Nemcsak azt befolyásolja a klímaváltozás, hogy hol élnek a madarak, hanem azt is, mikor indulnak útnak. Egyes fajok később hagyják el költőterületüket, mások korábban kelnek útra Afrika felé, és olyan madarak is akadnak, amelyek egyre gyakrabban maradnak télire Európában. A változás Eger és Heves vármegye madárvilágát is érinti, hiszen térségünk fontos része az Európát Afrikával összekötő hatalmas vonulási rendszernek.
A szeptemberi égbolton zajló madárvonulást hajlamosak vagyunk változatlan, évről évre ugyanúgy ismétlődő természeti eseménynek tekinteni. A hosszú távú megfigyelések azonban egészen más képet mutatnak.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szeptember 2-án közzétett összefoglalója szerint az emberi tevékenység által felgyorsított klímaváltozás már nemcsak a madarak élőhelyeit alakítja át: számos faj vonulási időpontja is megváltozott az elmúlt évtizedekben.
Nem minden madár ugyanúgy reagál
A vonulás kezdete rendkívül összetett folyamat. Szerepet játszik benne a nappalok hosszának változása, a rendelkezésre álló táplálék, a költés eredményessége, a fiókák fejlődése, a vedlés és természetesen az időjárás is.
A felmelegedés azonban belenyúl ebbe a hosszú idő alatt kialakult rendszerbe.
Az MME szerint több rövid távú vonuló ma ősszel később indul, miközben tavasszal korábban tér vissza. Ilyen változást figyeltek meg például a vörösbegynél, a fekete rigónál, a barátposzátánál és a seregélynél. Az enyhébb telek következtében egyes példányok pedig már egyáltalán nem teszik meg a korábban megszokott utat, hanem Közép- vagy Nyugat-Európában telelnek.
A vízimadaraknál hasonló jelenség figyelhető meg. Ha az északabbi tavak és folyók később fagynak be – vagy egyáltalán nem fagynak be –, a récék, ludak és hattyúk egy része tovább maradhat északon.
Az Afrikába tartó madaraknál más a helyzet
Érdekes módon éppen ellenkező irányú változás mutatkozik több olyan fajnál, amely a Szaharától délre tölti a telet.
Egyes fecskék, légykapók és rozsdafarkúak korábban kezdhetik meg az őszi vonulást, mint évtizedekkel ezelőtt. Esetükben ráadásul nem csupán az európai időjárás számít: az afrikai telelőterületek és az oda vezető több ezer kilométeres út környezeti változásai is meghatározóak.
A jelenséget hosszabb időtávot vizsgáló nemzetközi kutatások is alátámasztják. Egy 65 madárfajt és 42 év adatait elemző vizsgálat például azt találta, hogy a Szaharától délre telelő hosszú távú vonulók őszi átvonulása korábbra tolódott, míg a rövidebb távú vonulóknál későbbi indulás is megfigyelhető.
Már néhány napos eltolódás is kimutatható
A változás nem pusztán elméleti.
Egy 2026-ban megjelent kutatás a déli Balti-tenger térségében hat évtizeden keresztül, 1964 és 2023 között vizsgálta az ökörszem tavaszi vonulását. A kutatók azt találták, hogy bár a vonulás kezdetének és középső időpontjának hosszú távú trendje nem változott jelentősen, a tavaszi átvonulás vége mintegy 5,7 nappal korábbra tolódott. Az időzítést a különböző európai régiók hőmérsékleti és csapadékviszonyai is befolyásolták.
Ez jól mutatja, milyen összetett rendszerről beszélünk: nincs egyetlen szabály, amely minden madárfajra alkalmazható lenne.
Eger és Heves vármegye is része ennek a hatalmas útvonalnak
A változások helyben is érdekesek.
Eger, a Bükk déli előtere, a környező mezőgazdasági területek, valamint a Tisza-tó térsége számos madár számára költő-, táplálkozó-, pihenő- vagy átvonulóhely.
A térségben folyó természetvédelmi munka jelentőségét mutatja, hogy az MME Bükki Helyi Csoportja monitoringprogramokban, madárállomány-felmérésekben és fajvédelmi munkákban is részt vesz. A csoport működési területe a Bükkre, annak hegylábi térségeire és a Heves–Borsodi-síkra is kiterjed.
A kutatás egyik legfontosabb eszköze továbbra is a madárgyűrűzés. A térségben idén nyáron is végeztek például fehérgólya-fióka gyűrűzéseket: júniusban Egerszóláton, Novajon és Makláron is szerepeltek helyszínek az MME programjában.
Mi történik, ha a madár rosszkor érkezik?
Ez a klímaváltozás egyik kevésbé látványos, mégis komoly következménye.
Egy madár hiába érkezik vissza ugyanabban az időszakban, mint évtizedeken keresztül, ha közben a természet „órája” előrébb jár.
Ha például a felmelegedés következtében a táplálékul szolgáló rovarok tömeges megjelenése korábbra tolódik, előfordulhat, hogy mire a fiókáknak a legtöbb táplálékra lenne szükségük, a rovarbőség csúcsa már elmúlt.
Az MME szerint az ilyen időbeli eltérés kisebb költési sikerhez és rosszabb túlélési esélyekhez vezethet. Különösen a hosszú távú vonulók lehetnek sérülékenyek, mivel életük Európa és Afrika egymástól távoli területeinek környezeti feltételeitől egyaránt függ. A füsti és molnárfecskék állományának csökkenésében is szerepet játszhatnak ezek a folyamatok.
Van olyan madár is, amely nyerhet a változással
A kép ugyanakkor nem fekete-fehér.
Az enyhébb telek egyes fajok számára csökkenthetik az áttelelés kockázatát. Ha egy madárnak rövidebb utat kell megtennie, vagy egyáltalán nem kell elvonulnia, kevesebb energiát használ fel, és kisebbek lehetnek a vonulás közbeni veszteségei.
A hosszabb költési időszak bizonyos fajok számára akár egy további fészekalj felnevelését is lehetővé teheti.
Más fajok azonban nem tudnak ilyen gyorsan alkalmazkodni.
Egy 2025-ben publikált, 33 Afrika és Európa között vonuló madárfaj, 286 európai helyszínének hosszú távú gyűrűzési adatait feldolgozó kutatás szerint az őszi vonuláshoz felhalmozott energiatartalékok összességében csökkentek az elmúlt négy évtizedben, különösen Dél-Európában, és a változások kapcsolatot mutattak az emelkedő hőmérséklettel.
Erről már korábban is írtunk
A Minden, ami Eger augusztus 22-i cikkében már bemutattuk, hogy megkezdődött az idei őszi madárvonulás, és azt is, hogyan lehet a madarak több ezer kilométeres útját a gyűrűzési adatok, GPS-jeladók és a nemzetközi madárvonulási atlasz segítségével követni.
A mostani kutatási eredmények ehhez egy újabb fontos kérdést tesznek hozzá: nemcsak az változhat, hogy merre mennek a madarak, hanem az is, hogy mikor indulnak el.
Szeptemberben érdemes figyelni az eget
Eger és Heves vármegye természetjárói számára éppen most következik az egyik legérdekesebb időszak.
A nyár végén és kora ősszel egyes fajok már úton vannak Afrika felé, mások még gyülekeznek, miközben északabbról újabb átvonulók jelenhetnek meg térségünkben.
A madárvonulás továbbra is a természet egyik legnagyobb és leglátványosabb éves eseménye. Csakhogy a több ezer éve kialakult „menetrend” már nem feltétlenül ugyanaz, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
A változó égbolt pedig egyben a változó klíma egyik legjobban megfigyelhető jele is lehet.
Források
Journal of Natural History – 60 éves kutatás az ökörszem tavaszi vonulásának változásáról
PubMed – Timing of autumn bird migration under climate change
PubMed – Temporal Changes to Migratory Fuel Load in Migratory Birds Across Europe
MME – Madárgyűrűzés és madárvonulás-kutatás
MME – Bükki Helyi Csoport fajvédelmi és monitoringtevékenysége
Borítókép: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME)