Eger belvárosában vannak olyan házak, amelyek mellett százszor is elmehetünk anélkül, hogy igazán felnéznénk rájuk. Pedig néha éppen néhány méterrel a fejünk fölött rejtőzik a történet.
Ilyen a Szent János utca 7. szám alatti, műemléki védelem alatt álló Akantisz–Végh-ház is. Az épületet az idősebb egriek még az egykori Alkotmány utca házaként is ismerhetik. A hivatalos egri műemlékjegyzék ma is külön nevesíti az Akantisz–Végh-házat a Szent János utca 7. alatt.
A ház egyik legkülönösebb részlete azonban nem az ajtónál vagy a kirakatok mellett található.
Fel kell nézni az emelet fölé.
Ott két férfiarc figyeli az utcát.
A hagyomány szerint Vörösmarty Mihály és Jókai Mór arcmásai.
Sugár István már 1961-ben felhívta rájuk az egriek figyelmét
A történetet különösen értékessé teszi egy régi helytörténeti írás. Sugár István 1961. január 1-jén „Amiről egy egri öreg ház mesél!” címmel írt az akkor Alkotmány utca 9. számként említett épületről.
Sugár szerint a házhoz szorosan kapcsolódott Végh József egri ügyvéd, aki korának egyik markáns, szabadelvű helyi személyisége volt.
Nem akármilyen társaságban mozgott.
Közeli kapcsolat fűzte Csiky Sándorhoz, az „egri tigrishez”, valamint rokoni kapcsolatban állt Joó Jánossal, az egri rajziskola meghatározó alakjával.
Utóbbi kapcsolatot más forrás is megerősíti: Eger városának temetővédelmi dokumentuma Végh Józsefet Joó János sógoraként említi.
A ház története azonban még Végh Józsefnél is régebbi
Itt érdemes pontosítani az 1961-es elbeszélést.
A műemléki szakirodalom szerint az Akantisz–Végh-ház alapjai jóval korábbiak. A mai épület két eltérő eredetű épületrészből áll, és egy korábbi földszintes ház átalakításával már 1800 körül kialakulhatott.
A műemlékjegyzék szerint az építtető Végh János közgyám volt. A nyugati épületrész még ennél is korábbi önálló ház lehetett, amelyet Végh János 1806-ban szerzett meg.
Vagyis amikor ma a Szent János utcában álló homlokzatot nézzük, valójában egy több építési korszak emlékét magában őrző házat látunk.
Végh József később ehhez a családi épülettörténethez kapcsolódott.
Egy képtár Eger belvárosának emeletén
Sugár István írásának egyik legizgalmasabb állítása szerint Végh József nagyszabású képtár kialakítását tervezte az emeleten.
Ez nem csupán egy hatvanas évekbeli történetként maradt fenn.
Egy 1989-es Heves Megyei Népújság-cikk Végh József sírjának bemutatásakor szintén megemlíti, hogy az egykori Alkotmány utcai házának első emeletén képtárat kívánt berendezni.
Ez magyarázhatja az emeleti helyiségek feltűnő kialakítását is.
Ha mindez megvalósult a tervezett formában, akkor a mai belvárosi üzletsor fölött egykor egészen más világ lehetett: festményekkel teli termek egy műgyűjtő egri ügyvéd otthonában.
Végh József és az „egri tigris”
Végh József története összekapcsolódik Csiky Sándoréval is.
Csiky 1805-ben Egerben született, ügyvédként, politikusként, országgyűlési képviselőként és városvezetőként is fontos szerepet játszott.
A Minden, ami Eger oldalán nemrég részletesen bemutattuk az ő nevét viselő utca történetét is. A mai Csiky Sándor utca helyén a 18. század elején még vízmosás húzódott, és az utca története Eger számos más nevezetes személyiségével is összekapcsolódik.
Korábbi cikkünk: Csiky Sándor utca – egy egri utca, amely egy vízmosás helyén született
Sugár István szerint Végh József és Csiky Sándor együtt képviselte azt az egri polgári törekvést, amely a város nagyobb önállóságát kívánta elérni az érseki földesúri hatalommal szemben.
Ezért a Szent János utcai ház története jóval több egyszerű építészettörténetnél.
Eger 19. századi politikai küzdelmeinek egyik néma tanúja is.
Joó János – egy másik különleges egri kapcsolat
Végh József sógora, Joó János maga is rendkívüli személyiség volt.
Az egri rajziskola tanáraként a műszaki és gyakorlati oktatás egyik korai magyarországi úttörőjének számított. A városi forrás szerint kidolgozta egy magyar tudományos és művészeti központ, a Magyar Athenaeum tervét, műszaki rajzoktatással foglalkozó lapot adott ki, és Széchenyi Istvánnal, valamint Kossuth Lajossal is levelezett.
Még egy egészen más területen is sikert aratott: 1862-ben egri vörösborával érmet nyert egy világkiállításon.
Egyetlen családi és baráti körben tehát politikus, ügyvéd, műgyűjtő, rajztanár, oktatási reformer és borászati újító találkozott.
Ez már önmagában sokat elmond a reformkori és 19. századi Eger polgári értelmiségéről.
De kik néznek le a házról?
És elérkeztünk a ház legizgalmasabb részletéhez.
A homlokzat felső részén két faragott férfifej látható.
Sugár István 1961-es leírása szerint az egyik Vörösmarty Mihály, a másik Jókai Mór portréja.
A történethez egy játékos építészeti megoldás is társul: Sugár szerint az ablakoknál elhelyezett „V” és „J” betűk egyszerre utaltak Végh József monogramjára, illetve Vörösmarty és Jókai nevének kezdőbetűire.
Ha valóban ez volt az eredeti szándék, akkor a homlokzat egyfajta kőbe faragott politikai és kulturális üzenetté vált.
Nem felirat hirdette a ház gazdájának gondolkodását.
Hanem két magyar író arca.
Egy apró óvatosság azonban szükséges
A Vörösmarty–Jókai azonosítást Sugár István helytörténeti közlése őrzi, miközben az általam most megtalált hivatalos műemléki leírás elsősorban az épület korára, szerkezetére és építéstörténetére koncentrál.
Ezért ezt érdemes helytörténeti hagyományként, Sugár István közléseként megfogalmazni, nem pedig minden kétséget kizáróan dokumentált művészettörténeti tényként.
Ettől a történet egyáltalán nem lesz kevésbé érdekes – sőt, újabb kutatásra ösztönöz.
A sír, amelyre nem került kereszt
Végh József életének végéhez is különös történet kapcsolódik.
Eger városának temetői dokumentációja szerint 1812 és 1880 között élt, Joó János sógora és ismert helyi ügyvéd volt. Antiklerikális nézetei miatt végakaratában azt kérte, ne állítsanak keresztet a sírjára.
Itt azonban újabb érdekes eltérést találunk a források között.
Sugár István 1961-ben egy Marco Casagrandéhoz kötött faragott márványvázáról írt, míg a későbbi hivatalos városi dokumentáció különleges alakú, vasból készült síremléket említ.
A Casagrande-kapcsolat önmagában nem volna elképzelhetetlen: az olasz szobrász hosszú időn keresztül dolgozott Egerben. Pyrker János László érsek megbízásából az egri bazilika számos szobrászati díszét ő készítette.
A két eltérő leírás miatt azonban a Végh-síremlék Casagrande-attribúcióját további levéltári vagy művészettörténeti forrás nélkül nem állítanám biztos tényként.
Ez egyébként remek témája lehet egy későbbi külön kutatásnak.
Egy ház, amelyet érdemes újra megnézni
Legközelebb, amikor a Szent János utcában járunk, érdemes néhány másodpercre megállni ennél a háznál.
Ne csak a kirakatokat nézzük.
Emeljük fel a tekintetünket.
Ott vannak az emeleti ablakok, a gazdag homlokzati díszítés és a két különös férfiarc.
Egy ház, amelynek történetében Végh József, Csiky Sándor és Joó János, a magyar függetlenség gondolata, egy különleges képtár terve és – Sugár István szerint – Vörösmarty Mihály és Jókai Mór kőbe faragott arca találkozik.
Több mint kétszáz év építéstörténete sűrűsödik ebbe a néhány méternyi egri homlokzatba.
És talán éppen ez Eger egyik legnagyobb varázsa:
a város története sokszor nem múzeumi vitrinekben rejtőzik, hanem ott van előttünk az utcán – csak fel kell néznünk.
Korábban részletesen bemutattuk a Szent János utca történetét is, amely a szocializmus évtizedeiben az Alkotmány utca nevet viselte. A most bemutatott Végh-ház története ennek a régi belvárosi utcának egy újabb, kevéssé ismert fejezetét tárja fel.
Szent János utca, a szocializmus évtizedei alatt neve Alkotmány utca volt | Minden, ami Eger
Források
Eger Megyei Jogú Város – műemlékek jegyzéke, benne az Akantisz–Végh-ház
Magyarország műemlékjegyzéke – Heves vármegye, Akantisz–Végh-ház leírása
Heves Megyei Népújság, 1989 – Joó János és Végh József sírjáról, valamint Végh tervezett képtáráról
Eger város dokumentuma – Végh József és Joó János sírhelyének történeti adatai
Egri Főegyházmegye – Egri Bazilika és Marco Casagrande
Minden, ami Eger – korábbi Csiky Sándor utcai helytörténeti cikk