1950. augusztus 30-án írta alá a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar azt a megállapodást, amely évtizedekre meghatározta az állam és a katolikus egyház kapcsolatát. Az eseménynek különösen erős egri vonatkozása van: az egyházi központként számon tartott Eger társadalmi, oktatási és vallási életét súlyosan érintették az ezekben az években végrehajtott intézkedések.
1950. augusztus 30. – egy kényszerű megállapodás
A második világháborút követően fokozatosan szűkült a magyarországi egyházak mozgástere. Az egyházi iskolák államosítása, Mindszenty József bíboros letartóztatása és pere, valamint a szerzetesrendek elleni fellépés egyaránt a kommunista állam egyházpolitikájának részét képezte.
1950 nyarán már szerzetesek százait hurcolták el rendházaikból. Június 28-án tárgyalások kezdődtek a kormány és a katolikus egyház képviselői között, amelyek augusztus 30-án megállapodással zárultak.
Az egyezményt a kormány részéről Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter, a püspöki kar nevében pedig Grősz József kalocsai érsek írta alá.
A Magyar Katolikus Egyház történeti kronológiája szerint a megállapodást követően a szerzetesrendek túlnyomó többségének működési engedélyét megvonták. Mindössze négy rend – a bencések, a ferencesek, a piaristák és a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek – folytathatta korlátozott keretek között tevékenységét, összesen nyolc katolikus gimnázium fenntartásával.
- szeptember 7-én megjelent az a törvényerejű rendelet is, amely főszabályként megszüntette a szerzetesrendek magyarországi működési engedélyét.
Eger különösen megszenvedte az új egyházpolitikát
Eger esetében mindez nem pusztán egy országos politikai döntés távoli következménye volt. A város évszázadokon keresztül egyházi, oktatási és kulturális központként fejlődött, ezért az egyház elleni intézkedések Eger mindennapi életét is alapjaiban érintették.
Az Egri Főegyházmegye történeti összefoglalója szerint 1948 után Egerre különösen nehéz időszak következett. A várost egyházi központi szerepe miatt a rendszer a „klerikális reakció” egyik fellegvárának tekintette.
A városban és az egyházmegyében tanító rendek mellett ferencesek, minoriták és szerviták végeztek lelkipásztori szolgálatot, míg különböző női szerzetesközösségek oktatási, betegápolási és szociális feladatokat láttak el.
Amikor ezeket a közösségeket felszámolták vagy működésüket ellehetetlenítették, nem csupán szerzetesi közösségek tűntek el: Eger több évszázados oktatási és szociális intézményrendszere is jelentősen átalakult.
Iskolák, kórházak és a Líceum is érintett volt
A folyamat már az 1948-as iskolaállamosítással megkezdődött.
Az Egri Főegyházmegye történeti összefoglalója szerint az államosítás következtében megszűnt az Érseki Tanítóképző és az Érseki Jogakadémia, a Líceumban működő Érseki Nyomda és Múzeum állami kezelésbe került, a könyvtárat pedig hosszabb időre bezárták.
A változások az egészségügyet is érintették.
Az egri kórházak működésében korábban szerzetesrendek játszottak fontos szerepet: a Széchenyi utcai intézményben vincés nővérek, a Markhot Ferenc utcai kórházban pedig irgalmasrendi szerzetesek szolgáltak. Ezek az intézmények ugyancsak állami kézbe kerültek.
Egerben tehát az államosítás és az 1950-es rendfeloszlatás az oktatástól a betegápoláson keresztül egészen a kulturális életig számos területen éreztette hatását.
A ciszterciek egri iskolája is elveszett
Különösen jól mutatja a korszak változásait az egri ciszterci oktatás története.
A ciszterciek évszázadokon keresztül meghatározó szereplői voltak Eger oktatásának. A mai Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium elődjében egészen 1948-ig folytatták keresztény szellemű oktató-nevelő munkájukat.
Az államosítást követően az intézmény hosszú időre kikerült a rend kezéből.
Csaknem fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy 1997. szeptember 1-jén ismét a Ciszterci Rend Zirci Apátsága legyen az iskola fenntartója.
Egy különleges egri történet: eltűnt a minoriták kegyképe
Az 1950-es eseményeknek egy kevésbé ismert, mégis különösen érdekes egri emléke is fennmaradt.
A sajópálfalai hívek évszázadokon keresztül zarándokoltak Egerbe, ahol a Minorita templomban őrizték a számukra fontos Mária-kegyképet.
1950-ben azonban hiába érkeztek Egerbe: a kegyképet már nem találták a templomban.
A történeti visszaemlékezés szerint a szerzetesrendek feloszlatásakor az egyik minorita szerzetes vitte magával a képet, amely végül Magyarürögre került. A kegykép csak jóval később, 1973-ban jutott vissza Sajópálfalára.
Ez az apró történet jól érzékelteti, hogy az országos politikai döntések milyen közvetlenül avatkoztak bele az évszázados helyi vallási hagyományokba is.
Czapik Gyula egri érsek szerepe
Az eseményeknek egy másik fontos egri szereplője Czapik Gyula egri érsek volt.
Mindszenty József bíboros, majd később Grősz József kalocsai érsek akadályoztatása miatt Czapik egyre jelentősebb szerepet töltött be a Magyar Katolikus Püspöki Kar munkájában.
A következő évben tovább szigorodott az állami ellenőrzés. 1951-ben létrehozták az Állami Egyházügyi Hivatalt, amely évtizedeken keresztül meghatározó szerepet játszott az egyházak állami ellenőrzésében.
- július 21-én pedig Czapik Gyula egri érsek vezetésével a püspöki kar tagjai letették az esküt a Magyar Népköztársaság alkotmányára.
Így Eger nemcsak elszenvedője volt a korszak egyházpolitikai fordulatának: az egri érsek személyén keresztül az országos események egyik központi helyszínévé is vált.
Négy évtized után bontották fel az egyezményt
Az 1950. augusztus 30-án megkötött megállapodás csak a rendszerváltozás idején veszítette el végleg jelentőségét.
1990. február 6-án a magyar kormány és a Magyar Katolikus Püspöki Kar hivatalosan felbontotta az 1950-es egyezményt.
A nyilatkozatot Németh Miklós miniszterelnök és Paskai László bíboros, prímás írta alá.
Ezzel szimbolikusan is lezárult egy olyan négy évtizedes korszak, amelyben a katolikus egyház működését szigorú állami ellenőrzés és számos korlátozás határozta meg.
Eger számára az 1950 körül történtek különösen mély nyomot hagytak. Iskolák, rendházak, kórházak és évszázados közösségek életében következett be törés. A város mai egyházi és oktatási intézményei közül többnek a történetében ezért 1948 és 1950 máig jól látható választóvonal.
Kapcsolódó cikkek – Minden, ami Eger
- Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium
- Legendákat rejt a Sajó mente – a kegykép egri történetével
- A Líceum mint a „magyar Athen” jelképe
- Hallotta már, hogy felelgetnek egymásnak az egri harangok?
Források
- Minden, ami Eger – Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium
- Minden, ami Eger – Legendákat rejt a Sajó mente
- Egri Főegyházmegye – A török félholdtól a diktatúráig
- Magyar Katolikus Egyház – 1950 kronológiája
- Magyar Katolikus Egyház – A XX. század kronológiája
- Magyarságkutató Intézet – A szerzetesrendek feloszlatása
- Magyar Nemzeti Levéltár – Az egyház elleni intézkedések és Mindszenty József
- Magyar Katolikus Lexikon – Állam és Egyház közti megállapodás
Eger, 1955 – Kilátás a Minaretből. Előtérben a Szent Sebestyén vértanú templom (az egykori Irgalmasok temploma) tornyának keresztje. Balra a Főszékesegyház, jobbra a ciszterci templom látható.
Fotó: Fortepan, 1955