítása után Eger gyors fejlődésnek indult. A város már nem fért el a vár körül, ezért a település fokozatosan benépesítette a patak két oldalát.
Ekkor költözött le a piac a mai Dobó István tér helyére, amelyet már a 13. századi oklevelek is Forum néven említenek. Ettől kezdve évszázadokon keresztül ez volt Eger gazdasági központja.
Nemcsak egriek jártak ide
A középkori Eger piackörzete messze túlnyúlt a város határain.
Áruikkal ide érkeztek többek között:
- Almagyarról
- Felnémetről
- Tihamérról
- Ciglédről
- Szőlőskéről
A piacjogok különösen fontos kiváltságnak számítottak. Ezek megtiltották, hogy a városba érkező kereskedőket útközben más települések "lefölözzék", vagyis még Eger előtt felvásárolják az árujukat.
Érdekesség, hogy Nagy Lajos király 1362-ben Almagyarnak is heti vásárt engedélyezett pénteki napon. Az egri polgárok ezt annyira sérelmezték, hogy időnként fegyveresen is felléptek az almagyari vásár ellen.
A török korban még rabszolgapiac is működött
A 16–17. században Eger fontos török közigazgatási központ lett.
A város piacán ekkor már nemcsak gabonát, bort, állatokat vagy kézműves termékeket árusítottak.
A korabeli feljegyzések szerint itt tartották a hírhedt rabszolgavásárokat is. A korszak egyik legismertebb forrása, Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen Simplicissimus című műve is említést tesz ezekről a szomorú eseményekről.
A 18. század: Eger aranykora
A török kiűzése után Eger robbanásszerű fejlődésnek indult.
A lakosság közel száz év alatt csaknem tízszeresére nőtt.
A Dobó tér ekkor már zsúfolásig megtelt.
Itt dolgoztak a híres egri kuffantók, vagyis kofák, akik gyékénysátrakból és kis fabódékból árulták portékáikat.
A tér közepén pedig még ott állt két ma már elképzelhetetlen látványosság:
- a szégyenoszlop,
- valamint a deres, amely nyilvános testi fenyítésre szolgált.
A piac tehát egyszerre volt kereskedelmi és igazságszolgáltatási helyszín.
Amikor a Kossuth utcát is ellepték a vásárosok
A nagy országos vásárok idején már kevésnek bizonyult a főtér.
A városi tanács ezért úgy rendelkezett, hogy:
- a szekerekkel érkezők a mai Kossuth Lajos utcában álljanak fel,
- a sátoros kereskedők pedig a piactéren kapjanak helyet.
Később még a mai Trinitárius templom környékét is bevonták a vásárok lebonyolításába.
A város legnagyobb vásártere
- szeptember 18-án új korszak kezdődött.
A mai Somogyi Béla utca – Vörösmarty utca – Nagy János utca által határolt területen megnyílt az első háromnapos országos vásár.
A korabeli beszámolók szerint az ünnepséget:
- zeneszó,
- mozsárdurrogás,
- és hatalmas tömeg kísérte.
Ez a vásártér több mint száz éven át szolgálta Egert.
Csak a 19–20. század fordulóján kezdett fokozatosan megszűnni, amikor ezen a területen felépült a dohánygyár, majd a törvényház és több iskola.
Külön piacuk volt az állatoknak
Kevesen tudják, hogy az állatvásárokat nem a belvárosban tartották.
Erre külön Baromvásártér szolgált a Baktai út mellett.
Itt működött az úgynevezett cédulaház is, ahol az adásvétel hivatalos adminisztrációját intézték.
A 20. században új helyre költözött a piac
A század elején fokozatosan megszűntek a régi belvárosi árusítóhelyek.
Eltűnt:
- a Húsospiac,
- a Halpiac,
- valamint a Városháza előtti árusítás.
A piac végül az egykori gőzmalom területére költözött, amely ma is Eger központi piacaként ismert.
Az állatvásárok az 1950-es évek városfejlesztései miatt a Galagonyás utca végére kerültek.
Érdekességek, amelyeket kevesen ismernek
- A Dobó tér legkorábbi ismert neve egyszerűen Piac tér volt.
- A középkori oklevelek Forum vagy Forum Civitatis Agriensis néven említik.
- A 18. században hetivásárokat előbb hétfőn és pénteken, később kedden és szombaton tartottak.
- A Dobó téren egészen 1965-ig árultak rendszeresen zöldséget és gyümölcsöt, csak az új piaccsarnok megnyitása után szűnt meg végleg ez a hagyomány.
- A minaret közelében a 20. század első felében külön ócskapiac is működött, amely sokak számára közösségi találkozóhely volt.
Egy piac, amely végigkísérte Eger történelmét
Kevés magyar város mondhatja el magáról, hogy piactere csaknem nyolcszáz éven át ugyanazon a helyen működött. A mai Dobó tér nem csupán Eger legszebb tere volt, hanem évszázadokon keresztül a város lüktető gazdasági és társadalmi központja is. A kofák hangja, a lovas szekerek zaja, az alkudozás és a vásári forgatag ugyan már a múlté, de a tér története ma is ott rejtőzik a barokk homlokzatok között.
Megjegyzés küldése