Ha az ember egy csendesebb délelőttön vagy alkonyatkor végigsétál Eger belvárosán, különös párbeszédnek lehet fültanúja. Megszólal az egyik templom harangja, aztán távolabbról egy másik válaszol rá. Az egriek régen még szavakat is társítottak a különböző harangok hangjához. A város harangjai azonban nemcsak kedves legendát őriznek: Eger több évszázados történetének tanúi.
Eger városképéhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak a templomtornyok. A Bazilika monumentális tornyai, a Dobó téri Minorita templom, a Servita templom, a Ciszterci templom, a Rác templom vagy éppen a Líceum tornya messziről felismerhető részei a városnak.
De Egernek nemcsak látványa, hanem sajátos hangképe is van.
A harang nem egyszerűen függ a toronyban – ott „lakik”
A régi harangos szóhasználat különösen szép emléke szerint a harangot szinte élő személyként kezelték. Amikor elkészült és felhúzták a helyére, azt mondták: „tornyot ért”, majd attól kezdve a toronyban „lakott”.
Az Élményséták Egerben helytörténeti összeállítása egy 2011-es felmérésre hivatkozva azt írja, hogy akkor 39 megszólaltatható harangot tartottak számon Egerben.
Az Egri Értéktár későbbi feldolgozása még tágabban vizsgálta a város harangörökségét: az iskolai csengőket is beleszámítva közel 61 darabról írt, amelyek közül hat különösen értékes harang került a helyi értéktárba.
A „szürke nénék” és a felelgető egri harangok
A városi hagyomány egyik legkedvesebb története az egykori Szent Vince-rendi nővérekhez kapcsolódik. A betegeket ápoló nővéreket Egerben egyszerűen „szürke nénéknek” nevezték.
Az Élményséták Egerben gyűjtése szerint hozzájuk kötődik az a régi versike is, amely az egymás után megszólaló harangok hangjába szavakat hallott bele.
A hagyomány szerint a Líceum harangja azt mondta:
„Kincs, kincs, kincs!”
A barátoké erre:
„Nincs, nincs, nincs!”
A minoriták harangjának hangjába azt hallották:
„De jó volna, hogyha volna!”
A serviták válasza pedig:
„Hogy is volna, hogyha volna!”
Az irgalmasok harangja:
„Van is, nincs is!”
A szürke nénéké bizakodóbban felelt:
„Jó az Isten, ád, ha nincsen!”
A ciszterciek harangja:
„Van, van, van!”
A képzeletbeli párbeszédet végül a Nagytemplom, vagyis a mai Bazilika harangja zárta:
„Úgy van, úgy van!”
Így változott a különböző magasságú, ritmusú és karakterű harangszó az egriek fülében valóságos városi beszélgetéssé.
Több mint három évszázada „lakik” Eger legrégebbi harangja a Rác templomban
Az egri harangok egyik legértékesebb darabját nem a város legnagyobb templomában kell keresni.
A Vitkovics Mihály utcai görögkeleti Szent Miklós-templom – az egriek számára egyszerűen Rác templom – tornyában található Eger ma is használható legrégebbi harangja.
A Szent Miklós-harang 1720-ban készült Bécsben, Johann Baptist Dival műhelyében.
Mindössze mintegy 50 kilogrammos, alsó átmérője 52,3 centiméter. Palástján Krisztus keresztre feszítésének, illetve Máriának és a gyermek Jézusnak az ábrázolása látható.
Felső peremének felirata a készítés helyét és idejét is megőrizte.
Gondoljunk bele: amikor ezt a harangot megöntötték, még nem állt a mai Egri Bazilika, nem készült el a Líceum, és Eger ma ismert barokk városképe is csak kialakulóban volt.
A harang azonban túlélte az azóta eltelt több mint három évszázadot.
A Bazilika hatalmas Szent Mihály-harangja
A másik végletet az Egri Bazilikában találjuk.
A főszékesegyház két tornyában jelenleg négy harang található. Közülük messze a legnagyobb a Szent Mihály-harang, vagy ahogyan az egriek gyakran nevezik: a Nagyharang.
Tömege 6015 kilogramm, alsó átmérője 213 centiméter.
A jelenlegi harangot Rudolf Perner öntötte Passauban 2001-ben annak a nagyharangnak a pótlására, amelyet 1944-ben hadi célokra vittek el.
A Bazilika adatai szerint a Szent Mihály-harang Magyarország harmadik legnagyobb harangja.
A déli toronyban további három harang lakik: a 3300 kilogrammos Szent József-harang, az 1350 kilogrammos Szent Lajos-harang és az 580 kilogrammos Szent János-harang.
Különösen érdekes a Szent József-harang: ezt 1828-ban Egerben öntötte Jüstel József.
Egerben egykor harangokat is öntöttek
Ma már kevesen gondolnak rá, de Eger nemcsak a harangok városa volt, hanem hosszú időn keresztül harangöntő mesterek városa is.
Ennek emlékét őrzi a mai napig a Harangöntő utca neve.
A Harangöntő utca 4. szám alatt álló egykori Harangöntő-ház története különösen érdekes. A házban 1750 és 1762 között Singer Mihály szobrász lakott, később Johel József harangöntő tulajdonába került. Az utána következő mesterek között találjuk Bernecker Mátyást is.
A régi egri helytörténeti feljegyzések szerint még a 20. század első felében is lehetett látni a ház padlásán a harangöntéshez használt régi mintákat.
Breznay Imre 1923-ban arról is írt, hogy az utolsó egri harangöntőként számon tartott Korrencs Márk az 1860-as évek közepén halt meg.
Nem véletlenül működhetett ennyi mester a városban: Eger egy hatalmas egyházmegye központja volt, ezért a harangöntés komoly és jövedelmező mesterségnek számított.
A háborúk a harangokat sem kímélték
A város ma megszólaló harangjai közül sok azért különösen értékes, mert az évszázadok során rengeteg társuk pusztult el.
A harangok bronza háborús időkben értékes nyersanyagnak számított. Számos templom harangját rekvirálták és beolvasztották. A Bazilika régi nagyharangját például 1944-ben vitték el.
A Minorita templom története ugyancsak őrzi ennek emlékét. Tornyaiban ma már csak egy nagy harang található: az 1834-ben Győrben, Mendel János által öntött Szent Antal-harang, amelynek tömege mintegy 1882 kilogramm.
Az Egri Értéktár szerint különlegességét tovább növeli, hogy a Dunától keletre fekvő országrészben ez az egyetlen fennmaradt, Joannes Mendlhez köthető harang.
Hat egri harang különleges védelem alatt
Az egri harangok jelentőségét mutatja, hogy 2014-ben bekerültek az Egri Települési Értéktárba.
A kiemelt darabok között találjuk többek között a Rác templom Szent Miklós-harangját, a Bazilika Szent Mihály-harangját, a Líceum Szent János-harangját, a Minorita templom Szent Antal-harangját és az Egerhez, illetve II. Rákóczi Ferenchez kapcsolódó Rákóczi-harangot.
Ezek már nem egyszerű templomi használati tárgyak.
Eger történetének tárgyi emlékei.
Eger egyik olyan kincse, amelyet nem látni, hanem hallani kell
A város múltját legtöbbször épületekben, régi fényképekben, szobrokban és utcákban keressük. Pedig létezik egy ennél sokkal különösebb örökség is.
Egernek évszázadok óta saját hangja van.
A Rác templom több mint háromszáz éves kis harangjától a Bazilika hattonnás Nagyharangjáig minden egyes megszólalás egy-egy darabot őriz a város történetéből.
És amikor legközelebb egyszerre több templom tornyából érkezik a harangszó, talán érdemes néhány pillanatra megállni.
Hátha még mindig hallani lehet, ahogy Eger harangjai felelgetnek egymásnak.
Források
Élményséták Egerben – Hallotta már, hogy felelgetnek egymásnak Eger harangjai?
Eger város – Egri harangok, Egri Települési Értéktár
Egri Bazilika – A főszékesegyház harangjai
Eger város – Minorita templom története
Minden, ami Eger – Harangöntő utca története
Minden, ami Eger – korábbi cikk az egymásnak felelgető egri harangokról