Molnárkalács, jezsuita szelet, baklava, tepertős pogácsa, képviselőfánk, barátfüle és püspökkenyér – különleges módon elevenedett meg Eger története a szombati Múltszeletek élménysétán. A korábbi programajánló után ezúttal már a séta pillanatait és történeteit idézzük fel.
Augusztus 29-én délután sokan indultak útnak Tóth Szilviával Eger belvárosában, hogy olyan részleteket fedezzenek fel, amelyek mellett máskor talán észrevétlenül sétálnának el. A „Múltszeletek – séta elfeledett egri történetek és képzeletbeli sütiszeletek között válogatva” nem hagyományos városnézés volt: minden állomáshoz egy-egy sütemény vagy étel társult.
A most közzétett fotókon is jól látszik, hogy népes társaság járta végig a belvárost. Hol egy épület előtt, hol egy emléktáblánál, máskor egy téren állt meg a csoport, miközben a ma látható Eger mögül lassan előbukkantak az elmúlt évszázadok történetei.
Korábbi programajánlónkban már bemutattuk, milyen különleges ötletre épül a séta: Eger történelmének egyes korszakait és helyszíneit képzeletbeli süteményestálként járják végig a résztvevők.
Molnárkaláccsal kezdődött az időutazás
A történelmi „kóstoló” első szelete a molnárkalács volt. A résztvevők felidézték az egykori piactér környékét, a XVII. századi török lőpormalmot, majd a XIX. század gőzmalmának történetét.
Már ez az első állomás megmutatta a séta lényegét: nem feltétlenül azt kellett nézni, ami ma az ember szeme előtt áll, hanem elképzelni azt a várost, amely ugyanazon a helyen száz vagy akár több száz évvel korábban létezett.
Jezsuita szelet és az Irgalmasok patikájának rejtélye
A következő „fogás” a jezsuita szelet lett. A séta résztvevői annak eredtek nyomába, hol falazhatták be egykor az Irgalmasok híres Gránátalma patikájának ajtaját, és milyen kapcsolat lehetett a hely története és a jezsuiták között.
A gasztronómiai elnevezések itt sem egyszerű díszítőelemek voltak: kapaszkodót adtak ahhoz, hogy egy-egy történelmi epizód könnyebben megjegyezhetővé váljon.
Baklava a minaretnél
Eger török múltja természetesen nem maradhatott ki. A baklava rétegei ezúttal a minaret történetéhez vezettek.
A résztvevők azt is felidézték, miként kapcsolódott az egykori mecset Eger ma is álló minaretjéhez. A torony napjainkban önmagában magasodik a környezetében, így könnyű megfeledkezni arról, hogy eredetileg egy nagyobb vallási épületegyüttes része volt.
Tepertős pogácsa az egykori húspiacon
Az édességek után valami sós következett: tepertős pogácsa.
Ennek segítségével a XIX. századi egri húspiac világa elevenedett meg. A sétálók közben egy egykori egri „népvándorlás” történetével is megismerkedhettek – újabb példájaként annak, hogy a mai belváros megszokott pontjai mennyi eltűnt funkció és régi történet emlékét őrzik.
Jókai utca: perec, linzer és képviselőfánk
Különösen gazdag „süteményeskínálat” jutott a Jókai utcának, amely egykor Czukor utca néven is szerepelt.
Perec, linzer és természetesen a képviselőfánk került elő, utóbbi pedig Jókai Mór egri történetéhez kapcsolódott.
Jókai 1887-ben országgyűlési képviselőjelöltként indult Egerben. A választás rendkívül szoros volt: 439 szavazatot kapott, míg ellenfele, Szederkényi Nándor 467-et, így mindössze 28 voks döntött.
A Jókai utcai megálló egy másik jelentős egri személyiséget is közel hozott a résztvevőkhöz. A fotókon jól látható Breznay Imre emléktáblája, amely azt a házat jelöli, ahol Eger neves történetírója élete utolsó éveiben élt és dolgozott.
Breznay Imre 1870-ben Egerben született és 1944-ben ugyancsak itt hunyt el. Helytörténeti munkásságának jelentőségét mutatja, hogy elsőként dolgozta fel részletesen a polgárosodó Eger történetét, és számos művelődés- és gazdaságtörténeti adattal gazdagította a városról meglévő ismereteket.
Barátfüle a Kossuth Lajos utcában
A következő állomáson már barátfüle került a képzeletbeli tányérra.
A Kossuth Lajos utcában a résztvevők egy ma magányosan álló barokk kapu titkát fejtették meg. A sütemény neve itt különösen találó, hiszen a mai Kossuth Lajos utca elődjét egykor Barátok utcájaként is ismerték, ami a ferences rend jelenlétéhez kapcsolódott.
Ezek azok az apró összefüggések, amelyek miatt egy helytörténeti séta után egészen másként nézhetünk egy olyan utcára is, amelyen korábban százszor végigmentünk.
Püspökkenyér a Bazilikánál – és egy kevés szultánkenyér
A séta végére Eger egyházi központjához, a Bazilika környékére érkezett a társaság.
Itt a püspökkenyér rétegei jelképezték a terület történelmének különböző korszakait. A gótikus és barokk „szeletek” közé azonban a török hódoltság időszaka is beékelődött – ezt játékosan a szultánkenyérrel, vagyis lokummal jelenítették meg.
Eger története valóban egymásra rakódó rétegekből áll: középkor, török kor, barokk újjászületés és a polgárosodás emlékei sok helyen ugyanazon néhány száz méteren belül találkoznak.
Más szemmel nézni arra, amit naponta látunk
A Múltszeletek talán legfontosabb tanulsága éppen ez volt.
Nem kell mindig múzeumi vitrin ahhoz, hogy találkozzunk a történelemmel. Néha elegendő megállni egy régi kapu előtt, felnézni egy emléktáblára, megvizsgálni egy fal furcsa részletét, vagy feltenni a kérdést: vajon mi állhatott itt kétszáz vagy háromszáz évvel ezelőtt?
A sütemények pedig ezúttal nem elsősorban az ízekről szóltak. Molnárkalács, jezsuita szelet, baklava, tepertős pogácsa, képviselőfánk, barátfüle, püspökkenyér és szultánkenyér lett egy-egy könnyen megjegyezhető jelzőtábla Eger idővonalán.
A nagy érdeklődés és a séta közben készült felvételek alapján pedig úgy tűnik, sokan kíváncsiak azokra az egri történetekre is, amelyek nem feltétlenül szerepelnek az útikönyvek első oldalain.
Fotók: Mező Attila / Attila photo
Kapcsolódó cikk
Források
- Minden, ami Eger – Múltszeletek Egerben
- Élményséták Egerben – Facebook-oldal
- Breznay Imre emléktáblája – EgerON
- Breznay Imre – Nemzeti Örökség Intézete
- Eger című történelmi hetilap – Hungaricana