1890. augusztus 30-án Kolozsvárott született Reményik Sándor, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik meghatározó költője. A Végvári álnéven is publikáló alkotó verseiben Erdély, a szülőföld, a hit, a természet és a magyarság megmaradásának kérdései kaptak különösen fontos szerepet. Életművének emlékezete Egerben és Heves vármegyében is jelen van.
Reményik Sándor 1890. augusztus 30-án látta meg a napvilágot Kolozsvárott. Édesapja Reményik Károly építész volt, édesanyja Brecz Mária. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, majd a Ferenc József Tudományegyetem jogi karán tanult, tanulmányait azonban nem fejezte be.
Az irodalom egyre inkább életének középpontjába került. Első verseskötete, a Fagyöngyök 1918-ban jelent meg Kolozsvárott. 1921-től két évtizeden át a Pásztortűz című irodalmi folyóirat főszerkesztőjeként is meghatározó szerepet játszott az erdélyi magyar kulturális életben.
Végvári – egy álnév, amely fogalommá vált
Az első világháború és Erdély impériumváltása alapvetően meghatározta költészetét. 1918 végétől Végvári álnéven megjelent versei különösen nagy visszhangot váltottak ki.
E korszak egyik legismertebb alkotása az Eredj, ha tudsz!, amely a szülőföldhöz való ragaszkodás egyik emblematikus magyar költeményévé vált.
Reményik azonban jóval több volt a Végvári-versek költőjénél. Lírájában egyre hangsúlyosabbá vált a hit, az emberi magány, a természet, az elmúlás és az élet értelmének keresése. Szenvedélyes természetjáró volt, költészetének jelentős részét az erdélyi hegyvidék és az ember természethez fűződő kapcsolata ihlette.
Talán legismertebb versei közé tartozik a Templom és iskola is, amely az anyanyelv, a közösség és a kultúra megtartó erejéről szól.
A Baumgarten-díjtól a Corvin-láncig
Reményik Sándor munkásságát életében is jelentős elismerésekkel jutalmazták. 1937-ben és 1941-ben Baumgarten-díjat kapott, 1940-ben pedig Corvin-lánccal tüntették ki. 1941-ben a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmában is részesült.
Sorsának különös történelmi pillanata volt ötvenedik születésnapja: 1940. augusztus 30-án, éppen azon a napon született meg a második bécsi döntés, amelynek következtében Kolozsvár ismét Magyarországhoz került.
A költő ezt már súlyos betegségekkel küzdve élte meg.
Reményik Sándor 1941. október 24-én halt meg Kolozsvárott. A Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírkövén egyik legismertebb gondolata olvasható:
„Egy lángot adok, ápold, add tovább.”
Reményik Sándor és Eger – élő irodalmi kapcsolat
Bár Reményik Sándor életének meghatározó helyszíne Kolozsvár és Erdély volt, költészetének emlékezete Eger kulturális életében is több alkalommal megjelent.
Egy 2006-os egri versmondó rendezvényen például József Attila és Wass Albert művei mellett Reményik Sándor verseivel is készültek a versenyzők. A résztvevők között Egerből és Heves vármegye számos településéről – többek között Noszvajról, Hevesről, Hatvanból, Besenyőtelekről és Novajról – érkezett fiatalok szerepeltek.
Még érdekesebb kapcsolatot találunk az egri Ünnepi Könyvhét történetében.
A 2019-es rendezvénysorozatot az erdélyi magyar irodalom másik jelentős költője, Dsida Jenő emlékének szentelték. Az események között Rekita Rozália Reményik Sándor emlékét idéző műsora is helyet kapott.
Egerben tehát nem pusztán könyvek lapjain maradt fenn Reményik költészete: versei színpadon, versmondó rendezvényeken és irodalmi programokon is megszólaltak.
Egy egri irodalomtörténész, aki Reményik életművét is kutatja
A helyi kötődéshez tartozik dr. Lisztóczky László egri irodalomtörténész munkássága is.
A határon túli magyar irodalom kutatásával évtizedek óta foglalkozó szakember Reményik Sándor költészetét és irodalmi kapcsolatait is vizsgálta. Egy Reményik-emlékkonferencián például „A magyar szó katakombákba visszahúzódó apostolai – Reményik Sándor-inspirációk Dsida Jenő költészetében” címmel tartott előadást.
2023-ban Szatmárnémetiben pedig Reményik Sándor és Dsida Jenő barátságáról beszélt egy irodalmi tanácskozáson.
Mindez azért is érdekes Eger szempontjából, mert a városban működő Dsida Jenő Baráti Kör és az egri irodalomtörténészek munkássága révén az erdélyi magyar irodalom hagyományának ápolása hosszú ideje része a helyi kulturális életnek.
Ne tévesszük össze: az egri Remenyik Zsigmond utca nem a költőről kapta a nevét
Érdekes helyi félreértésre is érdemes felhívni a figyelmet.
Egerben nincs Reményik Sándor utca.
Van viszont Remenyik Zsigmond utca, amelynek neve könnyen megtévesztő lehet. Az utca azonban nem Reményik Sándor költőnek, hanem Remenyik Zsigmond írónak állít emléket.
A két név hasonlósága ellenére két különböző irodalmi személyiségről van szó.
„Egy lángot adok…”
Reményik Sándor költészetének sorsa különös utat járt be. Életében a magyar irodalom elismert alkotója volt, majd 1945 után művei hosszú időre háttérbe szorultak. Az 1980-as évek végétől és különösen a rendszerváltozás után verseit újra felfedezte az olvasóközönség.
Ma már ismét a 20. századi erdélyi magyar líra egyik meghatározó alakjaként tartjuk számon.
Születésének 136. évfordulóján, 2026. augusztus 30-án Egerből is érdemes felidézni alakját. Nem azért, mert itt született vagy itt élt volna, hanem mert költészete és az általa képviselt erdélyi magyar irodalmi hagyomány az egri kulturális életben is tovább él.
Talán ezért is maradt időtálló az a néhány szó, amely sírkövén is olvasható:
„Egy lángot adok, ápold, add tovább.”
Kapcsolódó korábbi cikkünk:
Reményik Sándor emléke – Minden, ami Eger (2025)
Források
- Petőfi Irodalmi Múzeum – Reményik Sándor életrajzi adatai
- Országos Széchényi Könyvtár – Reményik Sándor
- Magyar Nemzeti Levéltár – Reményik Sándor: Templom és iskola
- Magyarságkutató Intézet – 1890. augusztus 30., Reményik Sándor születése
- Eger városi újság – egri versmondók Reményik Sándor verseivel
- Agria – egri irodalmi élet, Dsida Jenő és Reményik Sándor emlékezete
- Miskolci Egyetem – Reményik Sándor-emlékkonferencia és Lisztóczky László tanulmánya
- EMKE – Lisztóczky László: Reményik Sándor és Dsida Jenő barátsága
- Eger város hivatalos dokumentuma – Remenyik Zsigmond utca