Aki régebbről ismeri Egerbakta környékét, annak különösen feltűnő lehet a változás. A település határában fekvő bányavidék története ugyanis jóval régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. A Mata József által készített felvételen egy olyan tájrészlet látható, ahol egykor víz is meghatározó látványelem volt, ma viszont a kitermelés nyomai uralják a területet. Egerbakta múltjában ráadásul nem egyetlen bánya szerepel: szenet, követ, tufát és más nyersanyagokat is kerestek és termeltek itt az elmúlt évszázadok során.
Egerbakta és a bányászat – több mint kétszáz éves történet
Egerbakta Egertől alig néhány kilométerre, a Mátra és a Bükk közötti dombvidéken fekszik. A környék geológiai változatossága már évszázadokkal ezelőtt felkeltette az emberek érdeklődését.
A település hivatalos történeti összefoglalója szerint 1770 és 1796 között kőszénbánya működött Egerbaktán, 1770-től egészen az 1920-as évekig téglaégetés is folyt, 1825-től pedig kőbányászat kezdődött.
A magyar bányászat történetét feldolgozó szakirodalom még részletesebben őrzi ennek emlékét. Eszerint az Egerbakta környéki szénkibúvásokra már Fazola Henrik figyelt fel az 1760-as években. Schőner Ferenc 1767-ben kutatási jogokat szerzett, később pedig az egri püspökség is próbálkozott szénbányászattal Egerbakta és Bátor között.
A történet itt nem ért véget.
1842-ben Morandi Pál egri vállalkozó újranyitott egy korábbi bányát, majd 1860-ban újabb kutatások indultak, amelyek során három széntelepet tártak fel. A „Gábor” nevű bányatelek Egerszalók, Bakta és Bátor területét is érintette.
Nemcsak szén volt a föld alatt
Egerbakta bányászati múltjának egyik érdekessége éppen az, hogy a környéken nem kizárólag szenet kerestek.
Az egri érsekségi uradalom 1825-től több dácittufa-bányát – az úgynevezett Csatófői-bányákat – működtetett, később pedig homokkő-, diabáz- és puhakőbányák is megjelentek. Az Oroszvári-homokkőbányát és a Kővölgyi diabázbányát 1876-ban nyitották meg, míg a Rábca-dűlőben 1889-től puhakövet, úgynevezett tajtkőtufát fejtettek.
A régebbi kőbányák egy részében egészen az 1960-as évek közepéig folyt termelés.
Mindez jól mutatja, hogy Egerbakta környékének tájképét nem néhány év alatt alakította át az ember. A ma látható bányaudvarok, bevágások és sziklafalak mögött több nemzedék munkája és több mint két évszázad bányászattörténete húzódik.
A mai bánya története 1978-ig vezethető vissza
Különösen érdekes adat, hogy a szakirodalom szerint az 1978-ban megnyitott Tarkői diabázbánya napjainkban is működő bányászati terület.
Ez azért fontos, mert Egerbakta esetében könnyű összekeverni egymással a különböző régi bányákat, bányagödröket és tavakat.
A Mata József felvételén megörökített helyszínre ezért érdemes úgy tekinteni, mint az egerbaktai bányavidék egyik látványos részletére. A fénykép önmagában nem elegendő ahhoz, hogy minden történeti bányaelnevezést teljes bizonyossággal ehhez az egy konkrét gödörhöz kössünk, a település bányászati múltja azonban jól dokumentált.
És van még egy fontos különbség.
A volt bányatavat ne keverjük össze a híres Baktai-tavakkal
Egerbakta neve hallatán sokaknak a különleges Baktai-tavak, vagyis az egerbaktai tőzegmohás láptavak jutnak eszébe.
Ezek azonban nem azonosak a bányatóval.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága szerint az egerbaktai tőzegmohás láptavakat 1978-ban nyilvánították védetté. A terület három nagyobb, kör alakú tómedencéből – a Nagy-tóból, Kis-tóból és Felső-tóból – valamint kisebb mélyedésekből áll.
A láptavak rendkívül értékes természeti területet alkotnak, és a környék Natura 2000 hálózatának is részei.
A két hely tehát egészen más történetet mesél: az egyik különleges természetes vizes élőhely, a másik az emberi tájátalakítás és a bányászat emléke.
Egerbakta földje geológiai különlegességeket rejt
A környék földtani változatosságát jól érzékelteti, hogy a Baktai-tavak környezetében vulkanikus eredetű kőzetek, átkovásodott üledékek, homokkő és más miocén képződmények is megtalálhatók.
A Tó-hegy eredete még ennél is érdekesebb kérdéseket vet fel. Egy geológiai értelmezés szerint nem zárható ki, hogy a láptavakat körülvevő, nagyjából gyűrűs szerkezet egy erősen lepusztult vulkáni struktúra vagy egykori kitörési központ maradványa lehet. Ez azonban feltevés, nem lezárt tudományos kérdés.
Vagyis Egerbakta környékén szinte egymás mellett találkozik a vulkáni múlt, a természetes lápképződés és az ember által végzett bányászat.
A táj folyamatosan változik
Mata József fényképe éppen ezért több egy egyszerű tájfotónál.
A kép előterében és középső részén jól érzékelhető az emberi beavatkozás: a kitermelt kőzet, a bányaudvar, a mesterségesen kialakított rézsűk és a feltárt kőzetfalak élesen elválnak a környező erdős domboktól.
A természet közben lassan visszafoglalja azokat a részeket, ahol már nem történik intenzív bolygatás. Cserjék és fák kapaszkodnak meg a széleken, miközben a bánya belsejében továbbra is szinte holdbéli táj fogadja a szemlélőt.
Talán éppen ez teszi annyira különössé a látványt.
Egyszerre van jelen benne Egerbakta természeti múltja, több évszázados bányászati története és a jelen.
Tudta?
Egerbakta múltja önmagában is fordulatos. A község hivatalos története szerint első okleveles említése 1261-ből ismert Baktha néven. A település többször elnéptelenedett, majd újjászületett: az 1552-es egri ostrom idején elpusztult, később ismét benépesült, majd az 1710–1711-es pestisjárvány idején újra csaknem lakatlanná vált.
A bányászat mellett a környék régészeti szempontból is érdekes. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa szerint az egerbaktai Szóláth-völgyben késő bronzkori település nyomai és szarmata kori csontvázas sír is előkerült.
Így amikor Egerbakta határában körbenézünk, valójában több ezer év történetének nyomai között járunk.
Egy eltűnő látvány emléke
A „volt bányató” elnevezésben van valami szomorkás. Aki korábban vízzel látta ezt a helyet, annak a mai állapot egészen más képet mutathat.
De a táj történetéhez a változás is hozzátartozik.
Egerbakta környékét évszázadokon keresztül formálta a természet, majd egyre erőteljesebben az ember. Szenet kerestek, tufát és követ fejtettek, téglát égettek, új bányákat nyitottak, másokat bezártak. Közben erdők nőttek vissza, vizes élőhelyek maradtak fenn, és olyan táj alakult ki, amelynek szinte minden domboldala mesél valamit.
Mata József felvétele ennek az átalakulásnak egy pillanatát őrzi meg – és talán néhány évtized múlva már ez a látvány is történelem lesz.
Források
Elsődlegesen átnéztük a Minden, ami Eger korábbi tartalmait is; a keresés során ehhez a konkrét egerbaktai volt bányatóhoz nem találtam olyan korábbi cikket, amelyet biztos előzményként lehetne megjelölni.
Egerbakta Községi Önkormányzat – a település története
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Baktai-tó és az egerbaktai lápmedencék
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – javasolt túraútvonalak, Egerbaktai láptavak
A Miskolci Bányakapitányság története – Egerbakta bányászati múltja
Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis – Egerbakta, Szóláth-völgy II.
Natura 2000 – Egerbakta–Bátor környéki erdők
Lithosphera – az egerbaktai Tó-hegy és a lápmedencék eredete
Borítókép: Mata József