Lillafüred nevét szinte mindenki ismeri, Felsőhámor mellett azonban sokan úgy haladnak el, hogy nem is sejtik, milyen különleges történet rejtőzik a Bükk meredek hegyoldalai közé szorult házak mögött. Pedig ez a kis településrész jóval több Lillafüred szomszédjánál: története szorosan összefonódik a magyar vaskohászat kezdeteivel, a Hámori-tó megszületésével és a Bükk ipari múltjával.
Egy falu a hegyek szorításában
Talán Felsőhámor fekvése az, ami első pillantásra megfogja az embert. A házak a Szinva keskeny völgyében, meredeken emelkedő, erdővel borított hegyoldalak között húzódnak meg.
Fentről nézve még látványosabb, mennyire kevés hely jutott itt az embernek: a település szinte belesimul a völgybe. A házak, az út, a patak és a templom mind ugyanabban a keskeny természetes folyosóban kaptak helyet.
Miskolc települési értékkatasztere külön is védi Felső- és Alsóhámor kialakult településszerkezetét, utcahálózatát és utcaképét. A hivatalos dokumentum szerint Hámort már 1765-től említik az iratok, kialakulása pedig közvetlenül kapcsolódott a bükki vasolvasztáshoz és vasfeldolgozáshoz.
A „hámor” név elárulja a múltját
A név sem véletlen. A hámor olyan műhely volt, ahol vízierővel működtetett nagy kalapácsokkal dolgozták fel a vasat. A Bükk erdei biztosították a faszénhez szükséges faanyagot, a patakok az energiát, a környék pedig a vasgyártáshoz szükséges nyersanyagokat.
A vidék ipartörténete elválaszthatatlan a Fazola családtól. Fazola Henrik alapozta meg a bükki vaskohászatot, fia, Fazola Frigyes pedig továbbfejlesztette azt. Az ipari termeléshez azonban egyvalamire óriási szükség volt: megbízható vízierőre.
És itt kapcsolódik Felsőhámor történetéhez az a látványosság, amelyet ma már elsősorban Lillafüreddel azonosítunk.
A Hámori-tó eredetileg nem a turisták kedvéért született
A Hámori-tavat ma romantikus kirándulóhelyként ismerjük. Csónakok, erdők, hegyek és a Palotaszálló látványa kapcsolódik hozzá.
Csakhogy a mai tó kialakításának eredeti célja ipari volt.
A területen korábban is létezett egy természetes tó, a Fel-tó. A mai Hámori-tó elődjét a Szinva mészkőlerakódása duzzasztotta vissza, és már egy 1319-es oklevélben is találunk rá utalást. A jelenlegi tározó kialakítása a 19. század elején, a Garadna vizének felduzzasztásával történt, hogy megfelelő vízierőt biztosítsanak a vasgyártáshoz.
A tó létrehozása Fazola Frigyes nevéhez kapcsolódik. A miskolci hivatalos turisztikai oldal szerint a Hámori-tó körülbelül 1,5 kilométer hosszú, legnagyobb mélysége mintegy 9 méter, és hazánk egyik legrégebbi tározómedencéje.
Vagyis amit ma Lillafüred egyik legszebb természeti látványának érzünk, annak mai formáját jelentős részben a Bükk ipari múltjának köszönhetjük.
Felsőhámor előbb volt itt, mint Lillafüred
Ez az egyik legérdekesebb részlet.
A ma világhírűnek számító lillafüredi üdülőterület kialakulása csak jóval később kezdődött. A Lillafüredi Kalauz szerint a Szinva és Garadna találkozásának környékét 1892 óta nevezik Lillafürednek. A terület ezt követően fejlődött egyre jelentősebb üdülőhellyé.
Hámor története tehát régebbi.
Sőt, Felsőhámor virágkorában egyáltalán nem csendes hegyi falucska lehetett. Műhelyek dolgoztak, vízikerekek és hámorok működtek, munkások éltek itt családjaikkal. A 19. század elején 362 lakost említ a forrás, 1860-ra pedig a népesség ennek körülbelül a kétszeresére nőtt.
A vas kora véget ért, a falu azonban megmaradt
A hámori vaskohászat jelentősége a diósgyőri kohászati központ fejlődésével fokozatosan csökkent. A Lillafüredi Kalauz szerint Hámor ipari virágkora 1871-ben az újmassai olvasztó bezárásával ért véget. Egyes korábbi ipari épületek eltűntek vagy más funkciót kaptak.
A település azonban nem tűnt el.
Megmaradtak az utcák, a régi házak, az ipari múlt emlékei és az 1820-ban emelt római katolikus templom is. Felsőhámor később Lillafüred fejlődésével egyre inkább üdülő- és kirándulóhellyé vált.
1950-ben Hámort Lillafüreddel együtt Miskolchoz csatolták, így ma Felsőhámor már Miskolc egyik történelmi településrésze.
Petőfi is rácsodálkozott erre a vidékre
A környék szépsége természetesen nem új felfedezés.
Petőfi Sándor 1847-ben járt a vidéken, és úti leveleiben megörökítette a meredek sziklák közé szoruló völgy, a Szinva és a hegyek között fekvő tó látványát.
Ez különösen érdekes, mert Petőfi még egészen más tájat látott, mint a mai látogató. Nem állt ott a Palotaszálló, Lillafüred mai turisztikai arculata sem létezett még – Hámor azonban már élt és dolgozott a völgyben.
A Hámori-szoros kapujában
Felsőhámor fölött és mellett magasodnak a Hámori-szoros mészkőfalai, amelyek a Bükk egyik leglátványosabb szurdokszerű völgyszakaszát alkotják.
A szoros kialakulása geológiai történetet is őriz. A Szinva az ellenálló mészkőbe vágta magát, a völgy pedig az évezredek során egyre mélyebbé vált. Később az útépítés is alakított rajta: egyes részeit robbantással szélesítették.
Ez magyarázza azt a különleges érzést is, amely a mellékelt fényképen annyira jól látható: Felsőhámor valóban a hegyek között él.
Egy hely, amely mellett nem érdemes csak úgy elmenni
Lillafüredre évente rengetegen érkeznek. Megnézik a Palotaszállót, elsétálnak a vízeséshez, körbejárják a Hámori-tavat, felülnek az erdei vasútra – Felsőhámor azonban sokszor csak néhány perc az autó vagy a busz ablakából.
Pedig érdemes megállni.
Itt ugyanis egészen más történetet mesél a Bükk. Nem kastélyokról és elegáns üdülőkről, hanem vasról, vízről, erdőről, munkáról és azokról az emberekről, akik jóval Lillafüred megszületése előtt otthont teremtettek ebben a szűk völgyben.
A magasból pedig talán érthetővé válik, miért különleges Felsőhámor: néhány házsor a hatalmas Bükk ölelésében, ahol az ember által épített világ szinte eltörpül a hegyek mellett.
Borítókép: Zsolt Sebestyén
Felsőhámor a Bükk ölelésében – a magasból látszik igazán, milyen különleges helyet választott magának a hegyek között.
Források
Miskolc hivatalos turisztikai oldala – Hámori-tó
Lillafüredi Kalauz – Magyar Elektronikus Könyvtár
Magyar Nemzeti Digitális Archívum – Üdvözlet Lillafüredről
Miskolc értékkatasztere – Felső- és Alsóhámor