Az idei aszályról, a több mint 14 ezer hektárt érintő Heves vármegyei károkról és a szeptemberben induló hitelmoratóriumról már beszámoltunk. A probléma azonban ennél jóval mélyebb. Friss országos elemzések és Heves vármegyei gazdálkodók tapasztalatai alapján már nem egyszerűen egy rossz termésű évről beszélünk: egyes gazdaságok a működésük folytatását sem tudják finanszírozni, miközben maga a hagyományos termelési szerkezet is egyre nehezebben tartható fenn.
Augusztus 28-án az Index részletes elemzést közölt a magyar mezzőgazdaság helyzetéről. Az anyagot később az Agroinform is feldolgozta.
A kiindulópont a gazdálkodóknak meghirdetett tőketörlesztési moratórium volt, ám az elemzés ennél sokkal messzebb jutott.
A kérdés ugyanis már nem az, hogy miként lehet néhány hónapra levegőhöz juttatni a termelőket.
Hanem az, hogy milyen mezőgazdaság marad Magyarországon, ha a mostani folyamatok tartóssá válnak.
A moratórium csak időt vásárol
Szeptember 1. és december 31. között önkéntes tőketörlesztési moratóriumot vehetnek igénybe a nehéz helyzetbe került mezőgazdasági vállalkozások.
A konstrukció jelentős hitelállományt érinthet, de fontos részlet, hogy a tartozás nem tűnik el.
A tőketörlesztés tolódik későbbre, miközben a kamatot továbbra is fizetni kell.
A Minden, ami Eger augusztus 28-án már részletesen beszámolt arról, hogy Heves vármegyében ez különösen fontos segítség lehet, hiszen addigra több mint 14 ezer hektáron jelentettek aszálykárt.
Most azonban egyre inkább az látszik, hogy a moratórium csak a felszíni tünetet kezeli.
Karácsondon már gépeket adnak el
Heves vármegyében már egészen konkrét jelei vannak annak, hogy egyes gazdaságok eljutottak teljesítőképességük határára.
Karácsondi gazdálkodók a HEOL-nak arról beszéltek, hogy az elmúlt évek veszteségei után sokak pénzügyi tartalékai elfogytak.
Van, aki már a mezőgazdasági gépeit árulja.
Mások szerződéseket mondanak fel.
A legsúlyosabb probléma pedig az, hogy több termelőnek már nincs elegendő saját forrása a következő gazdasági év elindításához.
Ez már egészen más szintű válság, mint amikor egy adott évben egyszerűen kisebb a termés.
Itt már gazdaságok megszűnéséről lehet szó.
Van, ahol még 130 milliméter eső sem hullott idén
A karácsondi Cseh Antal szerint térségükben 2026-ban augusztus végéig még 130 milliméter csapadék sem esett.
A korábbi két évtized átlagához viszonyítva több száz milliméternyi víz hiányzik.
Ilyen körülmények között nemcsak a termés mennyisége csökken.
A növény fejlődése alapvetően kerül veszélybe.
A HungaroMet adatai alapján Heves vármegye jelentős részén a nyár során 15–20 százalék alá esett a növények számára hasznosítható talajnedvesség aránya.
A kukorica ennek az egyik leglátványosabb vesztese.
Korábban már beszámoltunk róla: egyes Heves vármegyei területeken a megszokott hektáronkénti tíz tonna körüli termés helyett alig egy tonnára számítottak.
Lehet, hogy búcsút kell mondani a kukoricának?
Ez az egyik legérdekesebb helyi következmény.
Heves vármegyei gazdálkodók szerint egyes területeken már nem biztos, hogy érdemes tovább erőltetni a kukorica és akár a napraforgó termesztését.
A növények fejlődésének legérzékenyebb időszaka ugyanis éppen arra a nyári periódusra esik, amikor az utóbbi években rendszeresen kialakul az extrém hőség és csapadékhiány.
Ezért egyes gazdaságok már most módosítják vetésszerkezetüket.
Nagyobb szerepet kaphatnak azok az őszi vetésű kultúrák, amelyek még a nyár legforróbb időszaka előtt beérnek.
Ez azonban nem egyszerű döntés.
Nem lehet egyik évről a másikra mindent lecserélni
Az Index elemzése különösen fontos problémára mutat rá.
Könnyű azt mondani egy gazdának, hogy ha öt éve nem terem megfelelően a kukorica, akkor termeljen valami mást.
Csakhogy a magyar mezőgazdaság teljes infrastruktúrája hosszú évtizedek alatt bizonyos növénykultúrák köré szerveződött.
A vetőmag, a gépek, a tárolók, a feldolgozók, a kereskedők és a felvásárlók jelentős része a búzára, kukoricára, napraforgóra és repcére épült.
Egy új, szárazságtűrő növény termesztése csak akkor jelent valódi megoldást, ha van hozzá vetőmag, gép, feldolgozó és stabil piac is.
Egy új termékpálya kialakítása pedig évekig tarthat.
Egy eladósodott gazdaságnak viszont lehet, hogy már egy következő rossz szezonra sincs pénzügyi tartaléka.
Az aszály helyett már pontosabb lehet vízválságról beszélni
Az országos helyzet egyik legfontosabb felismerése, hogy az aszályt talán már nem helyes rendkívüli időjárási eseményként kezelni.
Az Index által idézett adatok szerint 2021 óta országosan 462 milliméteres csapadékhiány halmozódott fel, a Tisza vízgyűjtőjén pedig helyenként ennél is sokkal nagyobb a deficit.
A probléma tehát nem oldódik meg egyetlen kiadós esővel.
Ennek Heves vármegyében is látványos jelei vannak.
Az Eger-patak felső szakasza nyáron helyenként szinte teljesen kiszáradt, Szarvaskőnél halakat kellett menteni a visszamaradt sekély vízfoltokból.
Kál és Heves-Alatka között horgásztavak kerültek a kiszáradás szélére, az egyik tóból pedig már a halállományt is ki kellett menteni.
Gyöngyösön a Toka-patak kiszáradása miatt szintén vizsgálat indult.
Ezek látszólag különálló hírek.
Valójában ugyanannak a problémának a különböző megjelenési formái.
Nemcsak az számít, mennyi eső esik
A mezőgazdaság jövője szempontjából legalább ilyen fontos kérdés, hogy mi történik azzal a vízzel, amely mégis megérkezik.
Az intenzíven művelt és szervesanyagban szegényebb talajok vízbefogadó képessége romolhat.
A csupasz talaj nyáron rendkívül magas hőmérsékletre melegedhet fel, a hirtelen érkező nagy csapadék pedig beszivárgás helyett egyszerűen elfolyhat.
Magával viheti a termőtalaj egy részét és annak tápanyagtartalmát is.
Ezért az öntözés önmagában nem lehet teljes megoldás.
Egyre nagyobb szerepe lehet a víz helyben tartásának, a talajtakarással történő védekezésnek, a megfelelő vetésforgónak, a takarónövények használatának és a talajbolygatás mérséklésének.
Mi történik, ha eltűnnek a gazdák?
Ez már nem csupán mezőgazdasági kérdés.
Ha egy gazdaság megszűnik, vele együtt eltűnhet egy munkahely, egy helyi megrendelő vagy egy család megélhetési forrása is.
Ha pedig országos méretekben csökken a hazai alapanyag-termelés, az élelmiszeripar egyre inkább importból származó alapanyagokra szorulhat.
Ez növeli az ország külső kitettségét.
Az Index elemzésének talán legfontosabb figyelmeztetése éppen ez:
az agrárválság hosszabb távon már Magyarország élelmiszer-önellátását is érintheti.
Heves vármegye pedig ebben nem külső szemlélő.
A kukoricaföldek kiszáradása, a gazdák fogyó pénzügyi tartalékai, a vízhiányos patakok és tavak, valamint a változó vetésszerkezet ugyanannak az átalakulásnak a helyi jelei.
Nem az a kérdés, lesz-e újabb aszály
Az elmúlt évek tapasztalatai után egyre kevésbé lehet arra építeni, hogy a következő nyár majd ismét „normális” lesz.
Ezért a mezőgazdaság valódi kihívása már nem egy-egy rossz esztendő túlélése.
A kérdés sokkal inkább az, hogyan lehet olyan gazdálkodási rendszert kialakítani, amely kevesebb vízzel, szélsőségesebb időjárási körülmények között is működőképes marad.
Ehhez azonban idő, pénz és kiszámítható piac szükséges.
Éppen azok a dolgok, amelyekből a legnehezebb helyzetben lévő gazdaságoknak jelenleg egyre kevesebb van.
A hitelmoratórium tehát valóban adhat néhány hónap lélegzetvételt. A nagy kérdés az, hogy mire lesz elég ez az idő.
Kapcsolódó cikkeink
Az aszály szorításában Heves vármegye – a kukoricánál már rendkívüli könnyítést kellett bevezetni
Rendkívüli intézkedések az aszály miatt – Heves vármegye gazdáinak is fontos segítség érkezik
Források
Index – Óriási a teher a Tisza-kormány vállán, cselekvés nélkül oda lehet Magyarország önellátása
Agroinform – Kiszáradó földek, eladósodó gazdák: már nem elég a gyorssegély?
HEOL – A hőségben elolvadtak a pénztartalékok – sok Heves megyei gazdaság bedőlhet idén
HEOL – Visszafordíthatatlan károk, 10 helyett 1 tonnás termés
HEOL – Az aszálykár legalább 14 ezer hektárt érintett Hevesben
HEOL – Drámai a helyzet Hevesben: lehalászták a halakat a kiszáradó tóból
HEOL – Még pisztrángot is mentettek a kiszáradó Eger-patakból
Borítókép: Index