Kiszáradt meder, apró vízfoltok és aggódó természetjárók: az Eger-patak egyik szakasza a nyári aszály áldozata lett
- július 20-án szomorú látvány fogadta azokat, akik az Eger-patak Almár környéki szakaszán jártak. A hosszú ideje tartó száraz, csapadékszegény időjárás következtében a patak város felé vezető része szinte teljesen elvesztette vizét. A korábban élő vízfolyás helyén ma sok helyen száraz meder, kavicsos part és csak néhány kisebb mélyedésben megmaradt vízfolt látható.
A sekély tócsák azonban még mindig fontos szerepet töltenek be: rovarok, például méhek és darazsak keresik fel ezeket a kis vízlelőhelyeket. A természetjáróknak ezért fokozott óvatosság ajánlott, hiszen a vízhiány miatt ezek a helyek különösen vonzóvá váltak a szomjazó rovarok számára.
Az Eger-patak – egy város életének része
Az Eger-patak évszázadok óta meghatározó része a város arculatának. A Bükk hegység térségéből érkező vízfolyás Felsőtárkány és Almár irányából halad Eger felé, majd a városon keresztül vezet tovább. A patak nemcsak tájképi elem, hanem élőhely is: korábban több halfaj, köztük pisztráng és domolykó is megtalálható volt benne.
Az Almár és a nagytályai duzzasztó közötti szakaszt korábban horgászati szempontból is jelentős vízterületként kezelték, ami jól mutatja, milyen gazdag élővilága lehetett ennek a patakrésznek.
Idén már többször mutatta meg szélsőséges arcát
Az Eger-patak 2026-ban különösen változatos képet mutatott. Tavasszal és nyár elején még egészen más problémát okozott: heves esőzések után rövid idő alatt megduzzadt, és több helyen kilépett a medréből. Májusban például villámárvízszerű helyzet alakult ki Egerben, amikor a nagy mennyiségű lezúduló csapadék miatt a patak vízszintje jelentősen megemelkedett.
Július elején újabb nagyobb zivatar érte el a térséget, amely ismét gyors vízszintemelkedést okozott az Eger-patakon.
Néhány héttel később azonban már az ellenkező véglet vált látványossá: a tartós szárazság miatt ugyanaz a patak szinte teljesen eltűnt egyes szakaszokon.
Miért száradhat ki egy patak ilyen gyorsan?
A kis vízhozamú patakok különösen érzékenyek az időjárási szélsőségekre. Ha hosszabb ideig kevés csapadék hullik, csökken a talajvíz utánpótlása, a források vízhozama mérséklődik, a párolgás pedig a nyári melegben jelentős veszteséget okoz.
A klímaváltozás egyik jól látható következménye, hogy egyre gyakrabban váltják egymást a szélsőségek:
- rövid idő alatt lezúduló nagy mennyiségű eső,
- majd hosszú száraz időszakok,
- alacsony vízállású patakok,
- kiszáradó természetes élőhelyek.
Az Eger-patak mostani állapota ezért nemcsak helyi érdekesség, hanem egy figyelmeztető jel is a vízkészleteink sérülékenységére.
Veszélyben lehet az élővilág?
A kiszáradó patakszakaszok legnagyobb vesztesei a vízhez kötődő élőlények lehetnek. A halak, vízi rovarok és más apró élőlények számára már néhány napos vagy hetes vízhiány is komoly problémát jelenthet.
A megmaradt kisebb vízfoltok azonban menedéket adhatnak egyes fajoknak. Ezek a helyek különösen fontosak lehetnek a rovarvilág számára, ezért a természetjáróknak érdemes kerülniük a zavarásukat.
Érdekesség: az Eger-patak története tele van változásokkal
- Az Eger-patak a város egyik legismertebb természeti jelképe.
- Régen a patak energiáját malmok működtetésére is használták.
- A belvárosi szakasz ma már sétányokkal és kerékpárúttal is összekapcsolódik a városi élettel.
- A patak egyszerre képes áradást okozni nagy esők idején és teljesen visszahúzódni aszályos időszakban.
Ez a kettősség jól mutatja, milyen érzékeny egy természetes vízfolyás egy változó éghajlatú világban.
Megjegyzés küldése