Eger belvárosában, a Gárdonyi Géza Színház mögött áll egy barokk ház, amely mellett könnyű úgy elsétálni, hogy nem is sejtjük, milyen különleges történetet őriz. Az Orlandini-ház nemcsak a XVIII. századi Eger emléke: falai között 1868-ban olyan tanácskozást tartottak, amelyet már 1966-ban a magyar műemlékvédelem egyik első fontos állomásaként emlegettek. A történetben egy itáliai származású udvari ember, Barkóczy Ferenc püspök, Ipolyi Arnold és Rómer Flóris neve is felbukkan.
A mellékelt felvételt Bojár Sándor készítette 1967-ben. A Fortepan meghatározása szerint a Klapka utcából látjuk az Orlandini-házat, a Gárdonyi Géza tér akkori sarkán.
A fénykép külön értéke, hogy szinte hétköznapi életképként őrizte meg a helyet: lovas kocsi halad az utcán, emberek állnak a járdán, mögöttük pedig ott sorakoznak a barokk ház különös szoborfülkéi.
A történet 1753-ban kezdődött
Az épület története Barkóczy Ferenc egri püspök korába vezet vissza. A műemléki adatok szerint Barkóczy 1753-ban adományozta a telket udvarbírájának, Cristoforo Orlandininek. Feltehetően még ugyanebben az évben elkészült a telek nyugati részén az épület legrégebbi szárnya.
A ház azonban nem egyszerre nyerte el mai formáját. A Köztérkép összefoglalása szerint a legrégebbi nyugati rész 1753-ból való, a középső traktus 1760 körül, a keleti szárny pedig 1777–1781 között épülhetett.
Vagyis amit ma egyetlen háznak látunk, valójában több évtized építészeti történetét őrzi.
Négy barokk alak figyeli az utcát
Az 1967-es fénykép egyik legérdekesebb részlete a nyugati homlokzat. Az ablakok között kialakított falfülkékben ma is szobrok állnak.
A szobrokat Singer Mihály egri szobrászmesterhez kötik, és 1753 körül készülhettek. A Köztérkép Szent Flóriánt, Mária Magdolnát, Nepomuki Szent Jánost és Evangelista Szent Jánost nevezi meg.
Érdekesség, hogy a műemléki nyilvántartásokban a szobrok azonosítása nem mindenütt teljesen azonos: más műemléki leírás Immaculatát és Szent Orbánt is említ. Ezért az alakok pontos azonosításánál érdemes jelezni a források közötti eltérést.
Maga a megoldás azonban rendkívül jellegzetes: a szentek nem különálló köztéri szobrokként, hanem egy polgárház homlokzatába építve vigyázzák az utcát immár több mint két és fél évszázada.
Amit talán még sok egri sem tud: innen vezet egy szál a magyar műemlékvédelem történetéhez
Az Orlandini-ház történetének legizgalmasabb fejezete jóval később, 1868-ban következett.
Erre egy különösen értékes korabeli helytörténeti forrás hívja fel a figyelmet.
A Heves Megyei Népújság 1966 februárjában, vagyis mindössze egy évvel Bojár Sándor fényképének elkészülte előtt részletes cikket közölt az Orlandini-házról. A lap szerint az 1860-as években Ipolyi Arnold lakott az épületben.
1868 augusztusában az ő lakásán tartottak olyan tudományos összejövetelt, amelyen régészeti szakosztály alakult. A tanácskozáson Rómer Flóris, a magyar régészet és műemlékvédelem egyik meghatározó alakja is felszólalt a történelmi emlékek pusztítása ellen.
Az 1966-os egri újság ezért egészen figyelemreméltó megfogalmazással illette az épületet: az Orlandini-házat „a magyar műemlékvédelem bölcsőjeként” mutatta be.
Ez talán az épület történetének legkevésbé ismert, mégis országos jelentőségű fejezete.
Ipolyi Arnold valóban itt lakott
A történetet más forrás is alátámasztja. Az épület déli homlokzatára 1969-ben emléktáblát helyeztek, amely az 1868-as eseménynek állít emléket.
A Köztérkép adatai szerint Ipolyi Arnold akkor az Orlandini-ház bérlőjeként lakott itt, és az Orvosok és Természetvizsgálók Régészeti Szakosztályának tanácskozása valóban fontos lépcsőfokot jelentett a hazai műemlékvédelem megszervezésében.
Vagyis a színház mögötti barokk ház története messze túlmutat Eger várostörténetén.
Egy másik kevéssé ismert részlet: Braun Károly polgármesteré is volt
Az Orlandini család után számos tulajdonosa volt az épületnek.
A fennmaradt adatok szerint Orlandini 1761-ben Barkóczyt követve Esztergomba távozott. A ház később Gerstocker Antalhoz, majd Bárdossy Katalinhoz került. 1805 és 1851 között a Gál család birtokolta, később Saffner János, majd 1882-től Imre Miklós ügyvéd lett a tulajdonosa.
A XX. század első felében pedig egy jól ismert egri név bukkan fel:
Braun Károly polgármester.
Az 1966-os Népújság szerint Braun az 1930-as években szakszerűen tataroztatta az egész épületet.
Így a ház fennmaradásában egy XX. századi egri városvezetőnek is szerepe volt.
És mi történt közvetlenül a fénykép elkészítése előtt?
Itt válik igazán érdekessé Bojár Sándor 1967-es felvétele.
Az 1966-os Népújság arról számolt be, hogy az egri Ingatlankezelő Vállalat az Orlandini-házat is felvette az abban az évben tatarozandó és felújítandó épületek jegyzékére. A cikk azt is megemlíti, hogy a déli oldalon álló régi vasrácsos kerítést nem sokkal korábban lebontották.
Bojár Sándor tehát éppen ennek az időszaknak a közvetlen közelében, 1967-ben fényképezte le a házat.
Ez új jelentést ad a képnek: nem egyszerűen egy régi egri utcakép, hanem egy olyan pillanat dokumentuma, amikor a XVIII. századi épület sorsával ismét foglalkozni kezdett a város.
A szomszédság is egészen másként festett
Az Orlandini-ház környezetéről más Fortepan-felvételek is fennmaradtak.
Egy 1966-os fényképen például a Gárdonyi Géza Színház oldalbejárata látható, előtte Kerényi Jenő 1965-ben felállított Thália-szobrával, a háttérben pedig már felismerhető az Orlandini-ház.
Ez azért érdekes, mert a Thália-szobrot később áthelyezték az Érsekkertbe. A régi fényképek segítségével tehát egy ma már nem létező városképi kapcsolat is rekonstruálható.
Ma Tárkányi Béla utca 12.
Bár az 1967-es Fortepan-fotó helymeghatározása a Klapka utcához köti a látványt, maga a műemlék jelenlegi hivatalos címe Tárkányi Béla utca 12.
Az Orlandini-ház műemléki védelem alatt áll, törzsszáma 2054. Szabadon álló, U alaprajzú, egyemeletes polgárház; nyugati részében boltozatos helyiségek is fennmaradtak.
Aki tehát ma a színház mögött jár, tulajdonképpen Eger XVIII. századi városának egy még mindig élő darabja mellett sétál el.
Egy ház, amely sokkal fontosabb, mint amilyennek látszik
Az Orlandini-ház nem Eger legnagyobb palotája. Nincs monumentális kapuzata, nem uralja a város látképét, és valószínűleg turisták ezrei sem keresik fel naponta.
Éppen ettől érdekes.
Falai Barkóczy Ferenc korát, egy Itáliából érkezett udvari ember történetét, Singer Mihály barokk szobrait, Ipolyi Arnold egri éveit, Rómer Flóris műemlékvédelmi figyelmeztetését, Braun Károly polgármesterségét és a XX. századi Eger átalakulását egyaránt őrzik.
Talán kevés egri gondolná, hogy a színház mögött álló, első pillantásra szerény barokk házhoz a magyar műemlékvédelem történetének egyik korai és fontos eseménye is kapcsolódik.
És talán éppen ezért érdemes újra megnézni Bojár Sándor 1967-es fényképét: a lovas kocsi és az utcán álldogáló emberek mögött nem egyszerűen egy régi ház áll, hanem Eger történetének közel három évszázada.
A Minden, ami Eger korábbi írása
A blogon már 2015 márciusában is foglalkoztunk az Orlandini-ház történetével és szobraival. A mostani feldolgozás ezt egészíti ki az 1966-os Népújság korabeli beszámolójával és az 1868-as műemlékvédelmi történettel.
Orlandini-ház története és szobrai – Minden, ami Eger
Források
Fortepan – Bojár Sándor 1967-es egri felvétele, Fortepan/177717
Hungaricana – Heves Megyei Népújság, 1966. február; korabeli írás az Orlandini-házról
Köztérkép – Az Orlandini-ház szobrai és az épület története
Műemlékem.hu – Orlandini-ház műemléki adatlapja
Fortepan – A Gárdonyi Géza Színház, a Thália-szobor és az Orlandini-ház 1966-ban
Borítókép: a feltöltött 1967-es Bojár Sándor-fotó alapján készített